|
MÁSIK FÓRUMOM |
|
Ide kattints a rozsaszin ugyek topichoz! | |
|
> |
|
| |
|
Gondolatok, lélekszántások |
|
| |
|
hangos versek |
|
| |
|
Novellák, rövidebb prózai írások |
|
| |
|
Vezeklés (készülő regény) |
|
| |
|
Újabb írásaim |
|
| |
|
Verseim |
|
| |
|
Verseim angolul |
|
| |
|
Bannercsere |
|
| |
|
Tündérkéz |
|
| |
|
saját fotóim |
|
| |
|
|
félemelet (05.08.19.)
A szorongás egyre mélyebbről feszül felfelé, mint mozgó liftben egy nehézre sikerült ebéd után a megérkezés gyomorszáj környéki zöttyenése, - ami ha felért, kopogtat s belép illetve ki-ki a maga portája elé…
apatikus haszontalanságomban vonok pár- huzamot magam, és egy anyósnyelv közé. Ez a viráglét megnyugtat ma, nem kellene nekem se több, csak egy kevés objektíven szabályozható változó, állott esővíz, pára- tartalom, nikotinos fürdő a levéltetvek ellen, viszonylag állandó hőmérséklet (kelvinben is megadható) így legalább csírázástól hervadásig esztétikai értékem volna (hadd legyen ez a rothadás eufemizmusa!)
Persze, így is lehetnék feledhető, de nem kéne zöldebbnek lennem a zöldnél, s ha hazafelé a felvonóban magadhoz szorítanál, lenne abban valami várakozással teljes vénusz - domb-i remegés a nedves hajszálgyökereim között.
festetlen (05.07.15.)
Egy kopott kispesti kokott, - ha úgy tetszik céda – álmában fesletlen gésaként festette fekete tussal mandula metszésű szemeit kaukazoidra.
A hosszú munkanap hajnalán mosolyogtak be először az üllői úti fák festetlen ablakán.
Cappuccino (05.03.31.)
. Tudod, ha szerelmes lennék, valószínűleg orrodon a kacér fahéjas hab nyalására vágynék piszkosul.
Kicsit bánom, mert ez a szertartás, a nem kakaóporlét-szakértelem enyém is lehetne, ahogy az aroma- orgazmus a szádban legalább két órán át, vagy a szívdobogás a francia pörkölésű (vagy olasz?) - szerintem tejeskávé - kortynyi délután után.
Ez esetben nyilván egészen másképp mondanék nemet neked.
a hívott szám pillanatnyilag nem elérhető (05.06.03.)
Nem is vagyok. Te találtál ki magadnak egy unalmas félórában, (biztosan) szorongtál akkor (is), lábadat lógatva a gesztenyesoron.
Szemedben negyvenegynéhány éved tévedése tép sebeket, sorszámot (a neurológián).
Szeretném tudni, hogy tartod életben érzéketlen emberséged? (és vajon miért vagyok én itt, ha nincsen rám szükséged.)
vérköreidben kergetőzik magány, nikotin, mi egymás-t látjuk, amikor másra nézünk hirtelen
túl lassan apad ma a délután megint a billentyűre hamuztál, este akarsz valami mélyet, telefon, gyorsbillentyű, (félek). Iszol még egy akármit, keresed a betűk közé rejtett véget.
Igazán tudhatnád már, mennyire hasztalan keresni itten bármilyen miértet.
Ha (05.07.08.)
Ha nem lennél – az nem lenne érdem, sem a tiéd sem másé, (na persze, az enyém sem) pótcselekvésre se lenne szükséged, hisz, ha nem vagy, nincs se vágyad, se mentséged.
Ha nem lennél (mert bújócskázni akarnál bal agyféltekémben) – csak így tartanám elfogadhatónak hiányod – először neurózisomban keresnélek.
Biztos búvóhely. Megértlek.
origamipegazusaim (05.04.17.) 2005.09.03. 16:09
Millimétereken múlik életük.
Repkedhetnek is feltéve, hajtogatott szárnyuk ügyetlenségem nem szegi kedvük színes- papír vagy krepp bizonyos helyeken használt karton doboz, (lehet, hogy tévedek) de nekik mindegy, hisz projektálhatok beléjük elfojtott képeket, ha akarok.
Hajtogatom, hajtogatom, fonákja, színe egyre megy, sarkokra élek fekszenek, derékszögre simítás vár, mintákra sémák pislognak zavartan, szaggatott vonalaikba beleszédül az igyekezet, nem segít a foggal tépett cellux,
kicsi pegazusom, igazán sajnálom, hogy elhullsz.
Prímszám (05.02.01.)
Huszonkilenc. Prímszám. Csak magammal és eggyel vagyok osztható maradék nélkül.
Nincs megoldóképlet. Csak ismeretlenek. Még ábrázolni sem tudom magam egy koordinátarendszerben, pedig lenne hozzá kedvem.
Inverz hiperbola hadd legyek, kívánatos domborulattal! Unom már, hogy elmúlásom felé konvergálok minden mozdulattal.
Vagy legalább vektor, mely más felé mutat: irányom, nagyságom, egységnyi öntudat.
Huszonkilenc. Prímszám. Osztható vagyok. Egymagammal.
Maradék nélkül.
|
|
|
|