2008.04.11.
Jópofa reklám...
Összenőve...
Hogy lehet a kákán csomót keresni? Megveszed olcsón, és eladod drágán.
Egy tetőablakot csináltattam a lakásomban. A felettem lakók erre dühösek lettek.
A nejem szerint túl kíváncsi vagyok. Legalábbis folyton erről írogat a naplójában.
Már majdnem megvettem a "Pozitív gondolkodás előnyei" című könyvet, de aztán arra gondoltam, ugyan mire lenne ez jó?
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
A feleségem anyja gyakran mondogatja, hogy nőies vagyok. Nem zavar, mert hozzá képest tényleg.
Csak a szülői értekezleten tudtam meg, hogy nincs is gyerekem.
Nem tudom, mit kezdenék a feleségem nélkül. De akkor is olyan jó rágondolni.
|
Út a semmibe...
Hazafelé...
Tök-jó...
GÉPmódosított kukorica...
Közelről...
Egyedül a városban...
Párbeszédek más-más szemszögből
Mondd csak Edina, hogy álltok Robival?
Úgy érzem, hogy nagyon harmonikus a kapcsolatunk. Rendkívül megértő, toleráns fickó. Nekem valahogy a víz jelekkel az igazi (remélem most már végleg, hi-hi) röhej, de picit turiztam a családfájába és dédszülőkig még aszcendensekben is rengeteg az átfedés köztünk. Mondjuk néha úgy érzem, mintha pár dolgot elengedne a füle mellett. Gyereknév ötleteken is csak révedten bólint, hogy, persze nyuszmusz, a Christofer nagyon szép, a két kéglink beszámításos cseréjét egy házrészre, meg a szocpol terveket se hallgatja végig. Mondjuk nagyon elfoglalt, néha hetekre sehol, ezért az összebutit se erőltetem, a kineziológus Kriszta szerint a mai férfiaknak nagy légtérre van szüksége, azt mondja, hogy Márkot és Bencét is a túlzott bújással buktam be, nekem meg már vészesen ketyeg a biológiai órám, több rossz dobást nem szeretnék. Hát dióhéjban ennyi, ha egyszer lesz időnk egy rendes dumcsira (hahh, ugye soha napján) majd picit részcsizem.
Mondd csak Robi, hogy álltok Edinával?
Kúrogatunk, semmi komoly.
|
Melyiküket láttad tegnap...?
Motorosok...
Ünneplőben...
Lassan itt a nyár...
Egy pillanat...
Összehasonlítás...
Nyitom az ajtót, egy pillanat...
Ez igen...
Ez az öt csirkém van még eladó, nagyságám! - kínálja portékáját szombaton délben, zárás előtt, a csarnoki kofa. - Tudja mit? Válassza ki nekem a három legöregebbet - kéri a fiatalasszony. - Ezer örömmel! - vigyorog a kofa. - Be is csomagoljam? - Igen. A másik kettőt.
Egy utas odamegy a kisváros vasútállomásán az állomásfőnökhöz, és azt mondja neki: - Mondja, uram, miért fekszik ez az állomás fél órányira a várostól? - Mert azt akartuk - feleli az állomásfőnök -, hogy lehetőleg közel legyen a sínekhez.
Tessék, itt van a fizetésemelésről szóló írás. Remélem, meg van vele elégedve - mondja a főnök. - Igazán nagyon köszönöm, főnök. Tessék, itt van a videofelvétel a tavaly karácsonyi vállalati bulinkról.
Az öreg székely kaszál a mezőn. Látja ám, hogy futva érkezik a falu felől a fia. A gyerek messziről kiabálja: - Édesapám, jöjjék rögvest haza mert nagy baj van! - Osztán mi a baj, fiam? - A szomszédból átjött a Mihály bá, osztán addig-addig, hogy befeküdtek Édesanyámmal a dunyha alá. Az öreg kezében megáll, a kasza, megvakarja a fejét, és elgondolkozva morogja: - De nagy marha ez a Mihály szomszéd! Pedig neki nem is lenne muszáj...
Egy asszony jajveszékelve állít be a rendőrségre. - Jaj istenem, mi lesz velem? A férjem négy napja eltűnt! - És miért csak most jelenti? - Most vettem észre.
|
Felturbózva...
|