grafitnyomok
MÁSIK FÓRUMOM
 

Ide kattints a rozsaszin ugyek topichoz!

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
>Menü
 
Gondolatok, lélekszántások
 
hangos versek
 
Novellák, rövidebb prózai írások
 
Vezeklés (készülő regény)
 
HANGULATOK Hang-kép-vers egyben

 Indítsd el a zenét, nézd a slideshowt, és olvasd a verset!

Trafic

Belle Nuit

Air

Adagio

Unforgetable (Felejthetetlen)

Vártál, vártalak

Bár elmondhatnám...

 

 
Újabb írásaim
 
Verseim

  

 
Nagy lelkek törékeny életekben (kedvenceim)

Edith Piaf (Sinka Zsuzsanna írása)

Leonard Cohen

Jim Morisson

 
Verseim angolul
 
Bannercsere

 

 

Bannersite:

Több, mint 50 kategória között kereshet érdeklôdési körének megfelelô honlapokat. Ha népszerusítené honlapját akkor is látogasson el ide!

 

Bannerműhely: 

 

 

 

 

Bagolyvár:

 
Középfölde:
 
 
Csingi oldala:
 
 
Tündérkéz
 
A Hauer Pódium plakátjai

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Az oldalon használt kódok

A legördülő menü kódja

Segítség a legördülő menü kódjához

Itt próbálhatod ki a kódokat (köszönet érte Vikinek - Bannerműhely)

Kódpróbáló lap kódja (Vikitől - Bannerműhely)

"Saját képeim" scriptje (jobb oldalon)"

"Saját képeim" scripthez leírás. Köszönet érte Hitetlennek

 
Szép képek nektek

 

Kagaya Zodiac (I)

Kagaya Zodiac (II)

Tündérek

Fantasy

Fantasy II

 
Ajánlataim

A Legjobb Scriptek Szállítója 

 

 

 
saját fotóim
 
10.fejezet/1

10. Fejezet

 


 

 

A királynő fáradtan ült magában a trónteremben, mégis szebb volt, mint valaha. Haja fekete alabástromként keretezte arcát, melyen az idő nyomtalan húzta végig göcsörtös ujjait. Szeme az ablakra szegeződött, nézte a kinti sötétséget. Az ég csillagtalan, mélyfekete volt, mint Lorena haja. Órák óta ült már ott. Keze görcsösen markolta székének karfáját, de arca rezzenéstelen, mint egy szoboré.

Halk ajtónyikorgás, és csoszogó léptek zaja törte meg a csendet. A királynő meg sem fordult a hang irányába, pillája rebbent csupán észrevétlenül.

- Pontos vagy! Ezt már szeretem! – ujjai felengedtek a szorításból. Halljam! Mi hírt hoztál?

- Ó királynőm – a hang tulajdonosa lassan közeledett a szék felé. Lábait a nagy alázatosságban szinte fel sem emelte a padlóról, így járása csoszogó settenkedéssé lett. – a legnagyobb kegy számomra, hogy önt szolgálhatom, hogyan is merészelnék késni, ha hívat?

 

A jövevény termete alacsony volt, melyet még jobban földhöz húzott örökös meghajlása, és a bal válla feletti púpja. Haja szürke, mely talán sohasem öltött színt, még ifjú korában sem. Arca viaszsárga, s fénytelen, mint a sohasem lobbanó tűz hamvai. Egész lényében csak a szeme élt. Örökösen mozgott, és olyan volt a pillantása, mint a legedzettebb acélból kovácsolt tőr szúrása. Igazi hangját még soha senki sem hallotta az udvarbeliek közül, pedig több éve ott csoszogott körülöttük. Ez a suttogó, reszelő sóhajtás azonban belebbent a palota minden zugába. A királynő kegyeit csak néhány hónapja nyerte el, csendesen bekúszva annak lábai elé.

- Nincs szükségem a hízelgésedre Epymis! Beszélj! Mennyien vannak ma éjjel?

- Több mint négyszázan fenség. Igazán bíztató a növekedés!

- Mennyien pontosan? – A királynő még mindig csak kifelé tekintett.

- Pontosan négyszáz tizenkilencen, így serege holnapra már több mint húszezer katonából áll!

- Készen állnak?

- Igen úrnőm! Mind felkészült, csak parancsodra várnak.

- Rendben. Egy óra múlva gyújts tüzet! Addig senki se zavarjon!

 

A királynő megvárta, míg szolgája behúzza maga mögött az ajtót. Felállt, és titkos kamrája felé indult. Belépve a kamrába arca zilált lett. Gyorsan bezárkózott, és hangosan elkiáltotta magát:

- Lejárt az időd! Ideje munkához látnunk!

A kamra egyik szegletéből ekkor bukkant elő a kis szürke fény.

- Jóideje itt várok már rád. Nincs szükségem a figyelmeztetésedre. – közelebb repült anyjához – Rettegést vélek felfedezni arcodon! – nevetett – Csak nem túl nagy a feladat számodra anyám?

- Gyűlölöm, amikor titokban leselkedsz a kamrában! – förmedt rá a királynő – Nem bízok már a palotában senkiben sem. Epymisben pedig főleg nem. Haszonlesőkkel, hiénákkal vagyok körbevéve! – idegessége szinte hisztérikussá vált. Hirtelen megállt. Tenyerét az előtte levő asztalra helyezte, s kinyújtott karral azokra támaszkodva farkasszemet nézett a fénnyel – Epymis! Ő a te ötleted volt! Folyton a sarkamban van, szaglászik utánam!

- Ó anyám! Ő a te munkád legtökéletesebb gyümölcse! - a fény ekkor kacagni kezdett, majd hangja hirtelen suttogóra vált – A bizalmatlanság! Ez a fegyver a kezedben anyám! Tökéletes munkát végeztél! Nincs senki a palotában, aki bárkiben is megbízna, vagy akiben bárki is megbízhatna. Nézz magadra! Milyen szánalmas vagy, ahogyan keseregsz magányodon! Nincs kiben bízzál? A kezedben a hatalom! A miénk lehet az egész világ! Hogy nem bízhatunk senkiben....? Kit érdekel? A talpnyalóid bárkit elárulnak neked! Bízz csak hatalmadban!

A királynő lélegzetvisszafojtva hallgatta. Szeme szikrákat szórt, pupillái hatalmasra tágultak - Hallgass te szerencsétlen! – sziszegte – Hallgass! - Arcát elfordítva egy pillanatra, majd nyugodtabban folytatta: - Egy óránk van csupán. Üzenj apádért, én addig előkészítem a lovakat.

- Megfelelő a ma éjjeli létszám? Apám túl elfoglalt ahhoz, hogy néhány balfácán miatt idefáradjon.

- Nagyon jól ismerem apádat. – felelte higgadtan a nő – Olyannyira jól ismerem, hogy nem tűröm, hogy még egyszer kioktass vele kapcsolatban! Ne felejtsd el, hogy az anyád vagyok, bárki is az apád! És most menj, és tedd a dolgod!

- Nem beszélhetsz velem így! – sziszegte a hang – Örömmel fogok beszámolni apámnak a benned végbemenő változásokról. A bizonytalanságodról, és tiszteletlenségedről Diabolus fiával szemben. Mennyi a létszám?

- Négyszáztizenkilenc. Eredj! – a királynő sietve tárta szét az ablakot. – Várj! – tenyerével visszatartotta a kis szürke fényt – Várj, míg a Hold újra előbújik a felhők mögül!

- Jobb lenne, ha a vízzel mennénk anyám! Nem vagyok még elég erős a teret átugrani!

- De elég erős vagy! Nincs időm az utazásra, egyedül kell menned. Olyan erősen kapaszkodtok belém, hogy átsegítelek.

 

A királynő behunyta szemeit. A múlt fájó emlékeibe tapasztotta minden idegszálát. Sebei újra fájón lüktetni kezdtek benne, fájdalma hamarosan izzó gyűlöletté vált mindenki iránt, aki akkor régen nem tudott neki segíteni. Torka összeszorult, szíve vadul verni kezdett mellkasában. Teste megfeszült a visszatartott indulatoktól, majd pár pillanat múlva újra kinyitotta szemeit.

- Az utad készen áll. – nézett a fényre – Nélkülem még senki vagy –suttogta – Csak üzengethetsz apádnak, de hozzákerülni csak általam tudsz.

- Már nem sokáig drága anyám! Már nem sokáig!

A fény kirepülve az ablakon, megállt előtte, majd lassan egy vízszintesen fekvő nyolcast, a végtelen jelét kezdte reptében formázni. Egyre gyorsabb és gyorsabb ütemben repült, egészen addig, míg a levegőbe rajzolt alak összefüggővé nem vált. A királynő ekkor tenyerét a kinti levegőnek feszítette, ami rugalmas lett, mint a plazma. Pár pillanat múlva a fény eltűnt, és a királynő a szabad levegőt markolta.

Halkan becsukta az ablakot. Köpenyt öltött, és a kamrából nyíló számos ajtó közül az egyikhez lépett. Leemelt a falról egy fáklyát, kilépett az ajtón, melyen egy lépcső vezetett a mélybe, és elindult. Sietősen lépkedett A lépcső egy folyosóban végződött a föld alatt.. A folyosó szűk volt falai nyirkosan érintették a közöttük haladót, épp csak annyi helyet hagyva, hogy egy ember elférjen. Fejét is le kellett hajtania, hogy ne ütközzön az alacsony mennyezetbe. Hamarosan szabad levegőre ért, a palota mögött lévő hegy lábához. Egy sziklánál megállt, és belehelyezte tenyerét annak egyik mélyedésébe. Ekkor a szikla megmozdult, és utat nyitott a hegy gyomrába.

A királynő elé egy jókora alak állt. Termete majdnem három méter volt, haja csimbókokban lógott a válla alá. Szemöldöke annyira bozontos, hogy szemeit csupán sejteni lehetett. Orra lapos, majdnem egy szintben az arcával, hatalmas orrlyukak tátongtak rajta vastagon szőrrel borítva. Nagy húsos ajkai voltak, egyik oldalon rosszul összeforrt vágott sebbel. Metszőfogai hegyesek, valaha jobb időkben, talán a születésekor sárgák lehettek, most feketéllettek beszéde közben. Kezében egy korsót tartott, amiből a zavaros színű és szagú folyadékból percenként húzott egyet.

- Nocsak! – hördült fel meglátva a nőt – Ilyen későre jár már? A mi boszorkányos szépségű királynőnk megérkezett?

- Kímélj meg a leheletedtől te otromba állat! Tedd le az iszapsörödet ha úrnődhöz beszélsz, és szólj a parancsnoknak, hogy itt vagyok! Figyelmeztetlek, hogy ne várakoztass meg, különben holnap benneteket szolgállak fel a lovaknak!

- Igenis fenség! – röhögött az őr. – Máris indulok ! – Lomhán megindult, közben morgott mint valami kutya, majd eltűnt egy falba vájt lépcső mögött.

A királynő dühödten nézett körbe. – Behemótok! Mint az állatok! – szeme ekkor egy társaságra vetődött, mely nem messze onnan egy tűzrakást vett körbe. Mindegyikük előtt egy-egy dob, melyet tenyerükkel ütöttek. A tűz közepében volt egyikük, és önkívületben táncolt.

- Ne féljen úrnőm, a behemótokon nem fog a tűz – hallotta a háta mögül.

- Nem érdekel, hogy megég-e vagy sem, – fordult a hang irányába a nő – hanem az érdekel, hogy mi ez a felfordulás itt? Részeg őr áll a kapuban, és részegek a ménesem őrzői!

- A ménese nincs őrizetlenül fenség, azok mulatnak, akik nem a lovak körül dolgoznak. Csak egy kis mulatságra vágytunk, a behemótok nem szeretik a kötöttséget – A parancsnok magasabb volt az őrnél is. Testét szinte teljesen szőr borította. – Az istállók készen állnak ...”úrnőm” – hangja gúnnyal ejtette ki a szót, miközben szemét a királynőre függesztette, mohón mint a kiéhezett vad. – Éppen szólni akartam – folytatta egyre közelebb hajolva – egyre kevesebb fejadag jut a húsból..., hiszen mi behemótok egyre többen vagyunk...- a királynőt megcsapta bűzös lehelete, mely az egyre közeledő szájból eredt rá. – Egy magányos vad itt közénk ereszkedve...

- Ne próbáld! – sziszegte a nő – szemed vedd le rólam! – a kezében levő lámpást égő felével a behemót felé fordította. A láng színe kékre, majd zöldre vált, gyorsan belekapott a parancsnokba, akinek egész testét azonnal beborították a zölden világító lángnyelvek.

- A tűz lehet, hogy nem fog rajtad, de a lámpásom piócái cseppenként szívják ki a véredet te arcátlan, amiért csak eszedbe ötlött, hogy megtámadj!

Az ünneplők felfigyelve a jelenetre, hirtelen elnémultak, és mindenki a királynőre és a lángoló parancsnokra nézett. A boszorkánymester ekkor nőni kezdett, olyan nagyra, hogy mind közül a legmagasabb lett. Szeme vörös lánggá vált, haja fekete sugárkoszorúként övezte arcát, hangja mély és félelmetes lett.

- Új parancsnokra van szükségem! – dörögte – Az előző lassú halállal fizet vakmerőségéért. Hét holdhónapon át nézitek majd, ameddig a zöld tűz elemészti őt, mementóul annak, hogy egyikőtök se merjen még egyszer ellenszegülni nekem! A mai felfordulásért a fejadagot tovább csökkentem, de felhatalmazom a következő parancsnokot arra, hogy a zendülőket megölesse, és akár élelemként átadja társainak. A következő parancsnok kiválasztását rátok bízom. - Visszavette eredeti formáját, majd folytatta: - Holnap ilyenkor újra itt vagyok, addigra az új parancsnok előttem álljon!

 

A behemótok szó nélkül hallgatták. Végezvén a királynő elindult az istállók felé. A lovak már mélyen aludtak. Őrzőik közül magához intett néhányat.

- Hozzátok elém azokat a lovakat, melyek nem ettek mást, csak anyjuk tejét! Magam választom ki közülük, amelyek a kárhozottak lovai lesznek.

 

A hegy gyomrába vájva álltak a Gerumanok istállói. Napfény sohasem érte őket, csak húst ettek. A királynő hónapok óta tenyésztette a lovakat új serege számára. Több, és több kellett, mert csak olyan lovakat vihetett el, amelyek még nem ettek húst, és szükségük volt lovasuk életerejére. Több száz istálló állt már megtöltve lovakkal, és a bányamanók tovább vájták a hegy gyomrát a következő istállók számára. A behemótok hamarosan megjelentek több mint hatszáz lóval. A királynő elégedetten nézte őket.

- Diabolus csodálatos kancákat adott nekem! Milyen egészséges, gyönyörű lovak! Mindössze pár hét alatt! – duruzsolta körbejárva őket – Micsoda tökéletes felgyorsított fejlődés!

Kezéből elengedte a lámpást, mely csendes surrogással a lovak közé repült. Megállt mind fölött és színekkel jelezte állapotukat. Néhány felett pirossal világított, ezeket a királynő azonnal kiszedette a többi közül.

-Itassátok meg ezeket vízzel! Ezek már beleettek az anyjuk számára adott húsba! Használhatatlanok, és utódlásra sem alkalmasak, mert erőtlenek. Zárjátok őket a mélyen fekvő barlangokba, hogy sírásuk ne hallatszódjon a felszínen! Ha könnyeik megeredtek, akkor már elhallgatnak, és pár nap múlva elpusztulnak. Húsuk a legjobb a kancák számára, külön tudni akarok mindegyikükről, hogy elosztásukról gondoskodhassam!

 

A lámpás sok lónál kék fénnyel világított, ezeket a királynő egyenként ölelte át.

- Ti lesztek az én szép ménesem további tagjai! Erősek és egészségesek vagytok, eljövendő lovaim szüleiként gondoskodtok majd birodalmam jövőjéről. Vigyétek őket az új istállók egyikébe, és gazdagon adjatok élelmet nekik! – szólt a behemótokra.

 

A zöld fény azoknál a lovaknál villant fel, amelyeket a királynő aznap éjjel a kárhozottak számára választott ki.

- Ezeket a palotám hátsó udvarába kérem! Hajnalhasadásra már új gazdáik ülnek rájuk. Anyjukhoz már ne engedjétek őket, had várják kiéhezve lovasaik életerejét! Mára ennyi!- fejezte be – A palota udvarának kapui már nyitva állnak a lovak számára.

 

Visszatérve a tűzhöz, a behemótok már véres verekedésbe kezdtek, nem tudván dönteni a következő parancsnok személyéről. A királynő szeme felcsillant a látványra, és elégedetten mosolygott. Kiválasztott a verekedést szemlélők közül egyet, és magához hívta. A nézelődő behemót láthatóan gyengébb volt a többinél, csak amikor közeledett, vette észre a királynő, hogy a fél lába hiányzik, ezért botra támaszkodva sántít.

- Nehéz lehet neked a fogyatékosságod miatt...- húzódott a közelébe – Úgy sejtem, kiközösítenek a többiek téged. Erőfölényben vannak veled szemben...

- Úrnőm, a gyengéknek csak a maradék jut. Mi látjuk el a lovakat. Magad is láthattad az istállókban, előbb-utóbb minden sérült behemót odakerül, és egyszer felfalják őket a lovak. Ezek közül – nézett a verekedőkre – egy sem mer a Gerumanok közelébe menni. Nehéz, és veszélyes munka az! – sóhajtotta

- Légy hozzám hűséges, és nem szenvedsz majd hiányt semmiben sem! – a behemót érdeklődve nézett rá – Elmondom mit tehetsz. Minden este, mikor a nap nyugodni tér, légy a bejáraton kívül! Húst kapsz, és sört, de cserébe elvárom, hogy mindenről beszámolj, ami napközben a hegy gyomrában történt! Minden lázadóról, és uszítóról tudni akarok!

- Meglesz úrnőm! – felelte a behemót

- Mi a neved?

- Klug. Szolgálatára

- Mit gondolsz, melyikük nyer? – nézett a királynő a verekedők felé.

- Nem tudom én azt fenség, jobb nekem, ha ahhoz húzódok, aki az erősebbnek bizonyul.

A királynő szélesen elmosolyodott.

- Éppen a legmegfelelőbbet választottam! Rendben Klug, holnap napnyugtakor a kapu előtt! Most elmehetsz!

Sietve távozott.

 

A palotába vezető utat szinte futtában tette meg. A titkos kamra ajtaját kinyitva hatalmas fény vágott a szemébe.

 

  

Még nincs hozzászólás.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
 
Barátaim írásai
 

Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.

  • Írj nekem!
  •       

     

    Az új vendégkönyv. Írj nekem!

    A régi vendégkönyv,

     
    ...
    Indulás: 2005-09-05
     
    Barátaim, költőtársaim oldalai
     
    Irodalmi oldalak
     
    Kedvenceim
     
    Érdekességek, tudomány
     
    Egyébb, és csere linkek
     
    IP
     

    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre    *****    Egy asztrológiai elemzés,sok segítséget ad,életünk megtervezéséhez,rendeld meg és küldök egy 3 éves éves elõrejelzést is    *****    Szeretne leadni felesleges kilókat? Szeretné méregteleníteni és tisztítani szervezetét?Csatlakozzon a programhoz még ma!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, kezd az évet azzal, hogy belenézel, én segítek értelmezni amit látsz. A saját akaratod dönt!