A kabát

Nagyon tudok fázni. Szerintem, nincs ember ezen a világon, aki ennyire tud fázni, mint én. Ebből következik, hogy gyűlölöm a telet, útálok szánkózni, korcsolyázni és az angyalka készítésnél rémesebbet el sem tudok képzelni. Én egy igazi mediterrán csaj vagyok, szánsájn, hepi, miegymás.
Az élet furcsa fintora, hogy az emberek télen is lovagolnak. És valóban...a ló ott áll az istállóban, készen a kalandra - menni kell.
Vettem egy kabátot. Már amikor először megpillantottam éreztem, hogy az isten is nekem teremtette, engem vár ott a boltban és csoda, hogy nincs ráhímezve a nevem. Mert ez nem ám egy kabát, hanem a Kabát. Egy igazi body builder, egy kabát Bud Spencer. A pufajka hozzá képest muszlin top, selyem hacuka. Szürkének ugyan szürke, de ez mit sem változtat azon, hogy egy igazi katlan került a birtokomba. Egy lovaglókabát.
Tegnap délben nekirugaszkodtam hát, hogy dacolva a zord idővel és vad szelekkel lovagolni menjek. Felhúztam egy meleg nadrágot, pólót, pulóvert és egy örömteli sóhajjal magamra öltöttem Kabátot. A két karomat egyáltalán nem tudtam letenni a testem mellé és a zsebembe is csak komoly nehézségek árán tudtam a kezemet bedugni. Bádszpenszer persze magas, párnázott gallérral is rendelkezik, így felhúzhattam annyira a cipzárt, hogy csak a két szemem látszott ki. Mozogni egyáltalán nem tudtam és folyamatosan a saját szuszogásomat hallgattam ugyan, de meleg volt. Mindehez még felhúztam egy fehér sapkát ami nem túl csinos és csak köcsögfejnek hívom magam benne, de nem fáztam.
Amikor a férjem így meglátott, elnyomott magában egy mosolyt és felajánlotta, hogy elvisz autóval a száz méterre lévő lovardába, amit hálásan fogadtam, bár az autóba való be- és kiszállással erősen megkűzdöttem. Bádszpenszer ugyanis erősen kötött izomzatú és nehezen hajlik. Nem egy balerina, de nem is ezért szeretjük.
A lovardánál csak a lovakat találtam, mert a lovászok elmentek ebédelni. Ezt szerencseként értékeltem mert akkor már kezdtem sejteni, hogy annyira talán nem vagyok csinos.
Oszkárt elkezdtem leápolni, erősen elfáradtam, és határozottan melegem lett. A patáknál kezdtem kiborulni, akkor már majd' megfulladtam, a köcsögsapka a szemembe csúszott és elkezdett viszketni a hátam, és esélyem se volt, hogy Bádszpenszer alá bejussak valahogy vakarózni. Viszont hálát adtam az égnek, hogy legalább pisilni nem kell.
Fáradt és megtört emberként hömpölyögtem ki az istálló kapuján jobbomon az ordító Oszkárral, átkozva magamat, hogy mér' kell nekem negyven fokos kánikulában lovagolni menni, amikor szembetalálkoztam a két lovásszal.
Ádi annyira megdöbbent a látványomtól, hogy földbe gyökerezett a lába és nem tudom, hogy pontosan a köcsögsapka zavarta-e meg, vagy Kabát, vagy a kettő együtt, de csak annyit tudott kinyögni, hogy várjak, fölsegít a lóra.
Fölmásztunk hát Én, Kabát és Köcsög és kiugrabugráltunk a három hete boxban álló Oszkárral a szemközti erdőbe és még tovább.
Az ezután következő burleszket mindenki képzeletére bízom. A lóraülés pillanatában Bádszpenszer fölszívta magát és úgy is maradt a leszállás pillanatáig. Szegény Köcsögöt egy göcsörtös faág megkívánta, így el kellet búcsúznunk, nem baj, úgyis nagy volt benne a fejem. És, hogy mi a tanulság? Az nincs, de élek.