Alszik a Kedves

Fázósan pislog a pirkadat,

erejét vesztve suhan az éj.

Még sötét van az ég alatt,

simogattalak, hogy ne félj.

A tegnapból, mi itt maradt,

szétfújja a kósza szél.

Mosolyogva, csendben nézlek,

halk ritmust szuszog álmod.

Ahol a tündérek mind szépek,

a mese végét nem is várod.

Bevallom, csak attól félek,

könnycseppjeimet meglátod.

Takaród vigyázva simul Rád,

lelkedből szétterül a béke.

Kertedben hajnalt zizzen a nád,

kezd vörösleni az ég széle.

Nyitott szívvel bújok Hozzád,

a körforgásnak nincsen vége…