5. Fény hava:

Ima:

Tiszta szívet teremts bennem, ó Istenem, és adj nékem ismét nyugodt lelkiismeretet, ó Reménységem! Az erő szellemével szilárdíts meg engem Ügyedben, ó Szerettem, és dicsőséged fényével tárd fel ösvényedet előttem, ó Te, vágyaim Célja! Földöntúli hatalmad erejével emelj fel engem Szentséged egébe, ó létemnek Forrása, és örvendeztess meg örökkévalóságod szellőivel, ó Te, Ki az én Istenem vagy! Örök dallamaid leheljenek nyugalmat belém, ó én Kisérőm, és Ősörök Orcád gazdagsága szabadítson meg mindentől Rajtad kívül, ó Mesterem, és el nem múló Lényed kinyilatkoztatásának hírével szerezz nékem örömet, ó Te, Ki a Legnyilvánvalóbb vagy a nyilvánvalók, és a Legrejtettebb az elrejtettek között! Bahá'u'lláh

Idézetek:

"Ó, szellem fia! A fény örömhírével üdvözöllek: örvendj! A szentség udvarába hívlak: ott lakozzál, hogy békességben élhess mindörökké" Bahá'u'lláh

"Ó, ember fia! A sugárzó fény fájára a legszebb gyümölcsöket aggattam számodra, miért fordultál el, és elégedtél meg a kevésbé jóval? Térj hát vissza ahhoz, amely számodra jobb a magasztos birodalomban."  Bahá’u’lláh

"Életemre, ó, barátom, ha a tudás földjén növekvő bimbók zöld kertjéből megízlelnéd ezen gyümölcsöket, melyek a nevek és tulajdonságok tükrében visszatükröződő Isteni Lényeg hajnali fénye mellett növekednek, a vágyódás kitépné kezedből a türelem és megfontoltság gyeplőjét, lelkedet beleremegtetné a villódzó fénybe, és földi lakhelyedről az első, mennyei otthonba vonzana a Valóságok Középpontjában, és olyan létsíkra emelne, ahol oly módon szárnyalnál a légben, miként a földön jársz, és úgy sétálnál a vízen, miként most a szárazon futsz. Ezért, örvendezzünk, Én is, te is, és mindenki, aki felhág a tudás mennyországába, és kinek szíve felfrissül ezáltal, hogy a bizonyosság szele borzolta végig lényének kertjét a Mindenek Felett Kegyelmes Sébájából."       Bahá'u'lláh

"Hasonlóképpen, a színek is minden tárgyban annak természete szerint válnak láthatóvá. Egy sárga gömbben például a sugarak sárgán világítanak, a fehérben fehérek, és a vörösben a vörös sugarak jelennek meg. Ezek a színváltozatok tehát a tárgyból erednek, nem a ragyogó fényből. És hogyha egy helyet fallal vagy tetővel zárnak el a fénytől, tökéletesen megfosztatik az a fény ragyogásától, és a Nap sem süthet arra.

Így van az, hogy egyes sérült lelkek az én és a szenvedély falaival bástyázták körül a tudás földjét, és a tudatlanság és a vakság felhőjét borították rá, és elfátyoloztattak a titkok Napjának fényétől és az Örök Kedves misztériumaitól; messze tévelyedtek a Hírnökök Ura tündöklő Hitének gyémántokkal ékes bölcsességétől, kizárattak a Mindenek Felett Szépséges szentélyéből, és eltiltattak a ragyogás Kába-kövétől."  Bahá'u'lláh

"Igen, a helyek, melyeket a tudás lépcsőfokairól idéztünk, a Valóság azon Napja Megnyilvánulásainak tudására utalnak, a Napra, mely fényét a Tükrökre vetíti. És azon fény ragyogása a szívekben mutatkozik meg, mégis, az érzékek és az evilági körülmények fátylai alatt rejtezik, miként a gyertya a vaslámpában, és a gyertya fénye csak akkor tör elő, ha azt eltávolítjuk.

Hasonlóképpen, az egyedüliség fénye is akkor válik nyilvánvalóvá, ha letéped szívedről a képzelgések burkát."      Bahá'u'lláh

"Ó te, ki megemlékeztél Rólam! A legsűrűbb fátyol választja el a föld népeit az Ő Dicsőségétől és akadályozza őket, hogy hallgassanak Hívására. Adja Isten, hogy az egység fénye az egész földet beragyogja, és hogy az „Istené a Királyság" bélyege díszítse minden népének homlokát."

 Bahá'u'lláh

 "Nézd a véka alá rejtett lámpást. Bár fénye ragyog, sugara el van rejtve az emberek elől. Hasonlóképpen nézd a napot, melyet felhők takarnak el. Figyeld meg, úgy látszik, mintha ragyogása megszűnt volna, pedig valójában a fény forrása változatlan maradt. Az ember lelke ehhez a naphoz hasonlítható, és minden földi dolog a testének tekintendő. Amíg semmi külső akadály nem lép közéjük, a test teljes egészében a lélek fényét tükrözi vissza és annak ereje által tartatik fenn. Amint azonban egy fátyol kerül közéjük, a fény ereje csökkenni látszik.

Tekintsd a napot, amint a felhők teljesen elfedik. Bár a földet még bevilágítja fényével, a rá ontott fény mértéke mégis jelentősen csökkent. Mindaddig, amíg a felhők el nem oszlanak, a nap nem süthet teljes fényével. De a felhők jelenléte vagy hiánya semmiképpen sem befolyásolja a nap tulajdon ragyogását. Az ember lelke a nap, mely bevilágítja testét, melytől létét nyeri, és így is kell rá tekinteni."

 Bahá'u'lláh

“A legfontosabb dolog a szívek tükrének kifényesítése, hogy azok ragyogóvá és az isteni fény befogadójává válhassanak. Az egyik szív rendelkezhet a kifényezett tükör képességével, míg egy másikat ezen világ pora és szennye fedhet be és homályosíthat el. Bár ugyanazon nap süt le mindkettőre, abban a tükörben, amelyik ki van fényezve, tiszta és megszentelt, a nap a maga teljességében, dicsőségében és erejében látható, megmutatván fenségét és ragyogását; annak a szívnek azonban, amelyik porfedett és homályos, nincs meg a visszatükrözés képessége, habár ami magát a napot illeti, továbbra is ragyog, és nem halványul, sem nem szűnik meg. Ezért aztán kötelességünk arra törekednünk, hogy kifényesítsük szívünk tükrét, hogy így azon fény visszatükrözőivé váljunk, valamint az isteni jótétemények befogadóivá, amelyek teljességükben rajta keresztül nyilvánulnak meg.” ‘Abdu’l-Bahá

“A lélek nélküli test nem képes valódi eredmények elérésére. Bár maga a szépség és kiválóság ölthet testet benne, mégis szüksége van lélekre. Bármennyire is kifényesítették és bármennyire tökéletes is a lámpa búrája, mégis szüksége van fényre. Nem világít fény nélkül sem a lámpa, sem a gyertya.” ’Abdu’l-Bahá

"Ó, barátom! Te vagy a nap szentségem égboltozatán: ne engedd, hogy a világi szenny elhomályosítsa ragyogásodat. Tépd le a nemtörődömség fátylát, hogy a felhők mögül előragyoghass, és a földön mindent az élet köntösébe öltöztethess." Bahá'u'lláh

"Ó, szellem fia! Fészkét keresi a madár; rózsa báját a csalogány; míg az emberi szív, e furcsa madár megelégszik tűnő porszemekkel, örök fészkétől messze tévelyeg; szemét a nemtörődömség ingoványa felé fordítja, és nem részesül az isteni jelenlét fényében. Ó, jaj! Milyen különös és szánalmas! Egy kehelynyiért elfordultak a Magasságos hullámzó tengereitől, és távol maradtak a sugárözönben fénylő láthatártól." Bahá'u'lláh

"Tudd bizonyosan, hogy minden Törvénykorszakban az Isteni Kinyilatkoztatás fénye oly mértékben árad az emberekre, mely egyenes arányban áll szellemi képességeikkel. Figyeld a napot. Mily gyengék a sugarai, mikor megjelenik a látóhatáron. Miként növekedik fokozatosan melege és ereje a delelő felé, megengedve ezáltal minden teremtett lénynek, hogy alkalmazkodjon egyre erősebb fényéhez. Mily fokozatosan hanyatlik alá, míg le nem nyugszik. Ha hirtelen bocsátaná ki teljes erejét, kétségkívül nagy bajt okozna minden teremtett lénynek. … Hasonlóképpen, ha az Igazság Napja hirtelen, megnyilvánulásának már legkorábbi napjaiban, felfedné erejének teljes mértékét, mellyel a Mindenható gondoskodása felruházta, az emberi értelem földje felperzselődne és elpusztulna; mert az emberek szíve nem viselné el megnyilvánulásának hevét, és nem is tudná továbbtükrözni fényének sugárzását. Rémülten és tehetetlenül megszűnnének létezni."

  Bahá'u'lláh