A fordításokért köszönet Whatsername Greeny-nek! :)

Út az elfogadáshoz

Mindig elpocsékoltam az időmet a csodálkozásra,

Hogy a mellettem álló emberek mit gondolnak rólam

Sose csinálom pontosan azt, amit akarok

És leszobrozom az életemet az elfogadásodért

Mindig elpocsékoltam az időmet a csodálkozásra,

Hogy a mellettem álló emberek mit gondolnak rólam

Sose csinálom pontosan azt, amit akarok

És leszobrozom az életemet az elfogadásodért

Elfeledettnek érzem magam

Mint egy rothadó valami

Te ugyanezt érzed?

Te ugyanezt érzed?

Serdülőkor

Nem tud érzékelni

A nevemet mondja

A nevemet mondja

Körülnézek

És minden, amit találtam,

Úgy hívtam vak gyűlölet

Ha meg bírnál állni egy kicsit

És talán tudnál mosolyogni

Megérthetnéd,

Mi mind ugyanazok vagyunk

Akárcsak az agyunk.

Mikor ” bekattan”,

Ugyanazt a fájdalmat érezzük

Egész életemben úgy tűnt, erre van szükségem

Azt hiszem akkor csak a mohóság hajtott

Mi mindnyájan egy családot akartunk

Feláldozunk egy morális változást.

Elfeledettnek érzem magam

Mint egy rothadó valami

Te ugyanezt érzed?

Te ugyanezt érzed?

Serdülőkor

Nem tud érzékelni

A nevemet mondja

A nevemet mondja

Körülnézek

És minden, amit találtam,

Úgy hívtam vak gyűlölet

Ha meg bírnál állni egy kicsit

És talán tudnál mosolyogni

Megérthetnéd,

Mi mind ugyanazok vagyunk

Akárcsak az agyunk.

Mikor ” bekattan”,

Ugyanazt a fájdalmat érezzük