„Ignazú” IGUZAU- A legbôvizûbb vízesés Az európaiak közül elôször a spanyol Don Alvar Nunez Cabeza de Vaca és néhány vakmerô katonája pillantotta meg 1545-ben az ôserdô sûrûjében. A spanyolok az inkák aranykincseit keresték, de mivel a környéken sem ezüstöt, sem aranyat nem találtak, a felfedezés lassan feledésbe merült. A XVII. században jezsuita szerzetesek érkeztek a vidékra, de az igazi megbízható tudományos leírás és térkép csak 1892-ben készült a környékrôl. A vízesés tágabb környezetére mind Brazília, mind Argentína igényt tartott. A mai - az Ignazú folyó közepén húzódó - határvonalat 1903-ban állapították meg. A vízesés két, egymás fölötti lépcsôben szakad a mélybe. A magassága 57 és 72 méter között változik, szélessége viszont 4 km hosszan, patkó alakban húzódik. Különleges szélessége miatt tartjuk számon a legjelentôsebb vízesés sorában. Kiemelkedô még az Ignazú vízmennyisége is. Különösen csapadékos idôszakban 13 000 literes vízhozamot is mértek másodpercenként! A 4 km szélességben 21 nagyobb és mintegy 250 kisebb vízesésre bomló folyó összes ága sehonnan sem tekinthetô át egyszerre. A vízesés alatt egy 65-100 méter szélességû kanyarban gyûlik össze a víz, s a szûk falak közé zárt Garganta del Diablo - az Ördög torka - gyorsan nyeli el a vizet.