Szervusz világ!

Meleg van, és sötét a

csend, mégsem félek,

lebegek boldogan.

Szeretet vesz körül,

érzem, kitől jön az

nem tudom, hogy hol van.

Egyre szűkebb a hely,

lassan indulnom kéne,

pedig marasztal otthonom.

Bátran rúgok, ha ébredem,

biztos menedékem végtelen,

fájni fog, hogy elhagyom.

Eljött az idő, valami húz,

vakon sodor egy hullám,

hiába ellenkezem,

Bomlik a sötét, hangok,

csúszom egyre tovább,

A félelem úszik velem.

Jaj! Éles a fény, fázom,

hideg a levegő, ordítok,

villogó foltok előttem,

Ó! Magához húz valaki,

ő az ki úgy szeretett,

szervusz világ, megjöttem!