Témaindító hozzászólás
|
2009.05.30. 15:34 - |
Tapasztalatok, tanácsok különféle légzőgyakorlatokról.
"Az S.M.-es embereknél gyakrabban fordulnak elő légzés zavarok, elhúzódóak az esetleges légzésszervi megbetegedések. Ezért célszerű rendszeres légző gyakorlatokat végezni megelőzés céljából is." (az egyik hozzászólásból) |
[3-1]
(a korábbi Próbálkozunk menüből)
Böde István jógaoktató
A jógalégzés áldásai
A több ezer éves óindiai bölcselet lényeges alapja az a meditációs praxis, amelyben döntő szerepe volt a tudatosan szabályozott légzésnek. Mintegy hatszáz éve Góraksanatha jógi rendszerbe foglalta a jól bevált egészségmegőrző testtartásokat Hatha jóga, Góraksa-sataka című műveiben, amelyek azóta a test harmonikus működésének, fejlesztésének útmutatóivá váltak. A jóga szó a szankszrit judzs igetőből származik, amely megfeszítést, eggyé válást jelent.
Mozgásszegény életmódunk, rossz testtartásunk és gyakran zaklatott idegállapotunk miatt sokunknál tartóssá válhat az általános fáradtság, a „kiégettség” kellemetlen érzése. A jógalégzés rendszeres gyakorlásának kedvező élettani következményei vannak, amelyek pszichésen elősegítik örömteli életérzésünket. Növelik tüdőnk vitálkapacitását (kilégzési térfogatát) és légzőizmaink működését. Tökéletesítik szervezetünk gázcseréjét, sejtjeinkhez oxigénben gazdagabb vér jut, és a szén-dioxid-leadás is teljesebb. Spontán légzésünk mélyebbé, nyugodtabbá válik. A jógalégzés segíti a szív munkáját, javul a kis- és nagyvérköri keringés, jobb az emésztőszervek vérellátása, a máj vércseréje.
A jógabelégzésnek három szakasza van, amely egybeolvad a 3-6 másodpercnyi idő alatt: a hasi, mellkasi és kulcscsonti légzés. Az ülő foglalkozást végző vagy szoros ruházatban járó ember alsó szakaszos légzése minimális, mivel a rekeszizom fel-le mozgása visszafogott. Emiatt fizikai megterheléskor kapkodva veszi a levegőt, és szellemileg is könnyebben kimerül. Ha csak ún. hasi jóga-légzőgyakorlatokat végzünk, rekeszizmunk hatékony mozgatásával, erősítésével fokozhatjuk légzésünk vitalizáló hatását.
Helyezkedjünk kényelmes törökülésben vagy álljunk terpeszállásba, irányítsuk figyelmünket a kezdő kilégzés során arra, ahogy hasfalunk behúzódik. Várjunk a természetes légszomjérzet jelentkezésére, majd a belégzés első pillanataiban engedjük előrenyomulni hasunkat, sőt domborítsuk ki. A bordák felemelésével, mellkasunk tágításával folytatódjék levegőbeszívásunk a tüdő középső részébe (ekkor hasfalunk már visszahúzódik), végül vállunkat kissé megemelve, mintegy „felfelé” szívjuk a levegőt. Ez utóbbi zárószakasz a kulcscsonti légzés, amely a kevésbé használt tüdőcsúcsokat jobban feltölti oxigénnel, mint a szokásos légzés. Ha ennek az egymásba olvadó, orron át való belégzési folyamatnak kb. 6 másodperc az ideje, a légzésvisszatartás legyen a fele, 3-4 másodperc, a szájon át végzett kilégzés ideje pedig a duplája, kb. 12-15 másodperc. Vigyázzunk arra, hogy a belégzést ne erőltessük túl, és minden esetben tartsunk légzésszünetet. A légzési időegységek egyénenként változhatnak. Amennyiben nincs ellenjavallat a légzőgyakorlat-sorozatok végzésére (illetve ha szakorvos tanácsolja a terápiát, légzőtornát), kezdjük el a tanulást, iktassuk be mindennapi életünkbe. Lehetőleg éhgyomorral vagy étkezés után kb. három órával gyakoroljunk laza ruházatban, jól szellőztetett lakásban vagy a szabadban.
Keserű hangulatban, megbántottsággal, háborgó lélekkel ne kezdjük el jógalégzésünket. Önvizsgálatunk eredményeképpen csöndes befeléfordulással próbáljunk megbocsátani a velünk szemben állónak vagy magunknak. Annak is jó hatása van, ha felidézzük, újra átéljük valamely kellemes élményünket, hol és hogyan éltük meg a legmagasabb rendű érzést, a szeretetet. A belégzés során átélhetjük, hogy „békesség tölt el… kozmikus erővel telítődnek sejtjeim”. A kilégzések folyamán a hindu om szó kiejtésével, hosszú, elhalkuló zümmögtetésével mantrázhatunk, átélve a létezés örömteliségét, a mantra zengetésével egész lényünket átható nyugalmat. Ez van benne nyugalom szavunkban is.
|
(a korábbi Próbálkozunk menüből)
Légzés
Az S.M.-es embereknél gyakrabban fordulnak elő légzés zavarok, elhúzódóak az esetleges légzésszervi megbetegedések. Ezért célszerű rendszeres légző gyakorlatokat végezni megelőzés céljából is. Azonban aki észrevette már magán, hogy beszéd közben előbb fogy ki a levegőből, mint szokott, vagy gyakrabban halkul el a beszéde, annak feltétlenül ajánlatos naponta egyszer pár perces légző feladatokat végeznie. Ennek segítségével tovább tartható fenn a tüdő megfelelő kapacitása, edzésben maradnak a légző izmok, a levegő benntartásának gyakorlásával a beszédünk is tisztább, szépen hangzó maradhat. Ezeket a feladatokat lehetőleg fekve, vagy kényelmes, kissé hátra dönthető fotelban végezzük! Jó idő esetén nyissuk ki az ablakot is, hogy friss levegő kerüljön a tüdőbe!
Aki jól tudja emelni a karjait, az minden lélegzetvételnél karemeléssel is segítheti a mellkas munkáját.
Kérjük meg egy hozzátartozónkat, hogy az első feladatoknál ellenőrizze, mindkét mellkas-fél egyformán emelkedik-e! Akinek van némi oldal különbsége, feltétlenül gyakorolnia kell, hogy a kevésbé emelkedő oldalba több levegőt próbáljon szívni. Gyakorolni kell, de hamarosan menni fog! A levegőt az orrunkon át, szívjuk be, fontos, hogy mindig a tüdőbe, ezzel is erősítve a mellkas izmait! Majd a szájunkon keresztül fújjuk ki!
A légző feladatokat mindig kifújással kezdjük, hogy már az első beszívás is megfelelő nagyságú legyen!
1. Kifújom a levegőt
2. Mélyen, hosszan szívom a levegőt
3. Hosszan fújom ki 3x egymás után
4. Öt ütemben, szaggatottan szívom be-be-be-be-be, majd szaggatottan ki-ki-ki-ki-ki
5. Négy ütemben be-be-be-be, majd ki-ki-ki-ki
6. Három ütemben be-be-be, majd ki-ki-ki (fontos, hogy próbáljuk megérezni, egyforma mennyiségűek legyenek a beszívások, hogy egyre kevesebb beszívással tudjuk a tüdőnket megtölteni)
7. Folyamatosan, mélyen szívom be, majd tartom kb. 5 mp-ig és kifújom. Ezt ismételjük még kétszer.
8. Hosszan szívom be, majd tartom 10 mp-ig és kifújom
9. Lassan szívom be, préselem a hasamba, mellkasomba, (emelkedik magasra a has, majd a mellkas, ezt még kétszer ismételjük) majd kifújom. Ezt a gyakorlatot is háromszor végezzük el!
10. Szaggatottan szívom a levegőt be-be-be-be, tartom, tartom, tartom, majd préselem a hasamba, mellkasomba, hasamba, mellkasomba, hasamba, mellkasomba, tartom kicsit, majd szaggatottan ki-ki-ki-ki (lassú ütemben diktáljuk magunknak a feladatot!)
11. (Beszívom a levegőt) Üres tüdőig nagyon lassan fújom, fújom, fújom, fújom, üres tüdőt tartom 10-15 mp-ig, majd szívom be, nem az egészet, csak három aprót ki-ki-ki, maradékra szívok be, majd ismét három aprót ki-ki-ki, a maradékra be, megint három kicsit ki-ki-ki, nagy levegő be, majd az egészet lassan ki.
12. Mély levegőt veszünk.
A 11-es feladat igen fontos, légszomj esetén is sikerrel alkalmazható a helyes légzés visszaállítására, ezért bővebben írok róla. Néhány S.M.-es embernél olykor jelentkezik légszomj, előfordul, hogy álmukból erre a nagyon rossz érzésre ébrednek. Ilyenkor fontos az önuralom megtartása, nem szabad megijedni, ha felül tudunk kerekedni rajta, hamarabb elmúlik. Légszomj esetén, az embereken néha pánik lesz úrrá, ettől a légző izmok görcsöt kapnak, a levegővétel képessége hosszan késik. Ha ezen segíteni tudunk, hamarabb túl leszünk rajta.
Mit kell tehát tennünk? Biztosan kell tudnunk, hogy ezt mi magunk képesek vagyunk megszüntetni! Csak a gyakorlásnál kezdődik a feladat beszívással, ezért került zárójelbe, légszomj esetén erre képtelenek vagyunk, tehát abból kell kiindulni, amit tudunk! Fújjuk lassan a levegőt, amíg a tüdőnket teljesen üresnek nem érezzük! Ettől meg fogunk nyugodni, az történik, amit akarunk, ki tudjuk fújni. Majd tartjuk hosszan üresen, ez alatt a légző-izmok lassan ellazulnak, a tüdő vágyik a levegőre, tehát valamennyit már szívni is tudunk!
< |
Tapasztalatok, tanácsok különféle légzőgyakorlatokról.
"Az S.M.-es embereknél gyakrabban fordulnak elő légzés zavarok, elhúzódóak az esetleges légzésszervi megbetegedések. Ezért célszerű rendszeres légző gyakorlatokat végezni megelőzés céljából is." (az egyik hozzászólásból) |
[3-1]
|