A Sclerosis Multiplex Levelezőlista honlapja
Belépés az oldalra
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
A levelezőlistáról
 
Fórumok
 
Az SM-ről
 
Együttélés az SM-el
 
Próbálkozunk
 
Segíthetnek
 
A lista tagjaitól
 
Az én SM-em
 
Közösségi oldalak

A levelezőlista
a Facebookon:

Oszd meg ezt az oldalt
a Facebookon:

Megosztás

A levelezőlista
 a Twitter-en:

Follow smlista on Twitter

 
Naptár
2017. Szeptember
HKSCPSV
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
01
<<   >>
 
Számláló
Indulás: 2004-03-20
 
Óra
 
Partnerek
 


Magyar Honlap Linkek

Hun-Web Linkek
 

 
 
A levelezőlista linkje
 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Archiv
 
SiMon és én

„SiMon és én”

 

 

Nem is olyan rég kezdődött együttélésünk. Úgy '95 óta lehetünk teljesen egymáséi, addig csak jeleit észleltem, de még véletlenül sem gondoltam, hogy ez ő...

Hogy milyen jelek voltak ezek?

Hát, legelőször - úgy 9 éves koromban -, amikor reggelente felhúztam a redőnyt, teljesen elsötétült minden néhány másodpercre.

Később társult életemhez a túlzott és külső okkal nem mindig magyarázható fázékonyság - kezem, lábam szinte jégdarabbá tudott válni. Évekkel később férjem úgy is hívott magunk közt, hogy „hideg segg"...

A férjhezmenetelem után nem sokkal jelen­tkezett az a furcsa, addig nem tapasztalt érzés, mintha mellkasomat „páncél" fedné, s csak azon keresztül erezném a külvilágot. De ez elmúlt, úgyh­ogy nem foglalkoztam vele.

„Nagy lépés" volt mikor a hosszú-bosszú kín­szenvedéssel - ugyan „apás" szülés volt - világra hozott gyermekemet később babakocsiban tolva olyan érdekeset észleltem, hogy az útkereszteződés­ben teljes arccal kell az autók felé fordulnom, mert a szemem sarkából nézni már nem megy , ott ugyanis csak érdekes Jégvirágszerűségeket" látok vibrálni! Mikor felkerestem egy „átlag" látszerészt, ő nem látott semmilyen szemromlást, így megnyugodtam, bár a tünetek nem maradtak el. Hát, gondoltam, ez nem nagy dolog, ehhez tudom tartani magam. Aztán, amikor már az is egyre gyakoribb lett, hogy „félreléptem" még az egyenes úton is, csak gondo­ltam, hogy mégiscsak romolhatott a szemem, fel kell majd íratnom egy erősebb szemüveget, így egyszer, amikor megfázás miatt orvosnál voltam, a hazafele úton betértem az útba eső kerületi kórházi szemészetre. Előadtam panaszaimat, észleléseimet, a nagyon lelkiismeretes doktornő pedig olyan szemvizsgálatokat végzett rajtam, amilyenekről addig álmodni se mertem volna. Utána másnaptól elrendelt számomra egy általános, sürgős kivizs­gálást a kórházban!

A másnap hétvége volt, csak nem hagyhattam férjemet a 2 kiskölökkel ilyen hirtelen magukra otthon. Mentem az elkövetkező hétfőn. A szemészetre szólt a beutalóm, onnan jártam végi a már biztos Nektek is ismert „állomásokat", utol­sóként jött az ideggyógyászat, ahol gyorsan meglumbáltak majd „sakknézőbe" is mentem. 2 napra rá jött a nagyvizit, köztük volt lumbáló orvosom is. Mikor rám került a sor, ő beszélt, s mondta, hogy SM-em van. Ennyi. Azt se tudtam, hogy ezt eszik vagy isszák, és senki se mondott semmit! Úgyhogy felkerestem a doktor urat, s megkérdeztem, mit kell ahhoz szednem, hogy ebből meggyógyuljak. No, mondta, semmit, mert ebből nem lehet meggyógyulni, ezt el kell fogadni, bele kell szokni! Mikor visszaértem „osztályomra", már várt az infúzió, ami 3 órán keresztül csöpögött, s a kezdéskor volt 3 óra! Mikor jött a férjem, mozdulni se tudtam emiatt, csak folyt a könnyem, pedig nem akartam!...

A kórház után csak utánanéztünk lexikonokban, hogy mi az az SM.

Hát, abszolút nem voltunk feldobva az olvasot­taktól!

Talán ettől kezdve kezdődött „rohamos" romlá­som. Lehet, hogy mert túlontúl figyeltem magamat, mert tudtam, hogy mi lehetne még....

A legrosszabb az volt, hogy szörnyen szégyell­tem magam! (Ez még ma is megvan.) Iszonyúan nehéz beletörődni abba, hogy most ez vagyok én, se írni, se jobb kézzel fogni, se tisztességesen beszélni már nem tudok..

Hogy SiMon honnan jött? Amikor még dolgoz­tam, s még nem voltam „rokinyugi", volt egy időszak, amikor ha tükörbe néztem, közvetlenül mögöttem egy teljesen sárga, vigyorgó alakot láttam. Haja nem volt, inge se, csak maga az akkora maga­sságú lény, mint én. Már féltem is tükörbe nézni, de tényleg! Aztán egyszer csak, amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul el is maradt. Azóta meg­győződésem, hogy belém bújt, elfoglalt, korhaszt, ha hagyom...

Amennyire tőlem telik, ellenállok, próbálom lassí­tani „menetelését".

 

2000. május vége Cirmi

SM Hírlevél Budapest 2000 december

 
Névnap
 
Feliratkozás a listára

Kattints a lila gombra!

 
SM szervezetek
 
SM linkek
 
Egyéb SM fórumok
 
Személyes blogok/honlapok
 
Fontos linkek
 
Hasznos linkek
 
Egészségügy
 
Külföldi SM linkek
 
Weblap fordító
 
SM gyógyszerek
 
Segédeszközök
 
Web ajánlat
 
Linkgyűjtemények
 
Civil szervezetek
 
Média