VEZÚV-KÉPTÁR

 KISZÁMÍTHATATLAN IDŐZÍTETT BOMBÁK 
…Veszélyes vulkánok Európa közepén is akadnak.

 VEZÚV

A Európa legismertebb vulkánja, a Vezúv, valamint a körülötte elhelyezkedőkevésbé ismert vulkáni övezet, a legalattomosabb időzített vulkánbombák közé tartozik.Olaszország nyugati partvidékén, a Földközi-tenger legszebb és legsűrűbben lakott vidékén találhatók.
A vulkanizmus oka itt egy szubdukciós zóna, ha kisebb is, mint a Csendes-óceán partjainál.
Az afrikai lemeznek az európaira gyakorolt nyomása következtében a Földközi-tenger alatt a litoszféra egyes helyeken úgynevezett mikrolemezekre esett szét.Ezek egyike a Tirrén-lemez, amely Itália alá csúszott. Az onnan feltörő magma már évmilliókkal ezelőtt is vulkánokat teremtett a csizma alakú félsziget hosszanti tengelye mentén.
Ezek táplálják hővel Larderello geotermikus övezetét, a Vezúv alatti kamrákat.                                                                                                                                                       

Fenségesen trónol a Nápolyi-öböl felett a nagy hegy. Krátere könnyen megközelíthető, autóval vagy busszal egészen a peremig fel lehet jutni. Oldalán kanyargó aszfaltutak szelik át a megdermedt lávanyelveket. A régebbi csapásokat eltakarják a pineák és a sűrű bozót. az újabbak viszont – mint például az 1944-es kitörésből származók – feketék és kopárak, csak elvétve tűnik fel rajtuk egy-egy kis szürke zuzmóréteg.

Körülbelül száz méterrel a kúp alatt gyalogút kezdődik, köves, kopár, élettelen holdbéli tájon vezet egészen a hatalmas kráterig. A sziklafalak 2-300 métert zuhannak függőlegesen a hegy torkába, amelyet kihűlt lávadugó töm el. A kőzetrétegeket néhol fehér gőz vonja be finom fátyolként, csalhatatlan jeleként annak, hogy a Vezúv még nem hunyt ki.
Magmakamrája öt kilométerrel a kúp alatt helyezkedik el, a vulkanológusok számításai szerint nyolcvanmillió köbméternyi izzó kőzetolvadék található benne. Ha majd a lávadugó egyszer csak nem bírja tovább az alulról jövő nyomást, bekövetkezik a robbanás. Hogy mikor kerül rá sor, nem tudhatjuk.
Az elmúlt századokban, egészen a legutóbbi 1944. évi kitöréséig a Vezúv néhány éves szünetekkel rendszeresen lávát és hamut köpködött. Ezt az erupciós ütemet tekintve a következő kitörés már negyven éve esedékes, de a tűzhányó egyelőre gyanúsan nyugodt.
Minél tovább alszik azonban, annál hevesebb lesz majd az ébredése. Közvetlenül a lábánál, illetve a hegy oldalában közel 800 000 ember él.     

                              Folytatás: itt

A Vezúv kitöréseinek áttekintő összefoglalása 

A Vezúv vulkáni aktivitása 300 000 évvel ezelőtt kezdődött el. Ekkor kezdett kialakulni a Somma –Vezúv együttes, mely két építményből áll: a Monte Sommából és az annál régebbi Vezúvból. A Monte Somma felgyülemlett lávafolyamokból és az alacsony energiájú kitörések piroklasztikus anyagából épül fel. Az építmény felső része, amely elérhette a 2000 méteres magasságot, egy pliniuszi-típusú kitörés során omolhatott össze, úgy 18 ezer évvel ezelőtt. Ezután egy kaldera alakult ki, amelynek az alakja folyamatosan változott a kitörések folyamán. A jelenlegi Vezúv (Monte Cinere) a Monte Somma kalderájából nőtt ki.

I.sz.79. előtt a Somma–Vezúv együttesnek négy nagy energiájú, explóziója volt, amit néhány száz éves pihenés követett, illetve voltak jóval kisebb energiájú, úgynevezett szubpliniuszi kitörések is, melyek után szintén néhány évszázad nyugodt időszak következett. 79. után a Vezúvon gyakran követték egymást a kitörések (kitöréses, kiömléses és vegyes típusúak) és a nyugodt periódusok. Némely ilyen időszak elég hosszú volt és ezeket olyan heves kitörések követték, mint például a 472-es szubpliniuszi-típusú. A legutolsó ilyen jellegű kitörés 1631-ben következett be, amelyet egy háromszáz éves nyugalmi időszak követett.

1631. és 1944. között a Vezúvot gyakori kitörések jellemezték, amelyek nem voltak nagy energiájúak, de gyakran elég látványosak. Az utolsó kitörés 1944. márciusában volt, azóta a vulkán nyugodt.

A Vezúv kitöréseinek történetét a krónikákból és történelmi emlékekből ismerhetjük meg. Illetve a különböző kitörések különböző összetételű anyagai azt mutatják, hogy az intenzív aktivitású periódusokban olyan szakaszok váltogatták egymást, amikor a magmacsatorna nyitva, illetve amikor zárva volt. A nyugalmi időszakot megszakította egy-egy kitöréses periódus, és minél hosszabb volt a nyugodt időszak, annál erőteljesebb volt a kitörés. Az explózió néha nyitva hagyta a magmacsatornát és ekkor olyan időszak következett, amikor gyakori, kis energiájú kitörések következtek be.

Az aktivitás utolsó fázisa három évszázadig tartott és az 1944-es kitöréssel ért véget. Ezzel kezdődött el az a nyugodt korszak, amelynek lehetetlen megjósolni a hosszát. Ezalatt az idő alatt a vulkán csak fumarola tevékenységet mutat a kráter belsejében, ugyanakkor néhány kisebb földrengés észlelhető. A kitörések történetének tanulmányozása után azt a következtetést kell levonnunk, hogy a vulkán nem aludt ki és valószínűleg előbb-utóbb egy új, erős kitörésnek lehetünk tanúi.

A 79-es kitörés

A kitörés 79. augusztus 24-én kezdődött el, körülbelül dél körül. Az első fázist erős robbanásos kitörések jellemezték. Ezután a fázis után egészen másnap reggelig olyan explózióknak lehettek tanúi az ott élők, amelyek főleg gázból, habkőből és hamuból álltak és 3000 méter magasra lövelltek. A fenyő alakú kitörési oszlopot a szél délkeleti irányba fújta. Távolabb a földre hullott és Pompeit és Oplontit 2-3 méter vastagon beborította a habkő. A kitörési oszlop részben összeomlott és ez piroklasztikus folyamot hozott létre, amely a vulkán lejtőin hömpölygött le. Késő éjszaka a kitörés aktivitása csökkent.

Augusztus 25-én kora reggel egy sorozat nagyon erős fretomagmatikus kitörés piroklasztikus folyamot hozott létre, amely hurrikán sebességével száguldott le a vulkán lejtőin és körülbelül 15 km-es körzetben beborította a tájat és rengeteg embert elpusztított, köztük Pompei lakóit is. Később a kitörés erőssége csökkent, majd estére teljes egészében megállt és egy hatalmas területen csak hamut és habkövet hagyott maga mögött. A kitörést kiadós eső követte, amely elindította a lerakott anyagot és sűrű iszapfolyam indult le a Vezúv lejtőin, végig a völgyekbe és beborította az egész vidéket. Ez a lahar 30 m-es vastagságban temette be Herkulaneum városát.

Az 1631-es kitörés

Az 1631-es kitörés volt a második évezredben a Vezúv történetének legkegyetlenebb és legrombolóbb kitörése. Egy hosszú nyugodt periódus után, amely majdnem ötszáz évig tartott, a vulkán újból életre kelt, legalább 500 km2-es területet tett tönkre és hatezer ember halálát okozta.

A kitörés december 16-án reggel hétkor kezdődött, amikor egy körülbelül 15 km magas kitörési oszlop jött létre és ebből a Vezúv keleti oldalára hamu és habkő kezdett hullani. December 17-én reggel 10-kor a központi kráterből piroklasztikus folyam (ártufa) indult el. Ez a gázfelhő, amely magmadarabokat is tartalmazott, a vulkán nyugati és déli oldalán leáramlott és mindent elpusztított, ami az útjába került. 16-ról 17-re virradó éjszaka, majd 17-én délután kiadós eső következett, amely elindította a hamut és sárfolyamot hozott létre. A sár a Vezúv oldalán és lejtőin folyt le.

A kitörésnek ez a fázisa három napig tartott és az egész népesség körében pánikot keltett. Nápoly utcáin az emberek nyilvánosan megvallották bűneiket, bűnbánatot tartottak, Szent Januáriusz vérével és szobrával tartottak körmeneteket. A védőszentjük közbenjárását kérték, mivel a vulkánkitörést bűneikért járó büntetésnek gondolták.

Monterrey hercege, aki az év januárjától Nápoly alkirálya volt, hajókat küldött a Torre del Grecohoz és a Torre Annunziatahoz, hogy összegyűjtse a túlélőket. Néhány hónap múlva, amikor még mindig az események hatása alatt állt, egy táblát rakatott ki Portici-nél, hogy figyelmeztesse az utókort a hegy természetére, és hogy emlékeztesse őket, milyen jelekből ismerhető fel egy vulkánkitörés.

Az 1944-es kitörés

Minden bizonnyal az elmúlt évszázad egyik leglátványosabb természeti katasztrófája a Nápoly fölé magasodó hírhedt Vezúv 60 évvel ezelőtti kitörése volt. A jelenség egyesekben rémületet és pánikot keltett, másoknak pedig csodálatára vált. Nyilván míg az előbbiek közé a helyi lakosság, addig az utóbbiak csoportjába azok az emberek tartoztak, akik csak átmenetileg tartózkodtak a tűzhányó közelében. Ne feledjük, hogy ezen a helyen ekkortájt nemcsak a természet háborúzott.

Négy nappal Nápoly utolsó német bombázása után, 1944. március 18-án a Vezúv kitört. Néhány nappal korábban kisebb földmozgások már jelezték, hogy a vulkán ismét működni kezd. A kitörés ideje alatt, amíg a hegy hatalmas mennyiségű izzó anyagot lövellt ki, sok ház semmisült meg, és San Sebastiano városának fele elpusztult.

                    Folytatás: katt ide

A tűzhányó jóllehet jelenleg szunnyad, mégsem tekinthető végleg kihunytnak. A mostani csendes periódus csak erőgyűjtés egy vélhetően igen erőteljes kitöréshez. 

A Vezúv a világ egyik legjobban megfigyelt tűzhányója. A kráterperemen és -fenéken műszerek tucatjait helyezték el a kutatók.

                                                    Folytatás itt:  katt