"Áldott az a tanító, aki felemelkedik a gyermekek tanítására."

"Ami a gyermekek nevelésére vonatkozó kérdésedet illeti: illendő néked, hogy Isten szeretetének emlőjéből tápláld őket, és a lélek dolgaira sarkalld őket, hogy orcájukat Isten felé fordítsák; hogy a jó magaviselet szabályait kövessék, és jellemükben felülmúljanak mindeneket; hogy magukévá tegyék az emberiség összes dicséretreméltó tulajdonságát és szépségét; hogy a tudás különféle területein alapos ismereteket szerezzenek és így az életük kezdetétől fogva szellemi lényekké váljanak, a Királyság lakóivá, a szentség édes leheletének szerelmeseivé, és hogy vallásos, lelki és a Mennyei Birodalomtól való nevelésben részesüljenek. Valóban, arra kérem az Urat, hogy örömteli eredményeket érjenek el ebben."

„Az erkölcs és a jó magaviselet fejlesztése sokkal fontosabb, mint a könyvek tanulása. Az a gyermek, aki tiszta, szeretetre méltó, kellemes jellemű, jó magaviseletű, mégha tudatlan is, előrébb való annál a gyereknél, aki goromba, mosdatlan, rossz természetű és mégis elmélyült tudású minden tudományokban és művészetekben. Ennek oka az, hogy az a gyermek, aki jó magaviseletű, mégha tudatlan is, mások hasznára válik, míg a rossz természetű, rosssz magaviseletű gyerek romboló hatású és káros másokra, mégha tanult is. Ha azonban a gyermek mind tanultnak, mind pedig jónak neveltetik, az eredmény ragyogó fény.”

„Minden szolgálat közül, amelyet az ember a Mindenható Istennek adhat, a legnagyszerűbbek között tartatik számon a gyermekek nevelése és tanítása…”

„Az egyértelmű isteni Szöveg szerint a gyermekek tanítása nélkülözhetetlen, és kötelező. Majdan az áll, hogy a tanárok az Úristen szolgálói, minthogy azok felemelkedtek ezen feladat beteljesítésére, amely imának számíttatik. Ezért aztán minden lélegzetetekkel adjatok hálát, minthogy ti a lelki gyermekeiteket nevelitek.”

„Tekintsd úgy az embert, mint egy felmérhetetlen értékű kincsekkel teli bányát. Egyedül csakis a nevelés képes arra, hogy feltáruljanak a kincsei, s hogy azok az emberiség javára váljanak.”

Ó Uram! Ó Uram! Kicsiny gyermek vagyok. Táplálj engem kegyelmed emlőjéből, formálj szereteted kebelében, taníts útmutatásod iskolájában, és nevelgess bőséged árnyas udvarában. Emelj ki a sötétségből, és tégy ragyogó fénnyé; szabadíts meg a boldogtalanságtól, és tegyél rózsakerted virágává; engedd, hogy küszöböd előtt szolgálhassak, és formáld jellemem és természetem igazságossá; tégy engem a bőség forrásává az emberi világban, és ékesíts fejemet az örök élet koronájával! Bizony Te vagy az Erős, a Hatalmas, a Látó, a Halló. ’Abdu’l-Bahá

"Gondolják meg az anyák, hogy a gyermekek nevelésével összefüggő dolgok elsőrendű fontossággal bírnak. Tegyenek meg minden tőlük telhetőt, mivel a zsenge és zöld ág még arrafelé nő, amerre szoktatjuk. Ezért hát az anyák neveljék úgy kicsinyeiket, mint ahogy a kertész teszi, aki újonnan kikelt növénykéit gondozza. Nappal és éjszaka törekedjenek arra, hogy gyermekeikben meggyökereztessék a hitet és bizonyosságot, az istenfélelmet, a világok Szellemének szeretetét, és minden jó tulajdonságot és képességet. " 'Abdu'l-Bahá

"Mikor az anya azt látja, hogy kicsinye helyesen cselekedett, dicsérje meg, és örvendeztesse meg gyermeke szívét; ha pedig a legcsekélyebb kellemetlen tulajdonság is felbukkan benne, adjon tanácsot neki és mérsékelje őt, hasson az eszére, és ha szükséges, szelíden feddje is meg. A gyermeket azonban sem megütni, sem pedig megszégyeníteni nem szabad, mer ha ütik vagy megszégyenítik, a gyermek jelleme teljesen kifordul magából." 'Abdu'l-Bahá