Illúzió

Hullámok keringője,

szédületig jártam,

hajótörés után

hidralánnyal háltam.

Haja között hínár,

karjaiban örvény,

a mélyben nem számít

semmilyen törvény.

Viharban kacag a sors,

ha kér, áldozatot kap,

fuldokolva merült matróz,

kalmár, katona, és pap.

A rang, a pénz, a szépség,

mind semmit nem számít,

tízezer méter után

Abyss fénye csábít.

Tavirózsán ül az álmom,

átölel, s fogva tart,

szemeiben ott a válasz,

nincs messze a túlsó part.

A szívem egy szélkakas,

csak pörög, csak pörög,

a halál egy illúzió,

a szerelem örök…