Celetta Neirm

A nevem Celetta Neirm és 17 esztendeje láttam meg a napvilágot a Nílus partjánál, egy kis falucskában. Családom elég szegény volt, így hamar meg kellett tanulnom nélkülözni. Apám zsebtolvajlásból élt és mikor már elég nagy voltam hozzá, engem is kitanított a lopás minden csínjára.

Egy napon a rettegett Akasha és Enkil katonákat küldtek apámért. Lándzsákkal és őrökkel hurcolták el, azzal a váddal, hogy kifosztotta a király egyik jó barátját. A Tanács halálra ítélte bűnéért. Másnap reggel tartották a kivégzést. Aznap éjjel tele sírtam a párnámat és megfogadtam, hogy bármi áron, de kiszabadítom. Ugyan még csak 13 éves voltam, de elhatározásom megrendíthetetlennek tűnt.

Reggel összeszedtem némi élelmet és fegyvert, majd a börtönhöz siettem. A kapunál strázsáló őröket gyorsan kijátszottam, apám oktatásának köszönhetően. Eljutottam a cellájáig, ám hiába. Elkéstem. A térre rohantam és végignéztem apám haláltusáját. Csak álltam, közben a könnyeim hullottak. Apám halála óta nyomaszt a gondolat, hogy ha előbb érek oda, talán még megmenthettem volna az életét…

Három éven keresztül anyám és húgom mellett éltem, továbbra is zsebtolvajlásból fenntartva a családot. Anyám azt hajtogatta, hogy legyek bátor és barátságos, hátha akkor vámpír válhat belőlem és legalább az én életem lenne szép és jó. Soha nem tartottam ezt jó megoldásnak. Bevallom, féltem ettől a különös fajtól, ugyanakkor vonzott is veszélyességük.

Egy éjjel aztán az utcákat róttam, arra járókat keresve, hogy pénzt vagy élelmet szerezzek. Már majdnem fél órája járkáltam, de sehol nem volt egy teremtett lélek sem. Lekuporodtam egy sötét, poros utca végébe és a fáklyákkal kivilágított teret szemléltem. Tudtam, nem szabad üres kézzel hazatérnem. Léptek zajára lettem figyelmes. Egy sötét köpenybe burkolódzott alak szelte át az utcát. Több sem kellett, utána eredtem. Megállt egy ház ajtajában és halkan bekopogott. Az ajtó nem nyílt ki. Gondoltam, itt az én időm. Előbújtam rejtekhelyemről és a férfi mellé léptem, megkérdeztem segíthetek-e, közben pedig elcsentem az erszényét, aztán futásnak eredtem. A köpenyes utánam iramodott. Rámvetődött és vészjóslóan mosolygott.

-Badarság volt elemelni az erszényem. Nem tudtad, kivel húzol újat. -mondta olyan hangon, amitől megállt ereimben a vér.

Kivillantak fehér, hegyes szemfogai, majd harapást éreztem a nyakamon. Életem során ott találkoztam először vámpírral. Éreztem, ahogy elszívja véremmel együtt az erőmet is. Rohamosan gyengültem. Lepergett előttem az egész életem. Hirtelen megszabadultam a szorító kezektől, a csapoló fogaktól. A férfi eltűnt, akár ha köd nyelte volna el. Nagy nehezen haza tántorogtam és anyám gyógyító kezeire bíztam magam.

Az a találkozás mindent megváltoztatott bennem. Én is ehhez a felsőbbrendű fajhoz akartam tartozni, megérezni a vér ízét. Most hát itt vagyok és élem mindennapinak nem mondható életemet, közben azért imádkozom Íziszhez, hogy egyszer megtudjam milyen a vámpír lét.

Tulajdonságaim: Átlagos magasságú, törékeny testalkatú fiatal nő vagyok. Ébenfekete, kissé hullámos hajam a derekamig ér, szemeim zöldesbarnák.

Makacs, önfejű és szájalós természetű vagyok. Azonban a barátaimhoz mindennél jobban ragaszkodom.

Jól értem a tolvajlás és a tőrforgatás művészeteit.

Tisztelettel:

Celetta Neirm