A rókából lett nyúl

Réges-régen, hajdanán, mikor még az állatok is békében éltek egymással, beleszeretett a róka a rókalányba. Nem volt ebben semmi különös, hiszen annyira hasonlítottak egymásra, és gyakran megesik, hogy azért szeretünk meg valakit, mert magunkat látjuk benne. A róka -aki igazából inkább ravaszdi volt-, a legszebb állatnak látta a rókalányt, a rókalány pedig csodálta a rókát fürgeségéért, csavaros észjárásáért.

Történt azonban egy napon, hogy a nyúl -aki igazából inkább nyuszika volt-, megirigyelte a ravaszdi és a róka lány boldogságát, és elhatározta, megszerzi ravaszdi szerelmét. A nyuszika gyűlölte a rókalányt! Gyűlölte vörös bundájáért, hosszú farkáért, amely pont úgy lobogott utána a szélben, mint ravaszdié.

A nyuszika addig-addig billeget ravaszdi előtt, míg az, egyre gyakrabban követte őt a rétre, ahol aztán boldogan számolták az együtt töltött perceket. Ravaszdi barátunknak nagyon tetszett a nyuszilány finom bundája, a nyuszilány meg ámulva hallgatta, ravaszdi milyen szépen beszél mindenről.
Nyuszika azonban pontosan tudta, ravaszdi nem véletlenül lett ravaszdi. Bár mestere a szavaknak, de amit mond, azt bizony jobb nem komolyan venni.
Ezért úgy döntött, ha törik, ha szakad, ravaszdiból nyulat csinál. Gondolkozni kezdett a dolgon, és rá is jött, mit kell tennie. Ravaszdi, mint minden róka, sokat szenvedett saját természetétől. Bármennyire is szeretett volna mindig igazat mondani, néha bizony belesült a hazugságokba. A nyuszika azonban nem törődött azzal, hogy ravaszdinak mennyire fájt saját természete. Követni kezdte mint az árnyék, és ha füllentésen kapta, rögtön sírni kezdett:
- Hogy tehetted ezt velem? Te vagy a leggonoszabb állat a világon!
És mivel ravaszdi pontosan tudta, hogy az igazság az szép dolog, maga is elhitte, hogy a nyuszika igazat mond, és egyre jobban meggyűlölte saját fajtáját. A nyuszikát azonban -akár hiszitek, akár nem-, megszerette tiszta szívből, amiért ennyit törődik vele, és rendes állatot szeretne faragni belőle.

-Ó, igen! -Gondolta ravaszdi a nyuszilányra nézve. - Ez az igazi szerelem! Ő tudja, mi kell nekem. Ő nem hagyja, hogy gonosz állat legyek!
Elhatározta hát, hogy levágatja a farkát, kicseréli a bundáját, hogy legalább egy kicsit hasonlítson nyuszikára. Elment a bölcs bagolyhoz, és megkérdezte tőle, hogyan lehetne ő is nyúl, és végre rendes állat.
A bölcs bagoly nagyon meglepődött ravaszdi kérdésén, hiszen látta, milyen boldogan szaladgált hajdan a réten.
- Csak a bundádat változtathatod meg, a természetedet nem -felelte neki elgondolkodva.
Ám ravaszdi nem hallotta meg a bölcs szavakat. Elment az erdei manóhoz és új bundát csináltatott magának. Levágatta a farkát, megtanult nyusszogni, csak hogy megfeleljen a nyuszilánynak, és végre rendes állatnak érezze magát.

Ám igyekezete hiába való volt. A nyuszi lány nem bízott meg benne. Bármerre is járt, mindenhol a nyomában szimatolt, és csak sírt, sírt folyton, hogy nem lehet megbízni a rókából lett nyuszikában.
A többi állat pedig kinevette szegény ravaszdit, aki többé már nem volt se róka, se nyúl.