Szivárvány a kéken. Görbült mosoly ívelődik sírás és vigasztalás között az égen. Mintha a mégsem lehet nem lehetje a végtelen színeiben a mindenség cseppjein nevetne. Nem rajtam, nem a világon. Tündérkéz érintés a valón, s az álmon
A festmény Sánta Kíra munkája a Tündérkéz ihletése nyomán.
Ha szereted a kalandot, a törpéket, a tündéreket, és más különleges, eddig sohasem hallott lényeket...
Ha hiszed azt, hogy a rossz nem használhat eszközként, és hiszed, hogy van értelme ellene küzdeni...
H kedveled a hősöket, azokat, akik sohasem hitték, hogy valaha hősök lehetnek...
Ha hiszel az igaz, sohasem múló szerelemben, és annak erejében...
Ha kíváncsi vagy egy eddig titokzatos, mindent körbeölelő világra...
Vannak sebek Melyeket vitézül állunk Harcában elveszetteket eltemetjük Szívünkre pecsételt heget Szédülten cipeljük Míg sírba szállunk Vannak sebek Amelyeket angyalkéz Simít homlokunkra Ostorcsapásként fáj a kínja Érzékcsalódásunk vezeti A becéző kezet Akiét vártuk Holtabbnál holtabb nem lehet Vannak sebek Melyek intő jelként Hasítják fel emlékezetünket Ostobán feledjük régi tanulságunk Újra és újra vesztesekké válunk Vannak sebek Melyek egy illattól Régi kedves dallamtól Rekedt szirénák búgnak fel bennünk Dobhártyánkat bezúzva Érrendszerünket felrobbantva Emlékterrorral törnek ellenünk Vannak sebek Melyek begyógyíthatatlanok Folyton felfakadnak Kötésükön átüt a bánat Melyeket mindig felkaparnak És örökkön örökké fájnak Vannak sebek Melyeket szívünkön rejtve viselünk Senkinek meg nem mutatjuk Csak magányos éjjeleinken Emeljük az égre csendben És titkon megsiratjuk
Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.