A világod sarkán

Őszirózsák illatában alszol,

ébredésed bíbor hajnal,

halkan kelted fel a tájat,

ajkadon egy kedves dallal.

Rügy pattan, és szirmok nyílnak,

hárfa hangján siklik a szél,

patak csörren, Hozzád siet,

titkos forrásról mesél.

Szemeidben a remegő csillagok,

bolygók születnek, és szikráznak napok,

kezeid közt lebeg a végtelen.

A világod sarkán megpihen a vándor,

és ha már álmodni nem mer,

útja végén várja a tenger.