Sokkal nagyobb érdeklõdés él az emberekben a szerelmi bájitalok különféle változatai iránt, mint amit a mágia egésze valaha is kiváltott, pedig a szerelmi bájitalok nagy többsége csak kitalálás, fikció, magyarán inkább lelki, mint testi serkentõk. Ennek ellenére akad néhány rituálé, amely valóban mûködõképes. A legismertebb és leghatásosabb közülük az, amelyben BÁBUKAT alkalmaznak. Ezek a bábuk a szerelmeseket jelképezik. Mint a többi azonosító, a szimpatikus mágia esetében is, amit a bábukkal teszünk, az történik a szerelmesekkel.
A bábu tulajdonképpen különleges módon elkészített rongybaba. Az egyszerû, jelképes alakokat félbehajtott anyagból vágjuk ki (11.3. ábra).

Amíg körbevágja az anyagot, arra az emberre kell gondolnia, akit megjelenít. Azután még feldíszítheti: arcvonásokat hímezhet rá, személyes megkülönböztetõ- vagy ismertetõjegyeket (pl. bajusz és szakáll, hosszú, hullámos haj). Még a csillagjegyeit is rávarrhatja. Ha nem hímez jól, akkor úgynevezett varázsceruzával vagy tollal is rárajzolhatja a személyes vonásokat. Most varrja körbe az alakot, csak a feje tetejét hagyja nyitva a töltéshez (11.4. ábra).

A babát megfelelõ füvekkel és virágokkal kell megtölteni, miközben természetesen ismét arra a személyre összpontosít, akit meg akar igézni. A füvek: vasfû, verbéna, õszi margitvirág, üröm, cickafark, macskagyökér, gyöngyajak, rózsabimbó, bodza - a Vénusz növényei. Ezután egészen összevarrhatja az alakot.
Két figurát kell készítenie a fenti módon. Az egyik a nõt, a másik a férfit jeleníti meg. Mindez természetesen a varázskörben zajlik le. Egyedül vagy a kovennel közösen bonyolítható.
Tegyük fel, hogy az ideális férfit keresi. Éppen úgy, mint a gyertyaégetõ szertartásnál, a második alak testesítse meg mindazt, amit kíván. Neve ugyan nem lesz, de lehetnek fizikai tulajdonságai (például hosszú, szõke haj), és különleges ismertetõjelekkel láthatja el gondolataiban. De hadd emlékeztessem arra az olvasót, hogy ez szerfelett erõs mágia, tartós kapcsolat megteremtését szolgálja, tehát ne használja akkor, ha csupán pillanatnyi vágyait akarja kielégíteni új partnerével.
Amikor elkészült, fektesse a bábúkat az oltárra, egyiket a kardja vagy athaméja bal, a másikat a jobb oldalára, alul. A fegyver elõtt kell lenniük. Tegyen az oltárra egy piros szalagot, pontosan 21 hüvelyk hosszút (53,34 centiméter).

Kérelmezõ: Ó, hatalmas Uram és Úrnõm!
Halljátok óhajom.
Igaz szerelmemnek ...(név) kívánom, és azt,
hogy õ is kívánjon engem.

A kérelmezõ ekkor felveszi az egyik bábút, és ujjait a sós vízbe mártva körös-körül meghinti. Ezután átvezeti a füstölõbõl áradó tömjénfüstön úgy, hogy minden része illatos legyen. Közben a következõket mondja:

Elnevezem ezt a bábut ...(a saját nevét mondja),
minden ízében magam vagyok.
Ahogy õ, úgy ez a bábu is él.
Amit ezzel teszek, vele teszem.

A kérelmezõ ezután visszateszi a bábut, és felkapja a másikat. Meghinti és megfüstöli, miközben így szól:

Ezt a bábut kívánom páromnak,
minden ízében.
Ahogy õ, ez a bábu is él.
Amit ezzel teszek, vele teszem.

A kérelmezõ ezután visszateszi a bábut, letérdel az oltár elé, kezét könnyedén a bábukon nyugtatja. Csukott szemmel látja, ahogyan a két ember lassan elindul egymás felé, találkozik, csókolózik, ölelkezik. Amint ezt teszi - és nem szabad a folyamatot siettetnie -, nagyon lassan kell mozgatnia a két bábut a kard hossza mentén egymás irányába, amíg valóban találkoznak. Ebben a pillanatban kinyithatja a szemét, és a két bábut arccal egymás felé tartva ezt mondja:

Így vonzódjunk
egyik a másikhoz
erõsen, igazán.
Mindig egyek legyünk
Sosem válunk el
Sosem leszünk többé magányosak
Hanem örökre összefonódunk
Egy kötelékbe.

A két bábut ezután az oltár középpontjába kell rakni, a kard keresztben fekszik rajtuk. A most következõ tíz percen át a kérelmezõ (ha magányos boszorkány), illetve az egész koven táncol és énekel a már ismert módon, közben mágiát ûz azzal a céllal, hogy a két embert összehozzák.
Az is lehetséges, hogy a kérelmezõ vagy a koven tagjai egyszerûen letelepszenek és meditálnak, látják a két embert, amint boldogok, nevetnek, csókolóznak - élvezik egymás társaságát -, nyilvánvalóan szerelmesek.
Ezt a szertartás pénteken, növekvõ holdnál kell megtartani, majd két egymást követõ pénteken meg kell ismételni. Ha a naptár szerint nincs három péntek a dagadó Hold fázisában, akkor a varázslat ideje péntek, szerda és a következõ péntek. A célja az legyen, hogy az utolsó péntek olyan közel kerüljön a teliholdhoz, amennyire csak lehet. A szertartások között, ha az oltárt nem hagyhatja elöl mindenki szeme láttára (középen a kard alatt heverõ bábukkal), akkor vegye fel a babákat, és arccal egymás felé csavarja be egy tiszta, fehér anyagba, majd rakja félre háborítatlan helyre.
Az utolsó pénteken a fent ismertetett rituálét így kell folytatnia:

Uram és Úrnõm,
Kössétek ezt a kettõt egymáshoz,
Ahogy én megkötöm most õket.

Ezután felveszi a bábukat, és a vörös szalaggal többször átkötözi a derekukat, majd megcsomózza a szalagot.

Most már mindörökké egyek,
Ahogy egyek az Istenek.
Legyenek annyira azok,
Hogy külön-külön, félembernek látszódjanak.
Úgy legyen!

Az összekötött bábukat ezután ismét helyezze a kard alá, és hagyja ott néhány percig, amíg a kérelmezõ meditál (ezúttal nincs sem tánc, sem ének!).
A szertartás végeztével a bábukat egy tiszta fehér ruhába bugyolálva olyan helyre kell eltenni, ahol soha senki nem bonthatja ki õket.