VÉGjáték - Azt mondom, betli!
A konyha pepita kövén fekszik felvágott erekkel a múlt. Gyere, mártsuk vérébe az ujjunkat, és írjuk a falra a VÉGzet szavát. Mint bűnöző szörnyetegek, hagyjunk árulkodó nyomokat, hogy izgalmasabb legyen a nyomozás... Ha végeztünk, húzd közelebb a hokedlit, és verjük a blattot… Egymást mégsem lehet, mert ugyebár mégiscsak emberek… vagy mik volnánk.
Szűz kártyából keverj! Osszál! Figyelem a kezed. Csalásról szó sem lehet! Most az egyszer nem a RÉSZVÉTel a fontos. Bevállalom a rizikót… Színtelenítem a Talont, és NEM LESZ RENONSZ. Csak színre színt… Minden lapot el kell bukni. Kezemben az ÁSZ, és azt mondom: BETLI!
Ha megéhezel, tömd a szádba vérző szívem, S ha degeszre etted magad vele, töröld le az asztalt… el is mosogathatsz… Azzal a tüskével, mire ráharaptál, piszkáld ki fogad közül a maradékot, és így - jóllakottan - már nyugodt vagy… Méltó maradtál fajodhoz.
|