I. fejezet

Jenny egy 15 éves lány, aki boldogan éli az életét. Egyik nyáron szülei elutaztak nyaralni, ő pedig otthonmaradt egyedül abban a nagy házban. Délelőttönként a család egyik jó ismerőse vitte Jennynek az ebédet, és egy kis édességet is. Unalmas napok voltak ezek,hiszen egyedül mit lehet csinálni a TV-zésen, és a számítóépezésen kívül? Jenny csak punnyadt a kanapén, és gondolkozott, bambult maga elé…egyszercsak eszébe jutott egy ötlet! Mi lenne ha rendeznék egy házibulit? – gondolta. Szaladt a telefonjáért, majd felhívta barátnőjét Orsit.

-Hy! (Orsi)

-Na szija! (Jenny)

-Miért hívsz? (Orsi)

-Na figyelj! Az az ötletem támadt, hogy ketten együtt rendezhetnénk a mi házunkban egy házibulit!(Jenny)

-Házibulit? Mikor? És kik jönnének? (Orsi)

-Hát…mondjuk szombaton, és hívj mindenkit akit ismersz, és normálisak! (Jenny)

-Hát nekem mindegy, de a szüleid megengedik? (Orsi)

-Nem kérdeztem, de felesleges, mert úgyis nyaralnak, és nem fogják megtudni, akkor meg felesleges megkérdeznem! (Jenny)

-Nekem jó, ha neked is… akkor szerzek pár embert. (Orsi)

-Jó,köszi! És azt is mondd majd nekik, hogy szombaton este 8-ra jöjjenek ide, és aki tud, az hozzon egy kis piát is, ami feldobja a hangulatot! Neked meg ha van kedved, idejöhetnél 3-4 órára, mert még át kell kicsit rendezni a házat, meg elő kell készíteni a bulihoz szükséges dolgokat. (Jenny)

-Oké, majd megyek. (Orsi)

-Mégegyszer köszi, hogy segítesz! (Jenny)

-Szívesen! (Orsi)

- Szia! (Jenny)

-Szia! (Orsi)

Ezután Jenny berohant a szobájába, papírt és tollat ragadott, és összeírta azokat a neveket, akiket majd ő hív meg. Gondolkozott, hogy milyen kaja, és pia legyen, és hogy honnan, milyen pénzből? Felkutatta a szekrénye mélyén levő pénztárcáját, és pont talált benne annyi pénzt, amiből kijön ennyi minden. Fogta magát, és elment a boltba…vett chipset, csokit, és még egyéb rágcsálnivalókat. Ezt követte csak a nehezebb rész… megvenni az alkoholt, ugyanis csak 18 éven felülieknek adtak a boltban szeszes italt, ő pedig csak 15 éves volt. Megint támadt egy ötlete… a szomszédban lakott egy nagyon jó haverja Dani, aki már 19 éves elmúlt. Két választása volt: vagy SMS-t ír neki, és megkéri, hogy menjen el neki megvenni a dolgokat, vagy pedig élőben beszél vele,amihez nem volt bátorsága.

Úgy döntött, hogy átmegy hozzá, és úgy beszél vele, mert az úgy hatásosabb. Kicsípte magát, és átment a szomszéd házhoz. Bekopogtatott a nagy ajtón, közben nagyon izgult, mert már rég nem beszélt Danival.

Kinyílt az ajtó, és egy nagyon helyes, mosolygós srác nézett vele szembe. Jenny alig jutott szóhoz… majd a köszönés után nyökögve elmondta, hogy mit szeretne, és azt is hozzátette, hogy ha van kedve, akkor ő is jöjjön el a buliba. Dani azt felelte, hogy szívesen segít neki a vásárlásban, viszont szombaton sajnos nem ér rá, mert magán órája lesz, de ha esetleg elmarad neki, akkor biztos, hogy átmegy. Jenny előre megköszönte neki a fáradalmat, majd távozott. Egy-két óra elteltével a fiú kopogtatott is az ajtón, és behurcolta a 2 karton sört, 3 üveg whiskeyt, és az egyéb italokat! Jenny kifizette neki ezeket a nem éppen olcsó dolgokat.

Majd eljött a szombati nap…

A nap nagyon korán kezdődött, hiszen Jenny már reggel fél 7-kor felkelt. Takarított, és eltervezte, hogy mit hova kéne elhúzni, hogy nagyobb legyen a hely.

Délben Margit néni( a család ismerőse) vitte az aznapi ebédet. A konyhába is bement, ahol a sok pia volt. Jennyről folyt a víz, annyira izgult, hogy mi lesz ha észreveszi, de szerencsére Margit néni sietett haza, így nem volt sok ideje nézelődni. Megebédelt, pihent egy kicsit, majd eljött a 3 óra. Ő a házt teraszára kiült, hisz várta Orsit. De ő csak fél 4 körül érkezett meg. Beszélgettek egy kicsit, majd hozzá fogtak az átrendezéshez…Az asztalt egy sarokba húzták, köré tettek jópár széket. Az asztalra felrakták a kajákat, stb… A szekrényeket is nagynehezen eltolták, az értékes vázákat, képeket, egy dobozba tették, és levitték a pincébe, ahol biztonságban lesz. Az óra most 16: 42- t mutatott. Miután elég nagy helyet csináltak a tánchoz, a fürdőszobába vették az irányt,és hosszú ideig sminkelték magukat, és a hajukat csinálták. Már mindketten nagyon izgultak, hisz ez az első olyan alkalom, hogy ők rendeznek házibulit. Hülyéskedtek, beszélgettek, és elég lassan, de eljött az este 8 óra… Elég fura érzés lehetett azt érezni, hogy azt sem tudja az ember, hogy kik jönnek a házába. Kopogtattak az ajtón.

 Orsi és Jenny is nagyon megszeppentek, hogy vajon ki lehet az a sok közül. Majd ketten kinyitották az ajtót. Jenny nagymamája volt ott, sürgető tekintettel. Mindkét lány csak lesett, hogy mit keres ott Jenny nagymamája…ő is jött volna a buliba? Ekkor az asszony beljebb jött, és közölte Jennyvel:

-         Jenny szivem! Azonnal pakolj egy bőröndbe ruhát, fogkefét, és mindent amit kell, ki tudja mennyi időre!!!!!

-         Miééért??? Most nem tudok elmenni sehova sem, ez most nem olyan alkalom!

-         Jenny! Azt mondtam, hogy jössz és kész! Ez most mindennél fontosabb! Hidd el! … A szüleid kórházban vannak! Súlyos sérüléssel szállították be őket a helikopterrel a kórházba…

-         Tessék??? Mi történt?

-         Az még nem mondták az orvosok.- a nagymama szemébe könny csorult. Jennyből pedig kitört a sírás. Hisz nem elég, hogy szülei lehet, hogy a halál szélén vannak, de mi lesz a bulival?? Mi lesz azokkal akik jönnek? És mivan ha pont akkor jönnek, amikor még ittvan a mamája is? Orsi nem maradhat itt a házban, hogy megtartsa a bulit! Rohant be a szobájába pakolt, gyömöszölt amilyen gyorsan csak tudott. Közben a nagymama észrevette a szokatlan nagy helyet, és a félrehúzott dolgokat.

-         Mi lesz itt kislányom?? – kérdezte Orsitól.

-         Hát…mi csak…ööö…hát mi csak egy kisebb kis bulit akartunk rendezni…

-         Bulit? Ilyenkor? Mikor inkább sírni kéne?

-         De mi nem tudtuk.

-         És Jenny szülei megengedték? Mert ezt kétlem…

-         Én nem tudom.

-         Hol laksz?

-         A Nyárfa utcában…

-         Rendben, akkor hazaviszünk. Ebből a buliból nem elsz semmi! És mi az a 2 karton sör, és whiskey????

-         Ööö… én nemtudom.

-         Nem?? Akkor majd lesz mit elmesélnetek Jennyvel együtt a szülőknek… ha még egyszer ide visszatérnek. A mama újból sírni kezdett, Orsi pedig csak állt csendben, elszégyellve magát. Közben megérkezett Jenny kisírt szemmel.

-         Mehetünk nagyi. - mondta sírva Jenny. Felkapta a holmikat, és kinyitotta az ajtót. Az úttesten éppen akkor jött át egy 6 tagú fiú csapat, akik a buliba jöttek volna. Ők látták, hogy Jennyék szállnak be a kocsiba, ezért gyorsan odaszaladtak a kocsihoz.

-         Na mivan? Hol lesz a buli? Nem itt ebben a házban? Vagy már utazni is kell hozzá? – kérdezték.

-         A buli elmarad. – Orsi csak ennyit felelt rá. A kocsi elindult… A fiúk csúnyán káromkodtak, hogy a két lány csak tette a nagymenőt, hogy bulit fognak szervezni,stb… Szerencsére felét nem hallották a lányok, és a nagymama, hisz volt elég bajuk is, nem hogyha még ezzel is bajlódniuk kellett volna. Minden esetben első a család…

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK…