Folytatás: Seuso-kincsek incsek3 folytatás                                             

Megszólalnak a tanúk

Az ORFK 1990-1996 között nyomozást folytatott a Seuso-kincseket megtaláló sorkatona, Sümegh József gyanús halála ügyében. A nyomozás 2000 októberében kezdődött új fejezetéről és eredményeiről Vukán Béla alezredes, a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság vagyon- és műkincsvédelmi alosztályának vezetője tájékoztatott:
- Állampolgári bejelentés alapján nyomozunk ismét a Seuso-kincsek ügyében. Az új fejlemény a néhai Sümegh József halálával függ össze: információink megerősítik az emberölés alapos gyanúját. Az adatok elvezethetnek az elkövetőkig is. Kétséget kizáróan most sem állíthatjuk, hogy emberölés történt, de információink ellentmondanak az öngyilkosságnak. Már 1990-ben is közvetett bizonyítékok utaltak arra, hogy Sümegh honvéd nem lett öngyilkos. Nehéz feladat lesz ezt bizonyítanunk, és legalább ilyen nehéz az elkövetők kézre kerítése.
- Miként jutottak arra a következtetésre, hogy gyilkosság történt?
- Elsősorban az ok-okozati összefüggések feltárásával, tanúk által közölt adatok alapján és bizonyos vizsgálati eljárásokkal, például poligráfos vizsgálatokkal. Ezen kívül szakértői vélemények is gyengítik az öngyilkosság verzióját.
- Hogyan erősödött a közvetett bizonyítékok láncolata?
- Az USA-ban a 90-es évek elején lefolytatott polgári per időszakában nagyon kevés tanú állt a rendelkezésünkre ahhoz, hogy világosan lássuk, milyen tárgyak voltak Sümegh Józsefnél. A mostani nyomozás során - talán azért is, mert a korábbi félelmek oldódtak - könnyebb volt megszólítani az embereket. Ilyen értelemben erősödött az a közvetett bizonyítékrendszer, amely arra utal, hogy a Sümeghnél lévő tárgyak nagyon nagy hasonlóságot mutattak a Seuso-kincs néven elhíresült lelet-együttessel. Ezt kétséget kizáróan kijelenteni csak akkor tudjuk, ha olyan tárgyat találunk, amelyről igazolható, hogy Sümeghnél volt, és anyagvizsgálatokkal bizonyítható, hogy része a Seuso-kincsnek. Van olyan tanúnk is, aki korábban nem ismerte el, hogy hozzá is kerültek tárgyak Sümeghtől, most viszont elmondta. Ilyen értelemben van előrelépés. Sajnos továbbra sem sikerült olyan embert találnunk, aki Sümeghtől kapott, vásárolt vagy megszerzett volna tárgyat. Ez nagyon nagy segítség lenne. Azt gondolom, hogy e vonatkozásban még mindig vannak félelmek az emberekben. A tárgyak nagy értéke, a tisztázatlan halálesetek továbbra is visszatarthatják azokat az embereket, akik a tárgyakkal kapcsolatba kerülhettek, netalán megszerezhették és továbbadhatták őket. Elég nehéz elhitetni az emberekkel, hogy az ügy büntetőjogi következményei már elévültek. Nemcsak a tanúk vallomása erősíti a közvetett bizonyítékokat, hanem az anyagvizsgálati eredmény is, amely arra utal, hogy a kincsek tárolására szolgáló rézüstön olyan földmaradványt találtak, amely azonos Sümegh József halálának helyszínén, a Borbély-pincében rögzített anyagmaradvánnyal. A Nemzeti Múzeumban őrzött quadripus (négylábú edénytartó) ezüstanyaga pedig azonos a Seuso-kincsekével.
- Sikerült-e azonosítani a kincsek megtalálási helyét?
- A leletek valószínűleg a Polgárdi kőbánya környékén kerültek elő. A tanúk, akik megszólaltak, ezt így tudják. Viszont nem sikerült olyan embert találnunk, aki Sümeghgel együtt ott lett volna a megtalálás helyén. Továbbra is várjuk olyan személy jelentkezését, akinek ezzel kapcsolatban megbízható információi vannak.
- Milyen további lépéseket terveznek, várható-e a Seuso-kinccsel kapcsolatba került külföldiek meghallgatása?
- Ha igazolható, hogy Sümeghnél olyan tárgyak voltak, amelyek jelenleg külföldön találhatók, akkor mindenképpen meg kell vizsgálnunk, hogyan kerültek külföldre, volt-e kapcsolat a külföldi közvetítők és Sümegh között. Természetesen nem a Seuso-kincseket jelenleg birtokló Lord Northamptonra gondolunk, mert ő több lépcsővel később szerezte meg a kincseket, hanem azokra, akiknél először külföldön felbukkantak a római kori kincsek.
- Várható-e a közeljövőben látványos eredmény a Seuso-ügyben?
- Türelmetlenek vagyunk, pedig az illegális műkincs-kereskedelemmel összefüggő ügyek nem egy-két év alatt tisztázhatók. Olyan zárt világról van szó, olyan kapcsolatrendszerről, olyan érdekazonosságról, amelyet megnyitni, megtörni nagyon nehéz. Akár holnap lehetne átütő eredmény, ha az információink a sajtó segítségével eljutnak azokhoz az emberekhez, akiket érintenek. A Seuso-kincshez tartozó egyetlen tárgy felbukkanása hihetetlen mértékben felgyorsítaná az eseményeket.
- Hozhatna-e eredményt, ha a tízmillió forintos jutalmat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma vagy a Belügyminisztérium felemelné?
- Mérlegelés tárgya, hogy a tízmillió forint sok vagy kevés. Azt gondolom, hogy elég sok pénz ahhoz, hogy az ember tisztességesen vállalja, és átadja a hatóságnak azt, ami az államot illeti, és részese legyen egy olyan sikernek, amely szerintem örökre bevonulna a történelembe. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy akinek nem volt köze Sümegh erőszakos halálához, annak nem kell büntetőjogi következményektől tartania csak azért, mert megszerzett vagy megtartott egy Seuso-tárgyat.

Segíthetnek a palota freskói

Miközben a rendőrség nyomoz, a Seuso-kincs feltételezett lelőhelyének közelében egy római kori villa feltárásán dolgoznak a régészek. Nem kizárt, hogy a jövő szenzációs meglepetéseket tartogat. A Szabadbattyán határában végzett régészeti ásatások kapcsán újra a figyelem központjába került a római kori ezüstlelet. Az ásatások 1993 óta egy 13 ezer négyzetméteres területen folynak, az utóbbi években a leletmentő munkálatok felgyorsultak. Ebben feltehetően az is szerepet játszhat, hogy az épület gazdag ókori tulajdonosa akár a Seuso-kincsek birtokosa is lehetett.
Nádorfi Gabriella, az ásatásokat vezető régész szerint a IV. századi építményből eddig közel kilencezer négyzetmétert tártak fel. A reprezentatív palota freskói mellett pénzérmék, korabeli fegyverek és ezüst katonai csatok, övveretek kerültek elő. A barbárok által a IV. század utolsó negyedében felgyújtott palota sokat "mesél" a titkait faggató archeológusnak.
- A tulajdonos tudhatott a támadásról, a palotát időben kiüríthette. Az értékek egy részét magával vitte, a többit a közelben rejthette el. Az ásatásnál két tömegsírt találtunk, voltak benne asszonyok és gyermekek csontvázai is. A palotában hátramaradottak katonák és szolgálók lehettek, akiket megöltek vagy az égő épületben lelték halálukat. Valószínűleg a romok közé betelepedők dobálták két nagy gödörbe a holttesteket - fejtegette az 1500 éves rejtély részleteit a szakember. - Több dolog gyanússá teszi a kapcsolatot az ásatási hely és a Seuso-kincsek között. Feltűnő, hogy a kincsekről vett talajvizsgálati eredmények azt bizonyítják, az ezüstlelet Szabadbattyán-Polgárdi-Kőszárhegy területéről került elő. Ugyanakkor a feltárások során ugyanebben a térségben találtunk egy épületet, amelynek a tulajdonosa ugyanolyan gazdag ember lehetett, mint amilyen a Seuso-kincsek gazdája. A Seuso-kincs tulajdonosa tudhatott a támadásról, és az ezüstkészletet a közelben elrejtette.
A régész szerint a Seuso-tálon szereplő Pelso (Balaton) felirat arra utal, hogy a kincseket birtokló személy valahol a tó körzetében élt. A feltárás alatt álló épület 14-15 kilométerre van a Balatontól. Elképzelhető, hogy ezt ábrázolták az egyik ezüsttálon. Nem kizárt, hogy az épület freskóinak a restaurálásával olyan figurális ábrázolásra vagy feliratra bukkannak, amely egyértelművé teszi a Seuso-kincs eredetét.
A Seuso-kincsek miniszteri biztosától, Bánkutiné Hajdú Évától megtudtuk: a páratlan római kori palotát rekonstruálni kívánja a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. A területen létrehozandó régészeti park tervei már készen vannak.
- Ez olyan épület, amelynek nem volt párja Pannóniában. A falfreskóihoz hasonlót alig találni ebből a korszakból egész Európában. Bizonyára magas rangú személy lakott benne, aki talán a Seuso-kincsek tulajdonosa is volt.
- Jogilag visszakövetelhető lenne-e a kincs Lord Northamptontól, ha az ásatások révén előkerülne az egyik ezüstkancsó letört fedele?
- Biztos, hogy ennek alapján is felléphetnénk követeléssel, de további közvetlen bizonyíték is hasznos lenne, például egy falfelirat Seuso nevével, ez sokat segítene. Ha a palotát sikerül teljesen rekonstruálni, ez is erősítő momentum lehet, mert az alap feltárása azt mutatja, hogy az épület olyan lehetett, mint ami a Seuso-tálon megjelenik a IV. századi ötvös ábrázolásában.
- Mennyiben segítenék a bűnügyi bizonyítékok a kincs visszaszerzését?
- Sajnos a rendőrség kezében is csak közvetett bizonyítékok vannak, ugyanúgy, mint a tudományos, régészeti szakemberekében. Nem tudom, mire van nagyobb esély, a rendőrség találja-e meg bűnügyi szálon a gyilkost, vagy a régészek találnak egyértelmű bizonyítékot.
- Van-e valami más eszköz, amellyel nyomást tudnánk gyakorolni a kincseket birtokló lordra?
- Vannak még nyitott nemzetközi jogi lehetőségeink. Remélhetőleg hamarosan felvetjük a lordnak, hogy Magyarország számít ezekre a kincsekre. Esélyt látunk arra, hogy tárgyalást kezdjünk vele.
- Megegyezés születhet például a Seuso-készlet magyarországi kiállításáról?
- Talán. Ezt is fel fogjuk vetni neki, majd meglátjuk, hogyan reagál rá.
- Egyes vélemények szerint nem vagyunk elég kitartóak és rafináltak a kincsek visszaszerzéséhez. Mi erről a véleménye?
- Azóta, amióta az ügy hivatalossá vált - vagyis az ORFK nyomoz, és a minisztérium végzi a kincsek visszaszerzésére irányuló előkészületeket -, nem lehet rafinált eszközökkel élni. Egy ország nem csalhat! Nem kereshetünk hamis tanút, aki azt vallja, látta, hol kerültek elő a Seuso-kincsek. Biztos, hogy lennének különböző titkosszolgálati, kalandos eszközök, de nem lehet a megtévesztéssel, csalással kicsikart információt jogi keretek közé foglalni.

Kincset érő vallomás

Szenzációs nyilatkozatot tett a Seuso-üggyel kapcsolatban Lelkes Ferenc. A férfi - aki jogerős börtönbüntetését tölti a Fejér Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben Székesfehérváron - a Seuso-kincseket megtaláló, rejtélyes körülmények között elhunyt Sümegh József hajdani barátjának vallja magát. Azt állítja, annak idején Sümegh megmutatta neki az ezüstkincsek lelőhelyét, és a tárgyakat - amelyek közül néhány a birtokába került - együtt emelték ki a földből, majd együtt szállították el a helyszínről.
Az egyébként Polgárdiban élő férfi már többször összeütközésbe került a törvénnyel. A börtönben azért kerestük fel nemrég (2003 januárjában - a Szerk.), mert tudomásunkra jutott, hogy a Seuso-kincseket érintő információk birtokában lehet. A délelőtt tíz óra utáni beszélőre kissé álmosan érkezett riportalanyunk, és mosolyogva üdvözölt bennünket.
- Olyan dolgokról nem akarok beszélni, amivel másnak ártanék, hisz úgy végül is magamnak ártok - szögezte le rögtön. Mint mondta, főként neveket nem kíván említeni.
Bevezetésképpen megtudtuk, hogy Lelkes Ferenc gyermekkora óta, 1970-től él Polgárdiban. Az iskola befejezése után a közeli Tilos-pusztán fogatos volt a téesznél. Apja a helyi kőbányában dolgozott művezetőként a hetvenes években, ott, ahol Sümegh József is.
- Abban az időben Józsival jó barátságot ápoltunk, még közös barátnőnk is volt - emlékezett Lelkes Ferenc. - Igaz, nem volt haverkodó típus, inkább olyan szerény, csendes gyereknek ismertem. Volt néhány "akciónk" is. Nekem volt egy motorom, kellett volna neki is, elmentem hát Kálozra, és loptam egyet neki. Igaz, ezen le is buktam.
Sümegh egy őszi estén azzal állított be barátjához, hogy a Polgárdi melletti kőbányában edényféleségeket talált, el kellene őket fuvarozni. Mindez Lelkes Ferenc emlékezete szerint talán abban az időben történt - 1978-ban (?) -, amikor a Tilos-pusztai téeszben fogatosként dolgozott.
- Egy kővel volt lefedve a lyuk, amit a bányában használt nagy pajszer segítségével beszakítottunk, hogy szélesebb legyen a nyílás. A gödör lehetett vagy két méter mély, az alján két üstben méter magasan különböző formájú fémedények hevertek egymásra rakva. Nagyon szürkék voltak, úgy néztek ki, mintha ólomból lennének - emlékezett a férfi, aki azt állította, ma is pontosan meg tudná mutatni, honnan kerültek elő a római kori leletek.
Lelkes Ferenc leírása szerint a gödörből összesen 41 különböző funkciójú és méretű díszedény került elő. Volt köztük egészen nagy, körülbelül 60 centiméteres, és kisebb, vizeskancsó nagyságú is. Az ezüstedények tárolására két rézüst szolgált. Lelkes szerint Sümegh József egyedül találta meg a kincseket:
- A Seusók rejtekhelyét akkor fedezhette fel a bányában, amikor lánctalpas munkagéppel földmunkát végeztek - hallottuk. - A robbantásra előkészített területről letolták a felette lévő földréteget. Józsi a terepszemle során bukkant rá a gödör nyílására, amit egy nagyobb kővel letakart. Valószínűleg a tárgyak kiemeléséig elhallgatta munkatársai elől is, hogy mit talált.
Riportalanyunk elmondta, mind a 41 darabot lovas kocsin fuvarozták el Sümegh Józseffel a bányából. A leletek további sorsáról is megosztott velünk néhány információt.
A két barát a kőbányából előkerült készlet két darabjával volt földrajztanárukhoz fordult felvilágosításért. Lelkes szerint a tanár úr nem tulajdonított különösebb jelentőséget az edényeknek, azt mondta: nem komoly, lehet, hogy régiek, de nem értékesek. Riportalanyunk szerint talán a "szakvélemény" hatására Sümegh sem csinált különösebb titkot abból, mit talált. Több ismerősének beszélt a tárgyakról, másoknak meg is mutatta őket. A tálakból és kancsókból többet eladott, elcserélt, illetve el is ajándékozott. Lelkes Ferencről sem feledkezett meg, ő is megkapta a maga részét a kincsekből. Az egykori barát nem kívánt nyilatkozni arról, hogy pontosan hány darabot kapott, és kinek adta el őket. Azt viszont elárulta, hogy egy ezüsttárgyat, amely tálcához, illetve mély tányérhoz hasonlított, 1987-ben vagy 1988-ban Székesfehérváron értékesített volt barátnője közvetítésével. A körülbelül két kiló súlyú, peremén díszített Seusóért 150 ezer forintot kapott. A pénzből autót vásárolt. Úgy tudja, exbarátnője a 90-es évek elején balesetet szenvedett, "talán nem véletlenül", mert másoknak is beszélt az "üzletről". A kőbányából elszállított edények egy részét - Lelkes Ferenc visszaemlékezése szerint több mint tíz darabot - együtt ásták el Sümegh Józseffel a Borbély-pincében. Ugyanott, 1980. december 17-én felakasztva találták meg az akkor leszerelés előtt álló katonát, Sümeghet, a kincseknek pedig csak hűlt helye maradt. Lelkes szerint a pincébe főleg nagyobb méretű ezüstedényeket és egy rézüstöt ástak el. Arra gyanakszik, ezek lehetnek ma az angol lord birtokában. Egyébként Sümegh a római készlet több darabját a házuk közelében, egy fabódéban tárolta. Lelkes Ferenc állítja, ő fuvarozta lovas kocsin azt a hat darab Seusót is, amelyet a Pápán kiskatonaként szolgáló Sümegh egyik elöljárója Polgárdiban vett meg. Lelkes szerint Pápára is vittek néhányat a Seuso-kincsekből. Riportalanyunk elmondta: többen látták a Seuso-kincseket a Sümegh környezetében élők közül. Voltak olyanok, akikkel Sümegh lóért akart cserélni - például a lepsényi cigányok -, másoknak eladott belőlük. Lelkes szerint van olyan ember, akinél "nem biztos, hogy egy, három is lehet" a római kori ezüsttárgyak közül.
A több mint másfél órás "beszélőn" felvetettük: a kincsek birtoklását elhallgatók vajon miért nem jelentkeznek a hatóságoknál, hisz tízmillió forintos jutalom ütné a markukat.
- Akiket én ismerek, hogy benne voltak ezekben a dolgokban, mind gazdagok. Nem nagyon gyarapítaná őket újabb tízmillió - válaszolta a férfi. Lelkes Ferenc kijelentette, a pénz neki igazán jól jönne, de egyelőre a rendőrségnek nem mond semmi konkrétumot, nem nevez meg senkit, mert nem lenne ideje elkölteni a milliókat. Végeznének vele azok, akik a barátját is megölték.
A Lelkes által csak "másik oldalként" emlegetett ismeretlen személyek, annak ellenére, hogy többször is megfenyegették, sőt figyelmeztetésként háromszor meg is verették, "bíznak" benne. Az utolsó verés akkor történt, amikor még szabadlábon volt. Mezőszentgyörgyön egy megbeszélt találkozóra várta ismerősét, amikor az autója előtt megállt egy másik kocsi. Négyen szálltak ki belőle, majd anélkül, hogy bármit közöltek volna vele, rátámadtak.
- Úgy megvertek, hogy csurom vér lett az arcom, a ruhám, szétment a szemem. Az ujjam is eltört, mert rácsapták a kocsiajtót.
Lelkes állítja: "nem dobott fel senkit" a rendőrségnek, nem érti, miért kapta az ütlegeket. A verés nyomai még mindig láthatók az arca jobb felén. Korábban kétszer szintén megverték, egyszer Fülén, a másik helyszínt nem említette. A titokzatos kapcsolatok - róluk továbbra sem hajlandó nyilatkozni - biztosra veszik, hogy ha eddig hallgatott, a jövőben sem mond el semmit róluk. A Lelkes által elmesélt történet szerint hallgatásáért két évvel ezelőtt pénzt is akartak adni neki.
- Polgárdin kerestek meg, de akkor pont bujkáltam, mert féltem tőlük. Nagyon rám álltak. A nővéremmel közölték, hogy nincs semmi gond, tudják, hogy nem beszéltem róluk. Ott akartak hagyni nála egy pénzzel teli táskát. A nővérem azt mondta, ő nem adja át, mert nem tudja, hol vagyok.
Riportalanyunk állításairól Bánkutiné Hajdú Éva, a Seuso-kincsek miniszteri biztosának véleményét kérdeztük.
- Nagyon nehezen tudom megítélni a Lelkes Ferenc által elmondottak valószerűségét - mondta érdeklődésünkre Hajdú Éva. - 2002-ben kétszer találkoztam vele. A rabkórházból jelentkezett azzal, hogy a Seuso-kincsekkel kapcsolatban vannak információi. Ő maga is elrejtett néhányat, de csak úgy hajlandó megmutatni őket, ha garanciát kap arra, hogy a tízmillió forintos jutalmat átveheti. Kétségbe vonta, hogy valóban van ennyi pénzünk e célra.
A miniszteri biztos meglátogatta a férfit a börtönkórházban. Elbeszélgetett vele, sőt kétségeinek eloszlatása végett táskájában elvitte megmutatni neki a tízmillió forintot. Hajdú Éva szerint elkerekedett Lelkes Ferenc szeme, amikor meglátta a milliókat, de láthatóan megnyugodott, tényleg van pénze a minisztériumnak.
- Beszélt nekem a helyről, ahová állítólag elrejtett néhány ezüsttárgyat - folytatta a miniszteri biztos. - Megígérte, hogy a rendőröknek is megmutatja a helyet. Ez valóban megtörtént, de a helyszínen semmit sem találtunk. Bizonytalanul azt a magyarázatot adta, lehet, nem ismeri fel a rejtekhelyet, vagy már mások elvitték a kincseket.
Lelkes Ferenc azt is elmondta a miniszteri biztosnak: néhány ezüsttárgyat azért kapott Sümeghtől, hogy vevőt keressen rájuk. Igaz, Sümegh később visszakérte a tárgyakat, de Lelkes nem adta. Miután meghalt az ezüstedények gazdája, úgy gondolta, most már az övé, ami nála maradt. Bánkutiné Hajdú Éva meglepődve látta Lelkes Ferenc portréját a Zsaru címlapján. Szerinte ha a férfi vállalta a médianyilvánosságot, nem tarthat olyan nagyon a retorziótól. Vagyis a kincsek miatti fenyegetettsége kérdéses. A miniszteri biztos szerint a rendőrségnek kell ellenőriznie Lelkes egy-két állítását, például azt, adott-e el, s ha igen, kinek a Seuso-kincsekből.

Végszó helyett

Van az országban egy különös ember, aki nem titkolja: van egy Seuso-tála. Jajesnica Róbert a Vigadó Galéria kiállításán is bemutatta az értékes ötvösremeket. Mielőtt bárki a római kori kincslelet egy "lappangó" darabjának előkerülésére gondolna, elárulom, a Seuso-tál méretarányos másolatáról van szó. A komoly szaktudást igénylő munka, a másolat elkészítésére Jajesnica Róbert Munkácsy-díjas ötvösművész vállalkozott. A művészt is elbűvölte az ezüstkészlet szépsége. A régészeti kutatások dokumentumai alapján elkészítette annak a tálnak a kópiáját, amelyről a kincslelet a nevét kapta. Az ezüstkészlethez ráadásul egy érdekes története is fűződik.
- Amikor először láttam a tévében a kincsekről készült dokumentumfilmet, beugrott valami. A hetvenes évek végén beállított a műhelyembe két fura alak. Az egyik egy abroszba kötött, nagy tárgyat tartott a hóna alatt. A súlyos, lapos tárgy láthatóan lehúzta a kezét, a tenyerét is vághatta, mert többször megigazította a kezében. A férfi hozzám fordulva azt mondta: "Volna itt egy tál, meg kéne nézni, hogy ezüst-e?"
A művész már majdnem elővette fiókjából a kénmájat, amit a tál megkapart részére kent volna. Ugyanis ha a felkent kénmáj megbarnul, a tárgy ezüstből van. Miközben fontolgatta, mit tegyen, a hátrébb álló, zömökebb férfi egy koszos zsebkendőt vett elő a zsebéből. A kibontott kendő tele volt fogarannyal, amin még a homok is rajta volt.
- A látottak úgy fejbe vágtak, hogy rögtön arra gondoltam, sírrablókkal hozott össze a sors. A kellemetlen szituációból kimentve magam azt mondtam, nem érek rá, menjenek isten hírével.
Amikor később tudomást szerzett a római kori kincsekről, rögeszméjévé vált, hátha a Seuso-tálat szorongatta a hóna alatt a különös idegen, akit a társával együtt elküldött. Nem hagyta nyugodni a dolog, megkereste Nagy Mihály régészt, akinek külföldön személyesen is szerencséje volt látni a páratlan szépségű ezüsttárgyakat. A tőle kapott részletes dokumentáció és a felnagyított rajzok alapján látott munkához. Egy egész esztendeig tartott, míg elkészült a gazdagon díszített tállal.
- Az eredeti Seuso-tál majdnem kilenc kiló színezüstből készült, és aranyozva van. Az én munkám díszítésében, a figurális ábrázolásokban, méretében és súlyában megegyezik az eredetivel, viszont nem ezüstből készült, ennyit nem tudtam rászánni. Az alapanyaga réz, amit aranyoztam. A másolatért, ha megvásárolják, ötmillió forintot kérek. Ha nem veszik meg, kiülök vele a teraszra, és ezen szalonnázom - mosolygott ironikusan a mester.
Eddig egyetlen gyűjtemény vagy múzeum sem vásárolta meg a nagy alkotói szenvedéllyel készített másolatot. A becsben tartott mű egyelőre készítője birtokában van.

Tót Sándor: 2004. Zsaru Magazin

Nemsokára folytatás.
És mi a helyzet napjainkban? 
Újabb  fejlemények, hová került a lordtól a felbecsülhetetlen értűkű leletel?