grafitnyomok
MÁSIK FÓRUMOM
 

Ide kattints a rozsaszin ugyek topichoz!

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
>Menü
 
Gondolatok, lélekszántások
 
hangos versek
 
Novellák, rövidebb prózai írások
 
Vezeklés (készülő regény)
 
HANGULATOK Hang-kép-vers egyben

 Indítsd el a zenét, nézd a slideshowt, és olvasd a verset!

Trafic

Belle Nuit

Air

Adagio

Unforgetable (Felejthetetlen)

Vártál, vártalak

Bár elmondhatnám...

 

 
Újabb írásaim
 
Verseim

  

 
Nagy lelkek törékeny életekben (kedvenceim)

Edith Piaf (Sinka Zsuzsanna írása)

Leonard Cohen

Jim Morisson

 
Verseim angolul
 
Bannercsere

 

 

Bannersite:

Több, mint 50 kategória között kereshet érdeklôdési körének megfelelô honlapokat. Ha népszerusítené honlapját akkor is látogasson el ide!

 

Bannerműhely: 

 

 

 

 

Bagolyvár:

 
Középfölde:
 
 
Csingi oldala:
 
 
Tündérkéz
 
A Hauer Pódium plakátjai

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Az oldalon használt kódok

A legördülő menü kódja

Segítség a legördülő menü kódjához

Itt próbálhatod ki a kódokat (köszönet érte Vikinek - Bannerműhely)

Kódpróbáló lap kódja (Vikitől - Bannerműhely)

"Saját képeim" scriptje (jobb oldalon)"

"Saját képeim" scripthez leírás. Köszönet érte Hitetlennek

 
Szép képek nektek

 

Kagaya Zodiac (I)

Kagaya Zodiac (II)

Tündérek

Fantasy

Fantasy II

 
Ajánlataim

A Legjobb Scriptek Szállítója 

 

 

 
saját fotóim
 
26.fejezet

26. Fejezet

 

 

Rhundel magányosan közeledett a Tisztás felé. Homlokán gondok vájtak mély nyomot, szemei a tájat fürkészék, de mégsem látta azt. Gondolatai messze jártak, a régmúlt ösvényein rótták útjukat.
A Hold már régen fenn ült az egek trónusán, nyugodtan, mintha csak szemlélődne éji királysága tartományain. Rhundel feltekintett rá, és keserűen megjegyezte:
- Mond! Láttál-e már idelent ilyen sötét éjeket? Olybá tűnsz, mintha hidegen hagyna, amit látsz...
Lába alatt hangtalan mélyült az avar, néma csend vette körül mindenütt. Az ágak mozdulatlan, szinte dermedten álltak törzseikből kinyúlva, s éji vadnak sem lehetett hallani neszét. Megállt, majd kémlelve körbenézett. Kereste valahol az élet nyomát, de csak halk sóhaja verődött vissza a fákon maradt levelekről. Egyre jobban úrrá lett rajta a balsejtelem, hogy a mély, halálos csendnek oka van. Megszaporázta a lépteit, szeretett volna minél előbb a Tisztás védett körén belül lenni. Már majdnem elérte a bejáratot, amikor hirtelen megtorpant. Hideg, iszonyú hideg érte el a testét. Borzongani kezdett minden porcikája. Óvatosan megfordult keresve a hideg forrását. A sötétség nem akadályozta sohasem abban, hogy élesen lásson. Tekintete akkor megakadt valamin. Az erdő árnyékai a távolban árnyakká váltak. Egy csapat lovast látott, akik mozdulatlanul álltak elég messze tőle. Ő maga mozdulni sem mert. Gondolatai vadul cikázni kezdtek a fejében: „Gostherok! Ismerik a bejárat helyét! Érzékenyek az élőlényekre, ezért nincs mozgás sehol. Várták, hogy valaki megközelítse a Tisztást, hogy lecsaphassanak rá! Ha most én belépek, akkor velem jönnek ők is” Hirtelen elhatározással feléjük indult. A lovasok mozdulatlan maradtak, nyomát sem mutatva az érdeklődésnek, suttogó azonban eltökélten közeledett feléjük. Nem messze tőlük Rhundel megállt, és figyelte a Gerumanokat lovasaikkal együtt. Majd úgy tett, mintha belépni készülne a Tisztásra, s határozott léptekkel megindult. A gostherok ekkor mozdulni kezdtek, lovaikat Rhundel felé fordítva. Rhundel még gyorsabbra vette lépteit, szinte futva közeledett a bejárat felé, a lovasok a nyomában, de távolról. Valaki ekkor hirtelen megragadta Rhundel karját.
- Feküdj! – hallotta meg a fojtott kiáltást. – Nincs szükséged belépni, elbánunk velük magunk is!
- Ki vagy? – suttogta vissza Rhundel
- Farthon vagyok, Ferdel fia – válaszolt a másik – Napok óta itt ólálkodnak, én őrzöm a bejáratot azóta – Csak a mozgásra, és a hangokra reagálnak, nem látnak semmit.
- Hogy akarsz velük elbánni? – kérdezte Rhundel
- Nem tudom még – felelte zavartan Farthon – de nem ijedek meg néhány vak kísértettől! Ha ketten vagyunk, akkor megosztozunk rajtuk! Összesen nyolcan vannak, neked négy, és nekem ugyanannyi. Tőröm is van!
- Nagyszerű! – Rhundel dühösen nézett az apró törpére – Akkor már faraghatsz is magadnak egy sípot, hogy legyen egy kis muzsika is, amíg ezek darabokra szabdalnak bennünket!
Farthon sértődötten, és értetlenül nézett vissza rá:
- Ha nem kaplak el, akkor bevezetted volna őket a Tisztásra!
- Nem akartam őket bevezetni. Csak közel akartam kerülni, hogy a longhtoroniak meghallják, hogy mi zajlik idekint. Tőrrel ezeknél nem mész semmire. Halhatatlanok. Mérgezett nyílvesszők vannak nálam. Csak ezekkel lehet őket elpusztítani, de egyedül nem sokra megyek ezekkel sem. Amint az egyiket lelövöm, a másikat becélzom, a harmadik már keresni kezd..., ennyivel nem bánok el egymagam.
Farthon felélénkült a szavak hallatán – No de ketten! Ketten elbánunk velük!
- Ketten igen. – mosolygott Rhundel.- Remélem nyilad van, mert csak nyílvesszőkből hoztam többet!
- Persze, hogy van, bár nyílvesszőt mi csak gyógykenőcsök belövésére használunk!
- Akkor gondold azt fiam, hogy most beteg lelkeket gyógyítunk!

Rhundel óvatosan felülve kibontotta zsákját és átadott néhány nyílvesszőt Farthonnak.
- Nem sok van nálam, remélem jól tudsz célozni, mert nincs annyi, hogy elpocsékolhatnánk belőlük akár egyet is!
- Remek célzó vagyok – suttogta vissza Farthon
Egyszerre feszítették meg nyilaikat a feléjük tartó lovasokra célozva. A nyílvesszők halkan surrogva repültek el a nyíl húrjától, egyenesen két gosther szívébe.
Mire a többi észbe kapott, addigra már a következő nyílvesszők is célratartottak. A gostherok előrántva kardjaikat lovagolni kezdtek a támadók irányába, mire az újabb két nyílvessző találta el kettejüket. Az egyik csak a lovas karjába fúródott, a méreg még nem terítette le áldozatát, és az lovagolt tovább. Rhundel és Farthon sebesen célzott újra, de a lovasok már majdnem elérték őket, csapkodva kardjaikkal mindenre ami csak útjukba akadt. Az elpusztult lovasok Gerumanjai megzavarodva keringtek gazdáik körül.
- Igyekezz!! - Kiáltotta Rhundel , és határozott mozdulatokkal helyezte az újabb nyílvesszőt a húrba. – Gyorsabbak, mint gondoltam!
A sérült gosther ekkor fordult le lováról, de a többi már hörgő, ocsmány hangokat kiadva magából egyre jobban, és vadabbul közeledett. Az ötödik lovas ernyedten hullt le, a hatodiknak a lovát találta el az újabb kilőtt nyílvessző. A Geruman összerogyott, és leesett lovasán átgázolva rohant a másik két, megmaradt, fekete ördögfajzat.
- Túl gyorsak! Túl gyorsak! – kiáltotta Farthon – Nincs idő célozni!
- Akkor ne célozz, csak lőj! – Rhundel már lőtte is a következőt, míg még a vesszővel bíbelődött. A törpe elejtette, és amíg újra célozni próbált Farthon, Rhundel kilőtt még egyet. Suttogó mindkét nyílvesszője célt talált, és egy pillanatra felsóhajtva megfeledkezett a harmadik lovasról, aki lova nélkül, futva közeledett. Rhundel fejét elfordítva épp szólni készült a mellette levő törpéhez, amikor az megragadva a kezében levő nyílvesszőt, mint a tőrt mártotta a Rhundelra karddal rontó katonába.
Az csapott még egyet kardjával suttogó felé, de elvesztve egyensúlyát a sérüléstől, lendülő csapása Farthont találta el, aki arccal a földre borulva esett össze Rhundel rémült kiáltása közepette. Suttogó a karjába emelte a még nagyon fiatal haldokló fiút. Farthon haja még mély-barna volt, csak itt-ott jelentek meg benne az ősz hajszálak. Szeme csillogva, erőtlenül nézett a mágusra.
- Mondtam neked, hogy elbánunk velük ketten! – suttogta
- Igazad volt fiam – simított át a haján Rhundel – Nálad derekasabb törpét nem látott még a világ! Nélküled nem mentem volna semmire!

Az erdőben ekkor halvány fehér fény jelent meg. Körbevette egyre nagyobbá válva a gostherok tetemeiből lassan életre kelő kísérteteket, majd lassan egybeterelve őket, Rhundel és a kezében fekvő ifjú törpe felé jött. Ahogy közeledett a fény, lassan egy része testet öltött.
- Gothenár! – suttogta köszönésképpen Rhundel – Eljöttél hát ezért a gyermekért!
- Jó öreg Rhundel! – válaszolt a tündér – Milyen rég nem láttalak már! Farthon helye immár a másik oldal első szintjén van, ahová csak a legnemesebbek kerülhetnek. – léptei nyomát követte a mögötte haladó ösvényszerű fény, amelyen a nyolc kísértet lépkedett – Hadd köszöntsem illendőképpen a longhtoroniak ifjú, hős harcosát! - Gothenar letérdelt Farthon mellé. – Eljöttem érted fiam, most velem kell jönnöd. –A fiú szemei a tündérébe fúródtak, és pillantásával jelezte, mindent megértett, majd néma, szavak nélküli kérdéssel nézett tovább – Nem. Sajnálom. Már nem szólhatsz senkihez, ahhoz túl késő már, nincs már abból az energiádból semmi.
- Ne innen vidd el Gothenar! Felemelem, és beviszem a Tisztásra. Ott az otthona.- kérte a Rhundel
- Rendben barátom, de nem időzhetek túl sokáig. – felelte a tündér.
- Mi lesz ezekkel? – mutatott Rhundel a tündér mögötti kísértetekre.
- Velük? Sajnos nem vihetem át őket. Addig nem, ameddig nem szembesülnek tetteikkel. Vonzza őket a fény, de nem léphetnek még rá. Hosszú, fájdalmas vándorút áll mindegyikük előtt. Sem a módját, sem a hosszát nem tudhatom én sem.
Rhundel kezébe emelte Farthont, és így indult meg a kinyíló Tisztás felé.

Izgatott törpék léptek ki a lombok mögül. Ferella legelől lihegve futott
- Tudtuk! Tudtuk, hogy valami baj történt! Hallottuk a borzalmas zajokat, aztán az átjáró vibrálni kezdett...-zokogott Ferella meglátva fiát suttogó kezében a mögötte haladó Gothenarral – Gothenar csak akkor jön az átjárón, ha valakit a környékünkről visz magával... Még nincs itt az ideje Gothenar! Még nincs itt az ideje! Még a felnőtt kort sem érte el!
Ferdel utolérte őt, majd felesége vállát átölelve próbálta őt nyugtatni.
- Rhundel! Mi történt? Mi történt a fiammal? – kérdezte a mágust
- Hozzátok tartottam, amikor észrevettem a fekete lovasokat. Farthon rántott félre, amikor meg akartam őket támadni. Azt mondta, hogy őrködött a Tisztás felett, mert napok óta itt ólálkodtak már a gostherok a környéken. Van nálam valami, amivel le lehet őket győzni, és felvettük velük a harcot. Már azt hittem, hogy mindnek vége, amikor egyikük rám támad, és a fiad az utolsó nyílvesszőt kézzel döfte belé. A támadó kardcsapás azonban sajnos őt találta el. Megmentette az életemet... – sóhajtotta Rhundel
- Hősként halt meg a fiad Ferdel. – szólt Gothenar
- Hős, de halott. – Hajtotta le a fejét Ferdel – Nincs szüksége a népünknek hősi halottakra, szorgos, és boldog ifjakra annál inkább. Bár haltam volna inkább meg én, még ha nem is hősi dicsőségben, és élne tovább ő, hogy hallám víg nevetését még odaátról is!
Gothenar nem szólt, intett Rhundelnak, hogy kövesse. Ferella elengedte zokogó öleléséből halott fiát, és követte Rhundelt az átjáróig.
- Nem könnyű feladat a tied Gothenar. – sóhajtott Rhundel. – Mit mondhatnál egy könnyező apának, vagy a zokogó anyának!
- Ők a barátaim. Még inkább nem szólhatok semmit. És ezt ők is nagyon jól tudjak. A döntéseket nem én hozom, én csak a feladatot hajtom végre. A döntéseket már régen meghozták ők maguk születésről, és halálról is.
- Ameddig érző szív dobban legbelül, addig a titkok vádló kérdésekké válnak, és ostorozzák a bölcs homlokot. Régen, mikor még őseim szálltak hajóikra, hogy kövessék halottjukat a vizekre, mely égő fáklyaként lobogó csónakban előttük úszott a mindenség partjai felé, akkor még nem kellett fejet hajtva csöndben elvonulnod a búcsúzók sora előtt. Büszkén vonultál a hajó mögött lebegve, és hirdetted a teremtő tudat mindenség feletti csodálatos hatalmát! És ki mondja meg, hogy mi a jobb? Azok a szívek nem sirattak, hanem dalolva ünnepelték a következő ulticélját annak, ki veled tért. Mégis, mégis a titkok tudása nem adta meg nekik a titkok tiszteletét. – Rhundel szinte csak magának mormogta gondolatit, de Gothenár csendben hallgatta azokat – Hidd el Gothenar, hogy eljő az idő, amikor szép fehér öltözetedet is fel kell cserélned majd fekete palástra, mert a félelem oly nagy lesz majd irántad, hogy nem ragyoghatsz való önmagadban, ha erre a világra veted a lábadat! De el kell jönnie ennek az időnek is, ha azt akarjuk, hogy újra eljöjjön annak az ideje is, hogy újra dicsőséged legyen, mint régen volt.
- Igen Rhundel. Így van. Én is meghoztam már a saját döntéseimet. És minden bekövetkezik, amiről határozunk az idők időtlen mőbius-szalagján. – mosolygott a tündér, majd Farthonra tekintve megszólalt újra - Megérkeztünk hát. Tedd őt a földre kérlek!

Rhundel a fiút óvatosan a földre helyezte, majd távolabb lépett a szülők mellé. Ferella odalépett, majd letérdelt, hogy még búcsúzóul megcsókolja fiát. Ferdel csak szótlanul, lehajtott fejjel állt, majd némi tétovázás után követte Ferellát. Rövid búcsú után Gothenar odalépett Farthon mellé. Körbevette fehér, csodaszép fénnyel mindkettejüket, majd a fényben nyomtalanul eltűntek, s lassan eltűnt maga a fény is.

 

- Azt mondod hát, hogy a fekete lovasok voltak? – Ferdel most nem a szokásos hangon szólt. Hangja metsző volt, pillantása kemény, de tiszta.

- Igen. Ők voltak. A királynő katonái. – Felelte Rhundel komoran

- A langhtoroniaknak semmi közük azokhoz a katonákhoz! – szűrte Ferdel a szavakat – Ha nem veszünk részt ebben az egész őrültségben, akkor a fiam itt dolgozna velem most is a Tisztáson. A törött-lelkűek miatt kellett meghalnia!... Éppen azért, hogy egy törött-lelkű életét megmentse! – kiáltotta

- Ha nem halt volna meg most, akkor meghalt volna később! Ne hidd Ferdel, hogy nektek semmi közötök azokhoz a katonákhoz! Ne hidd, hogy te, vagy bármelyik lénye ennek az átkozott bolygónak kiveheti magát ebből a háborúból! – Rhundel hangja zengett, szeme szikrákat szórt.

- Nem, nem! Nincs több gyermekem arra, hogy hősként haljon meg! Ez nem a mi háborúnk Rhundel! Ez az emberek háborúja. Megtévesztettetek minket. Félrevezettetek minket. A Tisztást lezárom, és soha, senki a törött lelkűek közül nem teheti be ide a lábát, és mi sem hagyjuk el a Tisztást többé soha! Mi elvégezzük, ami a dolgunk, de veletek nincs tovább már semmi.

- A gőgöd, és az ostobaságod mérhetetlen Ferdel! Lezárod a Tisztást? Végzed tovább a dolgodat? Meddig?? Ha nem teszünk semmit, akkor mindössze néhány hónap, és nem lesz, aki a Tisztásodat átlépje, mert nem lesz élő ember a Földön! Mind-mind Diabolus, és a királynő katonaságában fognak szolgálni, mint élő halottak. Megvéded a növényeket? A sötét elől, ami reánk vár, nem védheted meg! És a népedet sem a saját ostobaságodtól!

- Nem hiszek neked Rhundel! Nem hiszek neked!

Ferella eddig némán ült. Nem nézett a vitázókra, szeme messze a semmibe meredt. Arcán a könnyek felszáradtak már, csak a lelke zokogott csendben tovább.

- Ferdel! – szólt csendesen – Farthon feláldozta az életét valamiért, amit te könnyedén eldobsz most.

- Ferella! Meghalt. És a java még csak most kezdődik. Meg kell védenem a klánunkat! – fakadt ki Ferdel felesége szavaira

- Rhundelnek igaza van Ferdel. Ostoba vagy, ha nem látod, ami teljesen nyilvánvaló. Lent a mélyben is megkezdődött már, és hamarosan mindent elönt a háború. – válaszolta Ferella

- Eddig hallgattam rád Ferella, de ennek most vége. A mi népünk sohasem folyt bele az ostoba viszálykodásokba, és ezért sikerült átvészelnünk az eddigi nehéz időket. Én nem láttam semmiféle háborút odalent, mindössze változásokat. Nekünk azonban ahhoz sincs semmi közünk. Ferella! Ezentúl nekünk senkihez semmi közünk a magunk klánján kívül!

A jövőben itt a Tisztáson béke lesz, és munka. Mindenki törődjön a maga dolgával!

 

Ferdel hátat fordítva Rhundelnek indult a Tisztás közepe felé, mint aki lezárta a beszélgetést. Ferella dühödten, könnyeit nyelve pillantott utána, arcát a visszatartott indulat torzította el Suttogó nézte a távolodó alakot, majd megszólalt:

- Úgy? – hangja halkan repült Ferdel felé mint a nyílvesszők, melyeket surrogva, csendben lőtt ki még nemrégen a kezei közül, bizton eltalálva a célzott áldozatot.– Azt mondod, hogy jövőben a Tisztáson csak béke lesz, és munka? Ó milyen bizonyossággal tud a balga jövendölni! Hisz nem lát mást, csak amit fennhordott orra fölül szeme érzékelni tud! Hát jó! Nézzünk akkor való jövendölést, ha már a gyászban elborult elménk a jövőt kívánja kérdezni, hogy a jelen döntésit meghozni képes legyen! – suttogó árnyéka ekkor hatalmasra nőtt, majd felemelkedett az árnyék, alakját teljesen elfedve. Hangja a csendes nyílvessző surrogásából, zengő mennydörgéssé vált, majd alakja folyamatosan növekedve és emelkedve érte el, majd emelkedett Ferdel fölé. – Zöldek mestere! Azt hiszed most, hogy fájdalmad akkora, amelyet éppen csak elviselni bírsz, és hiszed, hogy nem jöhet még nagyobb a nyomába. De most megmutatom neked a jövődet, amelyet mostani döntéseddel hoztál önnön gyarló lelkedre. Érezd hát, amit érezni leszel kénytelen! Nézz szembe vele barátom, ha már vetted a bátorságot, hogy jóslásokba bocsátkozz! Nézz szembe vele, ha mindenki mást szembe nézettél az ostobaságoddal!- dörögte

Ferdel ebben a pillanatban megállt. Először csak meglepve nézett a számára ismertnek hitt Rhundelre. Megtört tekintete zavarodottan nézett hol rá, hol a feleségére, majd a szemébe vésett fájdalom fokozatosan iszonyattá, kétségbeesett félelemmé vált. A földre rogyott, szemét az égre függesztve, görcsben össze-össze rándulva, néma, hangtalan zokogással kezei jobb híján önnön haját tépték.

-Érzed-e már a fájdalmat, amit csak élő érezhet ezen az elátkozott bolygón?- kérdezte Rhundel mennydörögve – Íme a jóslat! Íme a jövőd, amitől te azt hiszed elszaladhatsz. A jövőd, amelyet a jelen pillanat határoz meg mindig, és amelyet te így határoztál meg a elmúlt percekben. Látod-e már magad előtt, hogy mennyire részese vagy annak, aminek minden , és mindenki a részese ebben a pillanatban? Érted-e már végre, hogy nincs más utad, csak az, mint ami mindannyiunkké?!

Ferella hirtelen eszmélve akart szaladni férjéhez, de Rhundel csupán jobbja intésével odaszegezte a farönkhöz, amelyen ült.

- Rhundel kérlek! Ne bántsd őt! Kérlek! –kiabálta – Értsd meg sebzett szívét!

- Nem én bántom Ferella! Én csak megmutatom a jövőt. Látnia kell, mert a szívén a seb csak gyenge karc ahhoz képest, amit mindannyiótok át fog élni, ha nem tér észhez hamarosan! Most ízelítőt kap abból ami rátok vár, amit majd átéltek. – felelte Suttogó, miközben végig Ferdel felett tornyosult, aki egyre nagyobb kétségbeeséssel zokogott a földön heverve.

Még percekig tartott, amikor is végre Rhundel visszatért Ferdel feje fölül. Az mit sem észlelt a változásból, ott görnyedt önmaga fájdalma felett. Ferella szaladt felé, és karolta át. Nem tudni meddig, hosszan, egymást átkarolva ültek ott.

Suttogó csendben lépett oda hozzájuk. Letérdelt a két megtört, idős törpe előtt.

- Ferdel mester! – szólt halkan – nem én adom neked ezeket a borzalmakat. A feladatunk, ami a tied is, hogy megakadályozzuk őket.

- Igen Rhundel tudom. – felelte meggyötörten Ferdel. – Tudom már. – szemét lassan suttogóra emelte, majd Ferellára nézett – Bocsáss meg kérlek. – suttogta halkan .

Ferella megszorította a kezét, de nem szólt semmit.

- Mit kell hát tennem Rhundel? – kérdezte Ferdel

- Gyászold tisztelettel a halottad, dolgozz tisztességgel a tieidért, és harcolj becsülettel az élőkért, akiknek a jövője a kezedben van!

- Hallgatlak Rhundel.

- Az elkövetkezendő idők lépéseit, csak apránként fejthetem meg én is. Bárcsak megtehetném, hogy most magatokra hagylak gyászotokban, hogy visszajöjjek egy következő alkalommal! De sajnos szorít az idő, és nem késlekedhetek egy napot sem. Jelen pillanatban is hírekkel érkeztem, és jöttem az unikornisokért.

- Nem tudom, akarom-e hallgatni a híreidet tovább, vagy elég lesz ennyi is mára? – felelte keserűen Ferdel.

- Azok számát nem én határozom meg barátom, sőt még azt sem sajnos, hogy jók-e, avagy rosszak, de most jó híreket is hoztam.

- A legjobb lesz, ha elvonulunk az otthonunkba, a törpelak kényelmesebb is, és az otthon falainál jobban nem vágyom semmi másra azok közül, amelyek elérhetőek a számomra!

- Igazad van Ferella, menjünk alá a Tisztásról. Gyere Rhundel, van úgy, hogy az éj borzalmaira a reggeli napfény nem feloldozást, hanem a keserű igazság pecsétjét hozza. Tövisként ér most engem minden napsugár.

 

 

A törpelak ajtaja most buja zöld helyett ősz színeit öltötte magára fogadva a hazatérőket, majd ameddig megnyílt előttük, minden levelét lehullajtotta. Ferella lépéseinek zaja a földön heverő levelek között, csak még jobban belemarták tudatába a visszafordíthatatlant, tompán, kábultan követte a férfiakat. Flóra halkan tett vett körülöttük, némaságával segítve tompítani a szülei hangtalan, égbekiáltó fájdalmát.

A dermedt csendben Rhundel komolyan fordult Ferdelhez:

- Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a gostherek megpróbáltak bejutni a Tisztásra. Megtörténhet, hogy sikerrel járnak, és fel kell készülnötök arra, hogy összecsaptok velük.

- Úgy tudtam eddig, hogy halhatatlanok – felelte Ferdel

- Igen azok, de már a kezünkben a fegyver, amivel elpusztíthatjuk a démoni szövetségüket Diabolussal. Egyelőre még nem sok van belőle, de amennyit tudok, átadok nektek. Ez egy méreg. Olyan méreg, ami csak a fajtájukra veszélyes, ha az ezzel átitatott fegyver megsebzi őket, kísértetekké válnak.

- Ó Teremtőm! – suttogta Ferella – A legnagyobb büntetések egyike a mindenségben!

- Úgy van – felelte Rhundel – Nem térhetnek át a másik oldalra. Gothenar sem tudja, hogy meddig kénytelenek itt járni-kelni közöttünk, meglehet, az idők végezetéig. Ellenfelünk gonoszsága ebből is látszik, mert ezek a katonák valaha jóravaló emberek voltak, akiknek a sorsa mégis az, hogy a mindenség kitaszítsa őket magából.

- Mi hír Lanáról, és Selláról? – kérdezte a Ferella

- Elérkezett az idő hogy elkérjem az Unikornisokat. Lana felkészült, hogy az Északi térségben megkezdje a gyógyítást. Az Északi királyság trónján most maga Diabolus ül, Lorena pedig lassan eléri a Déli szövetségeseket.

- Eddig is ő ült ott, csupán Lorena volt a kéz, mely megtette amit az sugallt.

- Ez igaz Ferdel, de amíg ő csupán a kéz volt, addig most maga a megtestesült gonoszság vette át a hatalmat, minden ízével koncentrálva, és érezve a lázadók lépéseit.

- Jártam Fimmánál – szólt Ferella.

Rhundel felkapva fejét a névre figyelt rá, majd Ferella folytatta:

- úgy indultam, hogy minden langhtoroni klánnak elviszem az üzenetet az unikornisokkal kapcsolatban, de sajnos teljesen kilátástalan, hogy mindenkihez eljussak. – sóhajtott. – A harmadik szintet a erthuri vulkántörpék uralják.

- ahh- felelte Rhundel- hiszen azok hontalan nincstelenek voltak!

- Igen azok, de az idők során nagy jövedelemre tettek szert, mára minden quiklert felvásároltak, és ezzel átvették teljesen az üzenetek csomópontjainak az ellenőrzését. Sőt, jelenleg már a bányamanókból „Földalatti biztonsági szolgálatot” hoztak létre. Mikor odalent voltam, akkor már a bányamanók ellenőriztek minden utat, és mindenkit, hogy ki, hova tart. Mindent ellenőrzésük alá vettek, és minden lényről tudnak mindent. Nem mehet úgy üzenet, sem futár sehova, hogy a bányamanók ne tudnának róla, sőt sok esetben meg is akadályozzák azokat.

- Szóval Diabolus megkezdte a káosz megteremtését a másik oldalon is! – sóhajtotta Rhundel. – És mi a helyzet Fimmával?

- Fimma támogat minket, és megígérte, hogy minden más klánnak továbbjuttatja az üzenetet.

- Fimma támogatása nagyon nagy segítség lesz!

- Sajnos erről le kell mondanod Rhundel a későbbiekben. Amint az egyszarvúak elhagyják a déli Tisztást, Fimmának is távoznia kell Gothenarral. Csak az unikornisokkal tud létezni. Ha azok elmennek, ő meghal.

Rhundel elgondolkodva nézte Ferellát miután meghallgatta., majd lassan eszmélve gondolataiból megszólalt:

- Fimma neve egy nekem a Föld nevével. Olyan, mintha kiejtenéd a Hold, vagy a Nap nevét. Nem ismerek oly időt, amikor Fimma nevét ne tisztelegve említette volna bárki a világon. Az ő távozása számomra csak egyet jelent, mégpedig azt, hogy új idők jönnek, és a régi időket gyémánttá csiszolva kell a szívünkben őrizni. Fimma nem mágus, ő nem elfeledett, és megrovott nagyratörő nép gyermeke. Ő bölcs, mit a természetben minden, ami nem akart még hatalmat kaparintani. Nincs varázsereje, és nem akart sohasem a ezen varázsok titkaiba látni, mégis hatalmasabb ereje van, mint mindannyiunknak együttvéve, kik mágusként tapossuk e földet. Az ő ereje abban van, amiben a folyók, a szelek, az erdőké. Az élet, és annak minden formájának tiszteletében. Bölcsessége egyazon bölcsesség a minket körülvevő természettel, és átitatja azt. – Ferdel felé fordult, majd Ferellára szegezte szemét – Ti, longhtoroniak nemes, és bölcs nép vagytok. Az áldozat, amit hoztatok , minden nép előtt dicső, és példaértékű.

 

Ferdel csendben hallgatott eddig, majd megszólalt:

- Rhundel! A fájdalmam egy pillanatra elvette az eszemet. Segítek hát, és mindannyian segítünk, amiben csak tudunk. Védjük a Tisztást, és ha kell harcolunk. Ha a sorsunk, hogy a felszíni törpék fehér haját sisak alá gyűrve csatamezőn álljunk, hát legyen, állunk elébe!

- Köszönöm Ferdel! – mosolygott Rhundel – Itt az idő, indulnom kell.

 

Ferella intésére Flóra eltűnt a folyosón, majd Celtrannal, és Felriwiennel tért vissza. Az unikornisok régi barátaikhoz léptek. Ferella átkarolta Celtran nyakát, és az állat szeretettel nyomta orrát az arcához. Felriwien Ferdel elé lépett és meghajtva mellső lábait, meghajolt előtte. Ferdel szeretettel paskolta a távozó állat nyakát, majd két keze közé vonva annak arcát mélyen a szemébe nézett, és valamit súgott neki. Az unikornis alig láthatóan bólintott, majd Ferdel átölelte, és Rhundel felé fordult.

- A mai nap a keserű búcsúk ideje tehát. Vidd ezt a két régi barátot, hogy segítse ügyünket! Longhtoron fényei halványulnak immár, de ki nem halnak sohasem, ameddig én élek, azt bizton ígérhetem.

- Vigyázzatok magatokra Ferdel! – felelte Suttogó. – A méregből, amit hoztam még kaptok. Vagy én, vagy valamely küldöttem hoz még utánpótlást, de remélem, nem lesz rá szükségetek a közeljövőben.

Kilépve az ajtón már dérben álltak a lehullott falevelek, és a bejárat ágairól jégcsapok lógtak, melyekről könnycseppekként hullva cseppent a távozó Rhundel arcára a Törpelak mély sötét gyásza.

Az erdő most nem volt csendes. Rhundel mellett a két unikornis nyugodtan ballagott, fejüket azonban mélyen lehajtva tartották. Suttogó vállán a nyíl, s a tokban a nyílvesszők előkészítve várták a váratlan támadást, de ennek semmi jelét nem látták.

 

 

 
Barátaim írásai
 

Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.

  • Írj nekem!
  •       

     

    Az új vendégkönyv. Írj nekem!

    A régi vendégkönyv,

     
    ...
    Indulás: 2005-09-05
     
    Barátaim, költőtársaim oldalai
     
    Irodalmi oldalak
     
    Kedvenceim
     
    Érdekességek, tudomány
     
    Egyébb, és csere linkek
     
    IP
     

    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre    *****    Egy asztrológiai elemzés,sok segítséget ad,életünk megtervezéséhez,rendeld meg és küldök egy 3 éves éves elõrejelzést is    *****    Szeretne leadni felesleges kilókat? Szeretné méregteleníteni és tisztítani szervezetét?Csatlakozzon a programhoz még ma!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, kezd az évet azzal, hogy belenézel, én segítek értelmezni amit látsz. A saját akaratod dönt!