|
Ez a történet abban az időben játszódik, amikor már ’Abdu’l-Bahá szabad volt, már nagyon sokan ismerték, és tisztelték.
Egy napon Akkóból Haifába akart utazni, és egy szokványos olcsó kocsira szállt fel. A sofőr meglepődött, hogy egy ilyen híres ember miért ilyen igénytelen, hogy olcsó kocsival utazik, mikor inkább a magán autó illene hozzá. Meg is jegyezte, hogy - Őméltóságod bizonyára egy magán kocsival szeretne inkább utazni ugye? - Nem, én ezzel szándékozom Haifába menni. – válaszolta a Mester. És a zsúfolt kocsival utazott, összezárva más emberekkel.
Haifában amikor lelépett a kocsiról, egy kimerült halász asszony lépett oda Hozzá, és segítséget kért tőle. Egész nap nem tudott halat fogni, és a családja éhesen várta otthon. Amikor meglátta ’Abdu’l-Bahát, rögtön tudta, hogy Isten segített rajta, hiszen a Mestertől bárki kérhetett bármit, Ő biztosan segített, ha tudott.
Most is így történt. ’Abdu’l-Bahá egy jókora összeget adott az asszonynak, és hátraszólt a sofőrnek: - Látod uram, ezért nem utazom magán autóban, mert tudom, hogy olyan nagyon sokan éheznek. Amit megtakarítok azon, hogy a lehető legegyszerűbben élek, azt a pénzt odaadom a rászorulóknak.
| |