Két barát ment a sivatagban.
>
> Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte
> a
> másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta a
> homokba:
>
> "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
>
> Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták,
> hogy megfürödnek.
> Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik
> kimentette. Magához térvén, kőbe véste:
>
> "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
>
> Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat,
> megkérdezte:
>
> "Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?"
>
> A másik azt válaszolta:
>
> "Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk,
> hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat.
> De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe,
> hogy senki se törölhesse el."
>
> TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI,
> A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!!!
>
> Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy
> pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez
> már
> lehet, hogy kevés egy élet.
>
> Olyanoknak küldd el e sorokat, akiket sosem felejtesz, de ne felejts el
> visszaküldeni annak, akitől kaptad. Ez a rövidke levél utalás, hogy
> sosem fogod őket elfelejteni.
> Ha senkinek sem küldöd el, az egyenesen azt jelenti, hogy roppant
> elfoglalt vagy, illetve elfelejtetted a barátaidat.
> Adj magadnak időt, hogy élhess!
>
> Engem sok csodálatos ember megtisztelt a barátságával.
> Tekints ezt úgy, mintha kőbe írtam volna!!!