Szivárvány a kéken. Görbült mosoly ívelődik sírás és vigasztalás között az égen. Mintha a mégsem lehet nem lehetje a végtelen színeiben a mindenség cseppjein nevetne. Nem rajtam, nem a világon. Tündérkéz érintés a valón, s az álmon
A festmény Sánta Kíra munkája a Tündérkéz ihletése nyomán.
Ha szereted a kalandot, a törpéket, a tündéreket, és más különleges, eddig sohasem hallott lényeket...
Ha hiszed azt, hogy a rossz nem használhat eszközként, és hiszed, hogy van értelme ellene küzdeni...
H kedveled a hősöket, azokat, akik sohasem hitték, hogy valaha hősök lehetnek...
Ha hiszel az igaz, sohasem múló szerelemben, és annak erejében...
Ha kíváncsi vagy egy eddig titokzatos, mindent körbeölelő világra...
Havaktól fuldokló vasárnapon ezerkilencszázötvenöt januárjában fájdalmak rengették riadó édes méhed és hasadon áthullámzó ritmikus földrengések de Te arcodon Mária üdvözült mosolyával szelíden adtad át tested-lelked a készülő csodának Hitted-e akkor a gyötrelem igazgyöngyeivel ékesítetten hogy majd verseim sikolya veri fel Érted a földkerekség minden nyugalmát-csendjét és rímeim lüktetik zokogva fel a mennybolt csillagokkal kirakott cifrázatába szörnyű bánatom Sosem enyhül ez a fájdalom Hiányodtól testi hibás botladozó szívem zavarodott taktust dübög torkomba lélegzet szorul tüdőbokraimba a nélküled töltendő időt minden porcikám tagadja Szentem hová siettél el tőlem hová igyekeztél Áldott kezedből merre szórtad a lepkeszárnyú simogatásokat mézédes ajkadról merre rabolta temető csöndje a szerető szókat Szentem hová siettél el tőlem hová igyekeztél Gyertyákat ellobbantó sóhajokat szívkérgesítő hétköznapokat szélharsonák bömböléseit requiem-ek dalökleléseit hagyva reám És mégis mindennap feltápászkodik bennem a lélek versekben jajongok Élek a Te dicsőségedre Édesanyám
Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.