"Az új világrend csakis az emberiség egységének rendíthetetlen tudatára alapozható – olyan szellemi igazság ez, amelyet minden humán tudomány megerősít. Az antropológia, a fiziológia, a pszichológia csupán egyetlen emberi fajt ismer, ha mégoly különféle is az az élet másodlagos szempontjai szerint. Ennek felismerése minden előítélet elhagyását követeli, hogy fajtája, osztálya, színe, hite, nemzete, neme és anyagi előrehaladottsága okán senki ne tekinthesse magát másokhoz képest felsőbbrendűnek. Az emberiség egységének elfogadása a legelső alapkövetelménye annak, hogy a világot mint egyetlen országot lehessen újraszervezni és irányítani, hogy Földünk az egész emberiség otthonává lehessen. E szellemi alapelv egyetemes elismerése elengedhetetlen a világbékét célzó próbálkozások sikeréhez. Ezért az egész Földön hirdetni kell, iskolában tanítani, és állandóan erősíteni minden nemzetben, előkészítendő azt a szerves társadalmi struktúraváltást, amelyet magával hoz. A bahá'í szemlélet szerint az emberiség egységének felismerése „nem kevesebbet kíván, mint az egész civilizált világ újjáépítését és teljes katonai leszerelését, egy olyan szervesen egyesült világot, amely életének minden fontos tekintetében, politikai gépezetében, szellemi törekvéseiben, kereskedelmében és pénzügyeiben, írásmódjában és nyelvében egységes és mégis végtelenül változatos, kifejezve a szövetségre lépett államok nemzeti sajátosságait". Az Igazságosság Egyetemes Háza

"Az emberiség egyűvé tartozása a most kezdődő korszak alapeszméje, az a zsinórmérték, melyhez a világ állapotának jobbítását célzó összes javaslatot mérni kell. Csak egyetlen emberi faj létezik, hangsúlyozza; azok az örökül kapott elképzelések, miszerint egy bizonyos faji vagy etnikai csoport valamilyen tekintetben felsőbbrendű a többinél, nélkülöz minden alapot. Hasonlóképpen, minthogy Isten összes Megnyilvánulása az egyetlen Isteni Akarat közvetítőjeként szolgált, Kinyilatkoztatásaik is az egész faj kollektív örökségét képezik; minden egyes ember jogos örököse a szellemi hagyomány egészének. A bármilyen előítélethez való ragaszkodás sérti a társadalom létérdekeit, és szembeszegül az erre a korszakra rendelt Isteni Akaratnak"

Bahá'u'lláh

„Ó, világ népei! Ímé, felkelt az Igazság Napja, hogy beragyogja a földet, és sugarai áthassák az emberi közösség szellemét. Örömteliek fejleményei és ízletesek gyümölcsei, bőségesen árad a kegyelem szent bizonysága. Irgalom ez, melyet semmi nem háboríthat, és a legtisztább jóság; fény ez a világnak és minden népének; összhang és testvériség, szeretet és megértés; könyörület és egység, az idegenség-érzet vége; az, hogy tökéletes méltóságban és szabadságban egyek vagyunk mindennel széles e világon.

Emígyen szólott az Áldott Szépség: „Egy fa gyümölcsei vagytok, egy ág levelei.” A lét e világát egy fához hasonlította, s a népeket annak leveleihez, bimbóihoz, és gyümölcseihez. Mert miként ahhoz, hogy az ág jól fejlődhessék, bimbót kell bontson, rügyet kell fakasszon, és gyümölcsöt kell hozzon, hasonlóképpen a világfa részeinek egybekapcsolódásától függ a levél és virág rügybontása és a gyümölcs édessége.

Ezért kell minden emberi lénynek erősen segítenie a másikat és az örök élet után kutatnia; és ezért kell az Istent szeretőknek a látható és láthatatlan birodalmak kegyelmes Királyának könyörületévé és áldásává válnia e múlandó világban. Tisztítsák meg hát látásukat, és tekintsék az egész emberiséget, mint a lét fájának leveleit, bimbóit, és gyümölcseit. Minden időkben azon igyekezzenek, hogy kedves dolgot cselekedjenek embertársuknak, mutassanak feléjük szeretetet, figyelmességet és előzékeny segítőkészséget. Senkire ne úgy tekintsenek, mint ellenségre, vagy rosszakaróra, hanem az egész emberiségre úgy gondoljanak, mint barátaikra, nézzenek az idegenre ismerősként, az ismeretlenre társként, maradjanak mentesek az előítélettől, és senkit ki ne rekesszenek.

"Ma az a kedves az Úr küszöbe előtt, aki az állhatatosság poharát kínálja körül, aki még az ellenségeire is a nagylelkűáség drágaköveit szórja, és bukott zsarnokának is segédkezet nyújt; és ő az, aki még legádázabb ellenségének is kedves barátja lesz. Ezeket tanítja az Áldott Szépség, ezek a Legnagyobb Név tanácsai." 'Abdu'l-Bahá

„Semmi kétség sem lehet arra nézve, hogy a föld népei, bármely fajúak vagy vallásúak is, ösztönzésüket egyetlen mennyei Forrásból nyerik, és ugyanazon Isten alattvalói.”

Bahá’u’lláh

Tanításai minden emberhez szólnak, hiszen a világ egysége mindenkit érint, és egyetlen lélek sem hagyható ki belőle. Az az állapot mely felé a világ fejlődik, nem a szürke egyformaság, hanem a különbözőségek összhangja.

Az egységet nem felülről fogja kierőszakolni egy nagyhatalmú csoport, hanem fokozatosan fog felcseperedni az emberek gondolkodásában, mígnem mindenhol felismerik, hogy „ a világ egy ország, és az emberek a polgárai.”

A kialakuló világcivilizáció olyan gazdag és változatos lesz, melyet ma még elképzelni is alig tudunk.

„…Ne pihenjetek, ne keressetek megnyugvást, ne ragaszkodjatok eme múló világ fényűzéseihez, szabadítsátok meg magatokat minden kötődéstől, és azon igyekezzetek szívvel-lélekkel, hogy Isten Királyságában teljesen megerősödjetek. Gyűjtsetek mennyei kincseket. Váljatok napról napra sugárzóbbá. Közelítsetek mindjobban az egység küszöbéhez.”

„Legyetek tökéletes egységben. Sose támadjon harag bennetek egymás iránt…Isten kedvéért szeressétek az Ő teremtményeit és ne önnön magukért. Sosem lesztek haragosak vagy türelmetlenek, ha Isten kedvéért szeretitek őket. Az emberiség nem tökéletes. Minden emberben vannak tökéletlenségek, és mindenkoron boldogtalanok lesztek, ha magukat az embereket nézitek. Ha azonban Isten felé tekintetek, szeretni fogjátok őket és kedvesen viseltettek majd irányukban, hiszen Isten világa a tökéletesség és végtelen kegyelem világa.”

„Az emberiség legfőbb szükséglete az együttműködés és kölcsönösség. Minél erősebbek a barátság és együttérzés kötelékei az emberek között, annál nagyobb lesz az előrehaladás és elért eredmény ereje az emberi tevékenykedés minden mezején.”

„Minden találkozó, mely is az egység és egyetértés megteremtéséért hívatott össze, elősegíti azt, hogy az idegenek barátokká, az ellenségek társakká váljanak, ’Abdu’l-Bahá pedig szívben és lélekben jelen lesz azon találkozón.”