Suta szavak

...
Kopott szavakon, elrongyolódott
Rímeken, régi, unott frázisokon
Át, bukdácsolva keresem egyenként
A betűket, mik hozzád vezetnek.
De hiába gömbölyítem az ó-kat,
Az ő-ket, hagyom el, vagy teszem ki
A vesszőket, mindegyre kicsúsznak
Tollam alól a selyemfényű szavak.
Mikor a tekintet vak, s a száj csak
Néma, határozott vonal, akkor
A tinta, mint végenincs fonal képes
Teleszőni a gondolat hófehér vásznát,
A betűre sóvár, telhetetlen papírt.
S talán adhat a bajra némi gyógyírt
Egy suta, elkoptatott "szeretlek",
Tán e szó még valamit jelenthet
Így leírva, pőrén és kendőzetlenül.

2005. február 12.

Elveszett legendák

- filmélmény hatására -

Ó, Akhilleusz! Hol vannak ma,
Kik nyomodba lépve hőssé
Akarnak válni,
S ehhez nem kell nekik
Legendákat kitalálni?
Hol vannak, kik daccal,
Konok akarással
Viszik végig harcos életük?
Ha vannak is, a mai világ
Közönye leszámol velük.
Nem kellenek ma hősök,
Elvesztek a régi ideák,
Odüsszeusz ma hiába
Vitetné Trójába falovát.
- Lehet, észre se vennék,
Hogy az éj leple alatt
Görögök bontják a
Büszke falakat. -
Szép Heléna kegyeiért
Nem indul ma harcba senki,
Nem éri meg ezer hajóval
Kétes dicsőségbe menni.
Nincsenek ma sérthetetlenek,
Istenek se adnak égi jeleket,
Feltett kérdésekre se
Biztos, hogy akad
Elégséges, igaz felelet.
Ó, Akhilleusz! Ha ma élnél,
Rögtön felfednék, s világgá
Kürtölnék gyönge pontodat,
Nem övezné személyed
Sem félsz, sem szájtáti ámulat.
Hitetlen-vak világban
Szürke eminenciások nevétől
Hangos a távoli vidék,
Homérosz elnézőn csukná le
Pihenni világtalan szemét.
Trója falai közt valami
Örökre elveszett, mégis tudtad,
Hogy a világ ismerni fogja s
Halhatatlanná teszi a neved.

(2004. december 26.)

Belőled kiáltok

Ölelj meg! Ne is ölelj -
Fogadj magadba, mintha
Részed lennék az idők kezdete óta,
Mintha kettőnkben egyazon
Gyönyörű szív dobogna.
Magadból adj ennem,
S kiszáradt torkomra te légy
Az éltető nedű,
Édes gyümölcs légy nekem,
Hisz a világ oly’ hitvány-keserű.
Belőled kiáltok, véreddé váltam,
Hogy áradjak benned izzón, mint a láva,
S egyszívünk majd egyszerre szakad meg,
Hogy ne kelljen élnünk egymás nélkül
- Hiába.