Szivárvány a kéken. Görbült mosoly ívelődik sírás és vigasztalás között az égen. Mintha a mégsem lehet nem lehetje a végtelen színeiben a mindenség cseppjein nevetne. Nem rajtam, nem a világon. Tündérkéz érintés a valón, s az álmon
A festmény Sánta Kíra munkája a Tündérkéz ihletése nyomán.
Ha szereted a kalandot, a törpéket, a tündéreket, és más különleges, eddig sohasem hallott lényeket...
Ha hiszed azt, hogy a rossz nem használhat eszközként, és hiszed, hogy van értelme ellene küzdeni...
H kedveled a hősöket, azokat, akik sohasem hitték, hogy valaha hősök lehetnek...
Ha hiszel az igaz, sohasem múló szerelemben, és annak erejében...
Ha kíváncsi vagy egy eddig titokzatos, mindent körbeölelő világra...
Indítsd el a zenét, nézd a slideshowt, és olvasd a
verset!
Bár képes
lennék...!
Elmondanám nektek a víznek milyen íze volt, ahogyan a forró
napban a föld alól felbukkant vödörre buktam. Elmondanám,
ahogy csendben, hűvösen éreztem a csodát, ahogy a Föld kincse szomjat
olt.
Lefesteném nektek a zenét, amit behunyt szemhéjam
alá festett... Ahogy lágyan bontott színeket a harmónia bennem, mit
valami tárlat, akvarellel nyitott, majd súlyos olajnyomat, lüktető
vörösen ahogy sebzett a fájdalom, és az örök kék az orgonák
hangjában... bár lefesthetném nektek, amiket láttam!
Elénekelném a tájat, merre visz az utam, rendezett hangjegyekként
a fasorban a fák, mögötte lágy akkordként fénylik a folyó, a hegyek
basszusára fuvolaként rebben a napfény,... Elénekelném nektek, ahogy
hullámzik, majd árad az örök ritmus. Dobverőként pereg a Lét kezében, a
tavasz minden perce, csak hangom lenne rá, hogy megmutassam, hogy
halljátok ti is, csak egy percre!
Csak
szavaim vannak. Fehér lapon csak fekete betűk, hanyatlik a kéz, s csukódik
a szem, nincs értelme... Mit mondhatnék, amit nem mondtak már? Költőnek
lenni akarat, hogy mutass, hogy adj, használom én is..
Nincs
jogom, csak ha jobb, ha több, de egy újabb vers, egyre megy. Mi
nekem a fenséges melódia, versem után neked marad csak egy
hegy.
Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.