Szivárvány a kéken. Görbült mosoly ívelődik sírás és vigasztalás között az égen. Mintha a mégsem lehet nem lehetje a végtelen színeiben a mindenség cseppjein nevetne. Nem rajtam, nem a világon. Tündérkéz érintés a valón, s az álmon
A festmény Sánta Kíra munkája a Tündérkéz ihletése nyomán.
Ha szereted a kalandot, a törpéket, a tündéreket, és más különleges, eddig sohasem hallott lényeket...
Ha hiszed azt, hogy a rossz nem használhat eszközként, és hiszed, hogy van értelme ellene küzdeni...
H kedveled a hősöket, azokat, akik sohasem hitték, hogy valaha hősök lehetnek...
Ha hiszel az igaz, sohasem múló szerelemben, és annak erejében...
Ha kíváncsi vagy egy eddig titokzatos, mindent körbeölelő világra...
Indítsd el a zenét, nézd a slideshowt, és olvasd a
verset!
Vártál, s
vártalak
Csak álltam ott. Sok éve már.. lent az utcán, hideg
októberben néztem ablakod. Vállamon teherként kemény akaratom, könnyebb
lett volna, tudod, ha azt otthon hagyom... lágyan, selymesen
lépni könnyebb lett volna, majd kötényt kötve, fűszeres illattal kérdés
nélkül, magam nélkül... éltünk volna úgy, ahogy
sokan: boldogtalan-gondtalan
Vártál, s vártalak. Kemény csörte...., te sem, én
sem adom magam leszek boldogan rabod, tudtam én, rab, de maradok
lánctalan. Vállamon a terhem most is: a hideg októberben Küzdesz, s
küzdök értünk s te értem, Istenek rebbennek szemeink tüzén, ahogy
vitázunk atyáink, népeink szellemén... a véred, s az én vérem tengerré
szelídült gyermekeink tiszta két szemén. S látom: hajlik kemény
hátad, s én megtörök. Haragvó viharként nem tudlak győzni, hisz rabod
vagyok, s már foglyom lettél, attól a perctől amikor
megszerettél. Viking őseid rúnákkal égették lelked minden
szegletét. szemedben Thor tüze lobban , s nem csillapul az,
csak Ábrahám ágyékáról szakadt gyenge karomban. Hunok ereje , s Turul
szent szárnya anyáink öléről tekint
ránk szeretőn-vigyázva.
Te sem, én sem adom magam, együtt vagyok veled immár
örökre gondban-boldogan.
Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.