Zummolj rám a pupilláddal
Nézd, ez a mély ránc az arcomon mosolyom nyoma. Az égen Nap helyett Tündököltetem. Ma kizárólag Neked ragyog.
Dobozolom, szalaggal átkötöm hitem kékjét, és a Reményt Fűzöldre festem. Más rétjét ne kívánd üdébbnek. Ezt nézd! Elfűrészelem bádogvéredényemet… Egészen alvadásig vérem tűzvörös… aztán sárszínűvé válik.
Oltalom-karom, nem vadállat sebző karma. Azt mondtad: küldetésem vagy … Vezetni az embert Sem elég nagy az Isten hatalma?
Ébren álmodom. A Teljesség szökött lelenc. Gyakran elfog a félelem, hogy magamat is csak Ide képzelem. Nagyapám elporladt térdén: Gyí, Te! Visszafelé lovacskázik Időm. Halott Nagyanyám ölébe Rejtőzött Biztonságom... csontujja babrál hajamban.
Sok évig vetítettem… lassított némafilm. Elgyönyörködtetett A tenger mélyére hulló óhaj: Szeressetek! Léket kapott hajó… A Bizalom-tatja felemelkedett, bár tudható volt… lehúzza a Vasmacska-Józanság. Buborékot vetett a Boldogság-tajték. Fodrozódott Létem vizén… a Derűt halotti csendbe burkolta.
Meglehet, estémet sem látom reggel. De öröktől fogva Hiányzol… Szemhéjam tikkel. Riadtan rebben fel róla Az Összhang pillangója. Akartam, Világom legyél… S lettem világtalanod. Zummolj rám pupilláddal. Elkapart var… Utópikus álom… Szépítés nélkül láthatsz … Biztosan akarod? |