mindenféle angyalok
ködbe szürkébe lilába kékbe bújva
lelkesedve csevegnek mesélnek énekelnek
lantokat pengetnek és szárnyaikat rezgetve
remegnek hogy valaki mérlegre teszi
az eltévedt hangokat a kancsal dallamokat
de nem kell rettegniük
pille csókot kapnak csak
és rózsaszín andalító dallamot
hát boldogan legyezik szárnyukkal
egymást magukat a barátokat az amazokat
és nyeles nyalókát szopogatnak
és leülnek körbe simogatni arcukat
tollukat saját hangjukat
selyem lepel-ruhájukat
és mézzel ápolják
óvják kenegetik hangszálaikat
kábán forognak és ájultan csüggenek
a vezérhangokon és mennek utána vakon
közben hajszálaikat fésülgetik
és a tükörben szikrázó Vénuszt látnak
a Földön közben szajhák
könyörögnek egy csókért
kéjért szerelemért ölelésért
és koldusok mennek
megnézni csodálni a naplementét
és vakarva ágyékukat
kegyelmet kérnek a sunyi árnyékok
porba sárba latyakba lépnek
visongva remegve a bábok
és fényeket hazudnak a sötét
bűzlő kapualjakba
és centekkel csörögnek
és bankókat lebegtetnek
reszketve kegyelemért
imára kulcsolódnak a kezek
a bronzharang alatt
amelyik csak zúg és zúg
magába lopva minden fényt és hangot
hogy aztán kiokádja azt a földre
az istenek
most nem érnek rá máshol ezer a dolguk
terveket rajzolnak
a tengerek vizére és vitatkoznak
vállakat veregetnek és szavaznak közben
és leülnek a fák tetejére gondjaikat
rendezni ünnepelni ultizni sakkozni
és a bokrok közt nézelődve
hümmögve beletúrnak szakállukba
így hát csak a kinevezett
serteperte főangyalok repkednek lázasan
a szférák és a föld között
magukkal cipelve minden édes
érdekes fényes szelet
fátyoluk redőibe eldugják a fals hangokat
a Nap sugarát felfejtik
színes selymeket fonnak belőle
a földről az égre
és hangokból az égről a földre
hegedűhúrokat sodornak és
körbe körbe táncolnak forognak
csókokat hajigálnak és hízelegnek
hogy őket szeressék
őket kövessék a csillogó szemű
önmagukat felejtő angyalok
és megsimogatják a csaholó kutyákat
és elhallgatják a hőbörgő oroszlánokat
este visszavisszhangozzák a felhőfalak
az énekeket refrénben zengenek hálát
az angyalok
és fent hallgatnak a csillagok
fekete lyukak a holdak
és lent a rovarok a madarak
a fényes halak a szamarak
a borzas hernyók a halandók
és a főangyalok
az átsuhanó szelekből virágokból
füzért fonnak a rácslakók nyakába
felemelik fejüket a fák a házak
az asztalon felejtett kopott tárgyak
az aszfaltfolyókon rohanó autók
az éjjeli pillangók a nyomorgók
és átjárja őket a csodálatos vágy
a szószátyár mennybéli seregek
és az angyalok énekelnek
míg csordában mennek a kertben
isteneket félve isteneket emlegetve
istenek által feledve új isteneket keresve
a főangyalok nyomába lépegetve
éljenezve boldogan szipogva
zokogva nevetve
egy berekedt angyal
elfáradt angyal megtört angyal
megalázott angyal a sarokban
látva hallva érezve a hamis hangokat
a szirénénekektől kábult angyalokat
a levegőből a tűzből a vízből a földből
színeket kever és értelmetlen fonalat teker
a facsigák házára
AJÁNLOM AZ OLDALT
