Szivárvány a kéken. Görbült mosoly ívelődik sírás és vigasztalás között az égen. Mintha a mégsem lehet nem lehetje a végtelen színeiben a mindenség cseppjein nevetne. Nem rajtam, nem a világon. Tündérkéz érintés a valón, s az álmon
A festmény Sánta Kíra munkája a Tündérkéz ihletése nyomán.
Ha szereted a kalandot, a törpéket, a tündéreket, és más különleges, eddig sohasem hallott lényeket...
Ha hiszed azt, hogy a rossz nem használhat eszközként, és hiszed, hogy van értelme ellene küzdeni...
H kedveled a hősöket, azokat, akik sohasem hitték, hogy valaha hősök lehetnek...
Ha hiszel az igaz, sohasem múló szerelemben, és annak erejében...
Ha kíváncsi vagy egy eddig titokzatos, mindent körbeölelő világra...
Oldozz fel Én elsirattalak Éteri dallamok zúgnak Azóta fülemben Nem hajamra szívemre Szórtam hamut Szavak szigonyait Lődözi rám a múlt Nem galléromat Bőrömet szaggattam A hűtlen maradtam Neked már nincs határ Tiéd a végtelen triptichon A murális égbolton Ma reggel is Arany sugaraid Törtek át a bíboron Kéked mindig idelátszik Szemem belekáprázik Nem kavicsokat Hegyeket hordok Nehezéknek a múltra Az újrakezdés úgy Tántorog bennem mint Lázár Bethániában a csodatétel után És itt fityegek A bűnbánat sóhaján Mint szélsárkány Végén színes papírboholy És még mindig hiszek Az egyszer választásban A hattyúhűségben A zigóta biztonságban És jaktálva altatom az időt Karomba zárva hajnal előtt Téged kérlellek oldozz fel Neked van hozzá jogod Ki csontfehéren A novemberi széthasadt égen A legszebb hármas oltárt Fested mit ember láthatott
Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.