Mi az SM?
A szklerózis multiplex az idegrendszer idült, gyulladásos betegsége, amelyben időnként javulhat a beteg állapota, ám ezt visszaesések követik, s emiatt fokozatosan romlik az életminősége. Minthogy az újabban alkalmazott gyógyszeres kezelés fékezi a betegség előrehaladását, a kutatók bíznak abban, hogy majdan sikeresebb lesz a gyógyítása.
Mi okozza ezt a súlyos betegséget? Erre a betegek és hozzátartozóik által sokszor feltett kérdésre az orvosok még ma sem tudnak egyértelmű választ adni. Elméleteknek azonban nincsenek híján. A manapság legdivatosabb vélekedés szerint a védekezési rendszer T-nyiroksejtjei és nagy falósejtjei valamilyen oknál fogva rátámadnak az idegrostok velőhüvelyére, s annak kisebb-nagyobb szakaszon bekövetkező pusztulása idézi elő a tüneteket. Ha ez kétséget kizáróan beigazolódna, akkor a szklerózis multiplex is az autoimmun betegségek közé tartozna, amelyekre az jellemző, hogy saját testanyag vagy szerkezet esik áldozatul a testidegen anyagok elpusztítására szakosodott védekezési rendszer támadásának.
Öröklődés, környezet
Hosszú ideje gyűlnek a bizonyítékok arra is, hogy örökletes tényezőknek szintén szerepük van e betegség létrejöttében. Emellett egyrészt az szól, hogy a szklerózis multiplex elsősorban a fehér emberek bántalma, de nyomósabb az az érv: ha a családban van ilyen beteg, akkor – a Texasi Orvostudományi Egyetem ideggyógyászati tanszékének szklerózis multiplexet kutató csoportját vezető J. S. Wolinsky professzor szerint – az ő gyermekének hússzor-ötvenszer nagyobb esélye van arra, hogy szintén ebben a bajban szenved majd.
Betegségkeltő szerepet tulajdonítanak a környezeti tényezőknek is, a vírusos fertőzéseket ugyancsak közéjük értve. Ezt az is sugallja, hogy az Egyenlítőtől észak vagy dél felé távolodva nő a betegek száma. De a felmérések arra is felhívták a figyelmet, hogy ha valaki gyermekkorában szklerózis multiplexre “hajlamosító”, nagy kockázatú környezetben él, akkor is fokozottabban fenyegeti ez a betegség, ha később kisebb kockázatú vidékre költözik. Ebben bizonyos vírusos fertőzések is szerepet játszhatnak. Megfigyelték például, hogy akár a legártatlanabbnak tetsző felső légúti fertőzések is elindítói lehetnek annak a védekezési reakciónak, amely a velőhüvelyt károsítja. Különösen akkor, ha az ember örökletesen fogékony a szklerózis multiplexre.
Gerincvelő, agy, látóideg
Wolinsky professzor felmérése szerint elsősorban a fiatal és a középkorú felnőttek (a húsz és negyven év közöttiek) betegszenek meg ebben a betegségben, s a java részük nő. Tüneteik a gerincvelő, az agy vagy a látóideg bántalmára utalnak, s attól is függenek, hogy az említett idegrendszeri elemek mely részén megy tönkre az idegrostok velőhüvelye.
Melyek a leggyakoribb panaszok? Gyengeség-, bizsergés-, fájdalom- vagy zsibbadásérzés, az érzékelések gyengülése, látóideg-gyulladás, látászavar (kettős látás), szédülés, járási és egyensúlytartási rendellenesség, remegés és a férfiak körében merevedési zavar. Minthogy ezek a tünetek egyéb idegrendszeri betegségekre is jellemzők, a bajmegállapítás során nemcsak együttes előfordulásukra figyelnek az orvosok, hanem arra is, ha a beteg a súlyosbodásuk és az enyhülésük váltakozásáról számol be. Míg az agydaganat, az agytörzsi ér infarktusa vagy a gerincvelő valamelyik részének nyomódása jól körülhatárolható idegrendszeri elváltozás, addig a szklerózis multiplex miatt az idegrendszer két vagy több részén pusztul a velőhüvely, következésképp a panaszok is szerteágazóbbak. A látóideg működésének károsodása igen jellemző e betegségre, de az agy idegrostok alkotta fehérállományának több része is rendellenesen működhet, ami egyebek között a beszéden, a nyelésen, az izomerőn, a mozgások összerendezettségén és az egyensúlytartáson mérhető le.
Az idegrostot borító velőhüvely
Mágneses magrezonancia
Az ideggyógyászati vizsgálat során nagy segítségére van az orvosnak az idegrendszer mágneses magrezonanciás átnézése, mert ily módon láthatóvá válnak azok a helyek, ahol pusztul az idegrostok velőhüvelye. De ez a képalkotó eljárás sem mindenható, mert előfordulnak olyan esetek, amikor nem vehető észre rendellenesség a képen, holott a tünetek és az egyéb vizsgálatok szklerózis multiplexre utalnak.
Az egyéb vizsgálatok közé tartozik az idegek ingerlésével kiváltható potenciálok elemzése, mert ha az idegrostok velőhüvelye károsodott, jellegzetesen módosul az idegingerület terjedése. Elsősorban a gerincvelői érzőidegi és a látóidegi kiváltott potenciálok rendellenessége jellemző. Az előbbi a betegek 72–87, az utóbbi a 75–97 százalékán figyelhető meg.
Végül az agygerincfolyadék összetételének elemzése is segíti a kórismézést. Elsősorban a benne levő ellenanyagokat (immunoglobulinokat) vizsgálják, amelyek a vér és az agy közötti gát károsodása miatt jelennek meg nagyobb mennyiségben a betegek több mint 90 százalékának agygerincfolyadékában. Ez azonban nemcsak a szklerózis multiplexre jellemző, hanem egyéb idegrendszeri betegségekre is, ezért csak az összes vizsgálati eredmény számbavételekor van jelentősége.
Tüneti ...
A tünetek enyhítése ugyan nem orvosolja a betegséget, ám a beteg életét elviselhetőbbé teszi. Forgalomban vannak olyan gyógyszerek, amelyek enyhítik a fáradtságérzést, ám a tapasztalatok szerint ezek csak a betegek felénél váltak be. De ők is gyakran panaszkodnak mellékhatásokra, elsősorban álmatlanságra és hányingerre. Minthogy a fáradtságérzés ciklusosan, a beteg állapotának rosszabbodásakor jelenik meg, magától értődően a gyógyszert is ilyenkor kell szedni.
A velőhüvely elektronmikroszkópos képe
Ha a betegnek fájdalma van, természetszerűleg azt is csillapítani kell. Más készítmények jönnek számításba, ha például az arcideg a fájdalom forrása, mint amikor a kar és/vagy a láb izmai fájnak. Az utóbbi esetben a masszázs és a végtag tornáztatása (edzése) is jó hatású, s esetenként a fürdőkúrának is hasznát veszi a beteg. Ezenkívül arra is gondot fordítanak az orvosok, hogy az előrehaladott állapotú beteg depresszióját szintén gyógyszerrel kezeljék.
Az ötvenes évek eleje óta a szklerózis multiplex bevált gyógyszerei a mellékvesekéreg termelte bizonyos hormonok és mesterségesen létrehozott származékaik. Az adrenokortikotrop hormon napjainkra háttérbe szorult a metil-prednizolon és a prednizon mögött, amelyeknek hatására különösen a beteg látása javul.
... és oki
Biztatóbbak a védekezési rendszer erejét gyengítő, illetve módosító készítmények. Az utóbbiak közül az interferon béta-1a és -1b a legígéretesebb, amelyek nemcsak a betegség javulása utáni visszaesést gátolják, hanem megakadályozzák, hogy a velőhüvely újabb szakaszai pusztuljanak.
Szerencsére ritkán okoznak mellékhatást, ezért tartósan alkalmazhatók, ám ha a szervezetben ellenanyag képződik ellenük, az meghiúsítja a velük való kezelést. Hasonlóképpen jó eredmény érhető el azzal az aminosavakból (glutaminsavból, lizinből, alaninból és tirozinból) álló gyógyszerrel is, amely még kipróbálás alatt áll. Ezzel egyötöddel csökkenthető a visszaesések gyakorisága, ám az még bizonyításra vár, hogy megakadályozza-e a velőhüvely pusztulását, azaz a beteg állapotának rosszabbodását.
Élet és Tudomány alapján
|