Ramszesz

Üdv!

A nevem Ramszesz. 19 évvel ezelőtt születtem, Egyiptomban. Szüleim viszonylag hamar elhaláloztak, így kénytelen voltam nagyszüleimmel élni. Óvni akartak, hogy ne kerüljek szüleim sorsára, vagyis ne faljanak fel a vámpírok. Otthon, főleg emiatt, sokat dolgoztam. Egy éjjel, mikor már a gondviselőim aludtak, kiszöktem a házból. Jól esett a friss levegő és a séta a szabadban. Akasha és Enkil palotája felé vettem az utat, úgy hallottam, hogy nemrég újjáépítették. Kíváncsi voltam, milyen lehetett. Elcsodálkoztam rajta, a hírek elég szűkszavúan fogalmazták szépségét. Lenyűgözött a pompa, amit láttam.

Egyszer csak hangokat hallottam és a hallottak irányába indultam el. Megláttam, hogy épp egy nő, Akasha távolodik el, megcsókolva egy férfit… de az a férfi nem Enkil volt. Hát igen, az uralkodó bármit megtehet – gondoltam, s épp fordultam volna vissza mikor meghallottam, hogy Akasha azt mondja a férfinak, hogy öld meg! Körbenéztem, de senki mást nem láttam, így csak én lehettem a célszemély. Sietősre vettem lépteim, de csakhamar utánam jött a vámpír. Felismertem, Tesphsuth volt. Már róla is sokat hallottam és már láttam is párszor, pl. a palota felé tartva.

Tudniillik a házunk nem messze van a palotától, mellesleg pont amellett az út mellett van, ami a híres építményhez vezet. Szerény ház, két szobával és egy konyhával. Sokkal jobb dolgom volt, míg szüleim éltek, nagyobb házban laktunk és úrinak is nevezhető volt a származásom. Édesapám elöljáró volt. Most már más helyzetek uralkodnak…

Éreztem, egyre fogy belőlem az erő, ahogy a véremet szívja Tesphsuth. Szerettem volna, ha már végem lenne, de csak nem akart eljönni a megváltó halál. Szárazra, hangzott Akasha szájából az utasítás, majd eltűnt. Pár perc múlva olyan gyors és kíméletlen tempóra váltott, hogy arra sem volt időm, hogy védekezni próbáljak, bár tudtam semmi értelme nem lenne. Éreztem, hogy hátam érinti a hideg földet. A külvilág megszűnt létezni számomra, lélegezni is alig volt erőm. Hallottam, hogy valamit mond Tesphsuth, de nem tudtam felfogni a szavai értelmét. Furcsa, eddig ismeretlen folyadék csorgott le a torkomon, majd később ráéreztem az ízére és a forrás után kaptam. Hevesen szívtam, miközben egyre jobban éreztem, hogy visszaköltözik belém az élet. Minél többet és többet szerettem volna. Olyan volt, akár a folyékony tűz, mely éget, de új életet is ad belém. Hatalmas fájdalmak, kínok után felébredtem.

Mintha több ezer éves álomból keltem volna fel. Kipihentnek éreztem magam és az éjszaka ellenére kitűnően láttam a leghalványabb pontokat is. Hallásom kiváló volt és mesterem elégedett arcát figyeltem. Tudtam, immár vámpírként folytatom tovább szánalmas életem. Örültem neki és abban a pillanatban semmi más nem érdekelt. Szabadságra vágytam, amit nem kaphattam meg, mert el kellett bújtatni a királyi pár elől. Most már én is belátom, a haragukra nem lennék kíváncsi.

Megtudtam, hogy miért volt Akasha számára fontos azon a bizonyos éjjelen, hogy meghaljak. Tesphsuth, a királyné szeretője/ágyasa volt. Azóta pár alap vámpír-képességet tanultam mesteremtől, de volt, mikor több napig nem is láttam.

Éjszakánként, mikor a halandók alszanak és tiszta a terep, üzen nekem Tesphsuth, hogy mehetek. Ilyenkor pár családi házba térek be és ott oltom csillapíthatatlan szomjúságom, vagy csak kiélem a vágy hajtotta ölés remek érzését.