|
Mikor 'Abdu'l-Bahá Londonban járt, egyik látogatója ezt kérdezte tőle: Eljön-e valaha az idő, hogy ez a boldogtalan világ boldoggá válik? 'Abdu'l-Bahá így válaszolt:
"Már vagy kétezer éve, hogy az Úr Jézus erre az imára tanította az embereket: »Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is.« Gondolod, hogy megparancsolta volna, hogy valami olyanért imádkozzunk, ami sohasem jön el? Ez az ima jövendőmondás is."
A látogató így folytatta: "De hát mikor jön el Isten Országa? Mikor lesz, hogy az Ő akarata teljesül úgy a földön is, mint a mennyben?"
"Ez attól függ." – mondta 'Abdu'l-Bahá. "Attól függ, hogy Ti egyenként milyen erősen szolgáljátok az Ügyet minden nap. Ti mindnyájan egy-egy fáklya vagytok, melyeket Én saját kezűleg gyújtottam lángra. Menjetek és gyújtsatok lángra másokat, egészen addig, amíg ezek a különálló szolgálók egy nagyszerű egységbe nem kapcsolódnak.
Azok, akik egyedül dolgoznak, olyanok, mint a hangyák, de amikor egyesítik ereiket, akkor olyanokká válnak, mint a sasok.
Azok, akik egyedül dolgoznak olyanok, mint a vízcseppek, de amikor egyesülnek, nagy erejű folyóvá válnak, amely az élet tiszta vizét viszi el a világ kiszáradt pontjaira. Amikor majd az élet e nagyszerű folyama kiárad, akkor minden szomorúságot, bánatot, szenvedést elsöpör.
Egyesüljetek! Nagyon veszélyes egyedülálló cseppnek lenni, mert az eltűnhet, kárba veszhet."
| |