Hamis papírokkal a halálba

Roberto Calvi, az Isten bankárának halála,
aki a Vatikánt támogató Bankó Ambróció bankára volt

Calvi utolsó levelét II. János Pál pápához írta, és ebben azt sejttette az egyházfővel, hogy az általa (is) irányított szervezet a Vatikánnal igen közvetlen viszonyban van, és erről talán még maga a pápa sem tud. Calvi egyes feltételezések szerint a nyolcvanas években a lengyel Szolidaritást, Lech Walesa szervezetét támogatta egymilliárd dollárral. A bankár 1982 júniusában halt meg. Egy londoni híd alatt találták meg felakasztva, egyes források szerint gyilkosság történt.

Roberto Calvi egy svájci fegyverkereskedő magángépén repült Londonba, a maffia által adott hamis útlevéllel.

Halála után, Flavio Carboni Zürichben találkozott a fegyverkereskedővel. Szállodai bejelentő lapján a londoni Grove Park út 80-at adta meg lakóhelyül.

Nos, a Grove Park út 80-as szám alatt nincsen ház, csak egy a Temzében végződő betonrámpa. De miért adták meg ezt a címet? Ez a maffia valamiféle fekete humora lenne? Vagy itt tették csónakba Roberto Calvit és innen vitték utolsó útjára a Blackfriars-hídhoz?

A Blackfriars-híd is érdekes választás mint gyilkossági helyszín. A P2-es szabadkőműves páholy tagjai ugyanis black friar-ként, azaz dominikánus szerzetesekként utalnak egymásra. Calvi zsebeiben talált kőtörmelék, pedig utalás a szabadkőművességre és így figyelmeztetésnek szánták.

Az Angliai Egyesült Nagypáholy szóvivője szerint az eset ajándék volt az összeesküvés elméleteket gyártó újságíróknak. Szerinte azonban a Blackfriars-hídat egyszerűen azért választották, mert akkor csak ez a híd volt felállványozva. Minderre talán egyszer fény derül. A tárgyalás hónapokat, ha nem éveket vesz majd igénybe. De 23 év titkolózás után a rejtélyt borító fátyol lassanként felliben. 

Nyomozás "Isten bankárának" ügyében

Húsz éve övezi rejtély az ügyet, de végül öt ember állt az olasz bíróság elé Roberto Calvi meggyilkolásáért. Az "Isten bankáraként" is ismert Calvi holttestét 1982-ben találták meg a londoni Blackfriars-híd alatt, egy kötélen lógva.

Az eset először öngyilkosságnak tűnt, de később bebizonyosodott, hogy gyilkosság történt. Az ügy szinte hollywoodi: maffia bérgyilkosok, titkos szabadkőműves rituálék, vatikáni intrikák és nemzetközi pénzügyi csalások.

A Temze-rakpart zajos és forgalmas hely, de 1982 június 18-án a kora hajnali órákban sokkal csendesebb volt. Senki sem látta azt a hajót, amely nyugatról közelítette meg a Blackfriars-hidat, senki sem látta kikötni, senki sem látta, hogy egy embert felakasztottak az állványzatra, hogy a holttest cipője belógott a vízbe, hogy a zakója zsebeit építési törmelék húzta le.

A korabeli tudósítás beszámolt arról, hogy a holttest Roberto Calvié, egy nagy olasz magánbank vezetőjé. A londoni rendőrség először öngyilkosságként kezelte az ügyet, de Olaszországban egyre többen gyanakodtak gyilkosságra.

Nem öngyilkosság volt

Kételkedve az öngyilkosság teóriában, Calvi családja felbérelt egy Jeff Katz nevű magánnyomozót. Katzék újraépítették a Blackfriars-hidat akkor borító állványzatot és bebizonyították, hogy ha Calvi valaha is mászott volna az állványzaton, ahogy a rendőrség állította, úgy a cipőjén rozsda és festéknyomoknak kellett volna lennie.

„Amikor megvizsgáltuk az aznap éjjel viselt cipőjét, nyoma sem volt festéknek, vagy rozsdának, még mikroszkópikus nyoma sem. Ez azt jelentette, hogy Calvi soha nem állt az állványzaton. Ha pedig nem ő mászott fel, akkor valakinek oda kellett tennie, tehát gyilkosság volt és nem öngyilkosság” - mondta Jeff Katz.

A kérdéses éjszakát két hónappal megelőzően Calvi nagy bajba került. Olaszország legnagyobb bankjának, a Banco Ambrosiano-nak a vezetőjeként illegális valutázás miatt 4 év börtönre ítélték. Azonban 1 egész 4 milliárd dollár hiányzott a bankból.

A Maffia, a P2 és a Vatikán pénze

A pénz a kiemelt ügyfeleké volt, mint a maffia, a P2 nevű, titkos renegát szabadkőműves páholy és a Vatikáni Bank. A megrémült, sarokba szorított Calvi túl sokat tudott és azzal fenyegetőzött, hogy beszélni fog. Ekkor találkozott Milánóban Roberto Calvi, a Financial Times akkori római tudósítójával, Rupert Cornwall-lal, aki később "Az Isten bankára" címen írt könyvet.

„Emlékszem, szombat délután voltam nála a bankban. Megtört volt, a vállai előreesettek, az ujjaival dobolt az asztalon és a szája egyik széle rángatózott. Azt mondta, hogy üldözik, félt. Úgy nézett ki, mint aki ereje végéhez ért, láthatóan kimerült volt. Érezni lehetett, hogy a játék véget ért” - emlékszik vissza Rupert Cornwall ujságíró.

Calvi Londonba jött, hogy egy ügylettel pótolja a hiányzó pénzt és így mentse magát. Két hónappal a milánói találkozó után azonban már a londoni Blackfriars-hídon lógott. Calvi hatalmas összegeket kezelt a Vatikán megbízásából: a pénzt különböző alapokba és off-shore vállalatokban tartotta.

Állítólag a lengyel Szolidaritásnak is juttatott vatikáni pénzeket. A Vatikán soha nem ismerte el, hogy köze volt a csaláshoz, mindenestre negyedmilliárd dollárt kifizettek a bank hitelezőinek. Calvi maffia pénzeket is kezelt.

A meggyilkolásával vádolt öt ember - Flavo Carboni, Giuseppe Calo, Carboni volt barátnője Manuela Kleinszig, Ernesto Diotallevi és Silvano Vittor - állítólag kapcsolatban állt a maffiával. Roberto Calvi tagja volt a P2 nevű titkos és illegális, ezer tagot számláló szabadkőműves páholynak, amelynek Olaszország legbefolyásosabb emberi voltak tagjai, mint a ma már kormányfő Silvio Berlusconi.

A BBC római tudósítója, David Willey az 50-es évek óta él az olasz fővárosban:

„Az olasz társadalom imádja a tikokat és a titokzatosságot és ezek a hatalmas botrányok - amelyek másutt talán már rég napvilágot láttak volna - itt rejtve maradnak, és a titkokat az érintett felek is védik”