Dr. FALLER JÁNOS EMLÉKEZETÉRE
(1927-1985)

(Dr. Faller János színes, érdekes alakját édestestvéreként idézem fel.)

A Vár (akkor még Vak Béla-vár) utcai szülői házból indult élete. Ez a ház és Pécsvárad volt az az archimedesi pont, ahová gondolatban mindig visszatérhetett s amely gondjaiban is enyhülés adott neki. A gyermekkor megannyi emléke kötötte ide, melyből egész életébe átmentette a játékosságot: a hatalmas kirándulások emlékét a Réka völgyben, a Zengőn, a várkonyi gesztenyésben, lubickolásokat a Lutz-strandon, a vár-dombbéli ródlizásokat, a szendén nyíló első szerelmet, az augusztusi höldtöltekori rákászásokat a várkonyi patakban (mert akkor még volt rák annak bő vizében), a hifstellek vadregényességét, a Tilitágot, Winnwetou és Old Shatterhand ádáz harcát a szőlőtőkék között, frissen született szerelmek felejthetetlenségét, mind-mindmegannyi kapaszkodót amely fiatal életében szerepet játszott.
Játékos elme volt.
Hosszúhetényi körzeti orvos korában egy ízben arra vette rá vendégeit, hogy holdvilágos éjszakán bújócskát játsszanak az orvoslakás gyümölcsösében. Minden alkalmat megragadott, hogy játszhassék. Szinte kínozta környezetét újabb és újabb sziporkázó ötleteivel.
Írígylésreméltó memóriája volt. Egyízben több, mint kétszáz, egymásra semmiben sem hasonlító tárgyat jegyzett meg és mondott fdel hibátlanul két hét múlva.
Egyszer gondokba merülve találtam.
Tudtam az orvosságot!
Felidéztem gyermekkorunk kedvenc játékát és poercek múlva -két meglett férfi, két családapa- indiánosdit játszott az orvoslakás udvarán, hirtelen készített nyílvesszőkkel és az elmaradhatatlan sziú-üvöltéssel.
Elméje fáradhatatlan volt.
Hat nyelven beszél, írt. Egy -fogadásból- 10 perc alatt megtanulta a Miatyánkot spanyolul. Egy nyári vakáció alatt görögből tökéletesítette azt az ismeretanyagot, amelyet az iskolában tanult.
Szüksége volt rá, mert műfordítással foglalkozott.
Hiszen eredetileg bölcsésznek készült és voltaképpen az is maradt egész életében.
Verseket írt, nemcsak magyarul, de franciául, angolul, németül.
És legalább ugyanannyit forított magyarra.
Barátjaként tisztelhette Jékely Zoltánt, Őrsi Ferit és sok más magyar írót.
Oszlopos tagja ( és elnökségi tisztségviselője) volt a Magyar Orvosírók Egyesületének és a Nemzetközi Orvosírók Szervezetének.
Humora kiapadhatatlan volt. És morbid is. Halálos ágyán önmagát és gyógyíthatatlan betegségét szelíden gúnyoló csujogatókat írt.
Még akkor is játszott. Miként vele a könyörtelen Sors.
A TESCO kiküldettjeként előbb hat évet, majd újabb hármat dolgozott Algériában laborvezető főorvosként.
Élményeit verseiben, színes útleírásaiban örökítette meg, amelyekben persze minduntalan megcsillan játékos humora.
Második kiküldetését már nem tudta végigszolgálni. Mindannyiunk meglepetésére egyszer váratlanul hazaérkezett és már nem ment, nem mehetett vissza.
A szellemrabló szelek 22 éve vitték el tőlünk.
Ebben az évben volna 80 éves.

2007