|
* A COSA NOSTRA
A" maffia" csak egy a szavak hosszú sorából-mint a pizza, spagetti, opera, lottó-amelyek az olaszból kerültek át a világ számos nyelvébe. Szicílián és az Egyesült Államokon messze túl sokfelé használják a bűnözőkre, holott szigorúan véve, csak ezeken a helyeken működött-fókuszálja a mondandót a szerző. "Léteznek más bűnszövetkezetek is Dél Itália különböző területein, és néha valamennyit "maffiának" nevezik: Pugliában a Sacra Corona, Nápolyban a Camorra, ami még idősebb is a maffiánál. Ám erőben, szervezettségben, sikerességben egyetlen más bűnszövetkezet sem közelíti meg a maffiát. Nem véletlen, hogy ez a szicíliai szó terjedt el széles körben. A kötet óhatatlanul foglalkozik Lucky Luciano és Al Capone pályafutásával(nem is lehetett volna tagja a maffiának!), mert a szicíliai maffia történetét aligha lehetett volna elmondani a belőle sarjadt amerikai nélkül. Az elmúlt évszázadban az Egyesült Államok termékeny táptalajt jelentett a szervezett bűnözésnek, ennek ellenére a bűnözőknek csak egy része tagja a maffiának.
A szicíliai maffia pénzt és hatalmat akar, e célból büntetlenül öl embert, s eközben úgy szervezi meg magát, mint ami egyesíti az árnyékhatalom, a törvénytelen üzleti vállalkozás és a szabadkőmüvességhez hasonló, hallgatási, titoktartási fogadalommal védett, titkos társaságok jellemzőit.
A Cosa Nostra olyan, mint egy állam, mert igyekszik megszerezni egy terület uralmát. A maffia, mint szervezet, engedélyével minden család árnyékhatalomként parancsol a területén élő embereknek.
A védelmi pénz ugyanaz a maffiának, mint az adó a törvényes kormánynak. A különbség abban áll, hogy a maffia igyekszik megadóztatni minden gazdasági tevékenységet, legyez az törvényes, vagy törvénytelen: a kiskereskedő és a betörő egyaránt fizeti a pizzo néven ismert sápot.
Előfordul, hogy a maffiózó egyszerre védi az autószalon tulajdonosát, meg a bandát is, aki kirabolja. Így a maffia az egyetlen csoport, amely nyertes lehet. Az államhoz hasonlóan fenntartja magának a jogot, hogy döntsön alattvalói életéről, haláláról. A Cosa Nostra üzlet, mert haszonra törekszik-megfélemlítés által. Ám "kormányzati" tevékenységéből ritkán tesz szert nagy haszonra.
A védelmi pénzekből származó profitot rögtön visszaforgatja, hogy fönntarthassa gyilkolási képességét,:ügyvédeket, bírókat, újságírókat, politikusokat, egyszerű munkásokat vásárol meg, és támogatja azokat a maffiózókat, akik olyan balszerencsések, hogy börtönbe kerültek. Maffia cégjelzése ott van minden üzletben, az építkezési csalástól a dohánycsempészetig.
Általános szabály, hogy minél alattomosabb, erőszakosabb egy piac, és minél nagyobb hasznot hajt -legnyilvánvalóbb példája a kábítószer csempészete és terjesztése-annál jobban jön az üzletben részt vevő maffiózóknak, hogy világszerte vérfagyasztó hírnek örvendenek.
A Cosa Nostra zártkörü, titkos szervezet, mert nagyon körültekintően kell kiválogatnia tagjait, és a tagság előnyeiért cserébe szigorúan korlátoznia kell viselkedésüket. Titoktartás, engedelmesség, irgalmatlanság: ezek a fő követelmények.
Bár Olaszországon kívül mindenki tudja, vagy legalábbis tudni vélte, hogy mi a maffia, elképesztő módón csak 1992-re sikerült megismerni a teljes igzságot. Miért maradhatott egy bűnszövetkezet ilyen sokáig ennyire hatalmas és nehezen megismerhető?
Azért, mondja John Dickie, mert megfélemlítette a tanúkat, összezavarta vagy lefizette a rendőröket, bírákat. A múltban gyakran összeszámolták a halottakat , hogy a hatóságok és nyomukban a történészek nem tehettek mást, mint összeszámolták a halottakat, és törték a fejüket, hogy milyen furcsa logika rejlik e mészárlás mögött. A probléma azonban mélyebbre nyúlik: az olasz kormányzási rendszer szívéig. Az olasz állam több mint száz évig enyhén szólva rendkívül hanyagul kezelte a szicíliai maffiát. A könyv megírásának idején Olaszország hétszeres miniszterelnökét, Giulio Andreotti szenátort letartóztatták, mert a maffia segítségével megszervezte egy őt zsaroló újságíró meggyilkolását. Egy másik híres maffiaügybe egy hirdetési ügynökség vezetője keveredett bele, aki 1993-ban megalakította a Forza Itáliát, a médiacézár és volt miniszterelnök, Silvio Berlusconi politikai pártját. A maffiatagok félelmetesen tudják tartani a szájukat: Mielőtt bűntársai ellen vallott volna, Buscetta egyszer három évet töltött el egy cellában egy "tiszteletreméltó" férfiúval, aki nem sokkal korábban végrehajtotta a parancsot és megölt egy harmadik maffiózót. Ez a maffiózó közeli barátja volt Buscettának. A két ellenség egyetlen rossz szót sem mondott egymásnak a három év alatt, sőt még a karácsonyi vacsorájukat is közösen ették meg. Buscetta már tudta, hogy cellatárást halálra ítélte a Cosa Nostra, az nem világos, hogy vajon a másik tudott-e elitéltetéséről. Szabadulása után annak rendje-módja szerint meggyilkolták.
A kötet vezérfonala a maffia és az olasz politikai rendszer megfeleltetése, noha a maffia nem azonos a politikai protekcionizmussal. 1882-ben Olaszországban kiterjeszttették a politikai választójogot, megkezdődött a tömeges politizálás kora. A választások megdrágultak, ára lett a szavazatoknak. Ugyanez az idő hozta el a lehetőséget a politikusok és a maffiózók számára.
A szerző beilleszti a maffiát az ország történelmébe. Ebből a szempontból Olaszország Magyarország karikatürája:1998-ban bezárták a két legnagyobb olasz hitelintézetet. Kiderült, hogy a pénznyomásra jogosult bankok egyike, a Banco Romana, milliószámra hamisította a lírát, amelyre a valódi bankjegyek sorszámát nyomta. A készpénz vezető politikusok kezébe került, kik ebből saját kampányukat finanszírozták. A szerző számtalan bizonyítékot talált és publikált, miszerint maga az olasz korrupt politikai rendszer járult hozzá, hogy a mai napig fennmaradhasson a maffia. Ám a szerző nemcsak a maffia legnagyobb alakjaival foglalkozik, hanem azokkal is, mint pl. Sangiorgo rendőrfőnök, akik a maffia ellen küzdöttek. A korrupció akkori mértékéről árulkodik, hogy Sangiorgi főnöke, a főügyész azt írta a főnökének, a belügyminiszternek, hogy "amióta ellátom hivatalom, még sohasem találkoztam a maffiával.
A szerző feltárja a maffia kapcsolatait a kezdeti szocialista és fasiszta mozgalomhoz. Mussolini átmeneti sikereket ért el a maffiával szemben, ám a szocializmus gyülölete pl. egységbe fogta a katolikus egyházat és a maffiát is.
John Dickie legendát oszlat, amikor beszámol, hogy a valóságban segítette e a maffia a szövetséges csapatok szicíliai partraszállását, és az is meghökkentő, hogy a rigozórus sziciliai szabályok szerint Al Capone, Olaszországban aligha lehetett volna a maffia vezetője, de hogy miért, azt inkább olvassák el.
"A Cosa Nostra a szicíliai maffia lebilincselő története a világ leghíresebb és legtitkosabb, a legtöbb félreértésre okot adó bűnszövetkezetéről. A maffia titkos társaság, melynek hatalma egyes egyedül a gyilkosságokból ered. Az embereket megölni, majd eltakarítani őket - ezzel a borzalmas, ám igen egyszerű módszerrel dolgozott a szervezet. John Dickie a legújabb kutatások döbbenetes tényeit felhasználva írja meg a Cosa Nostra történetét a 19. Század elejétől a 2000-es évek elejéig. Megeleveníti azoknak a férfiaknak és nőknek a történetét, akik a maffia árnyékában éltek és haltak, s bemutatja a legkülönbözőbb híres figurákat is. A Cosa Nostra lenyűgöző történet, amely a szerző atmoszférateremtő erejét és a krimiszerzőkéhez hasonló feszültségkeltő képességét igazolja.
John Dickie: Cosa Nostra
Gabo Kiadó, Budapest
Megjelent könyve alapján
2006-05-16 09:31:34
Tovább >>>>>
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
