Zsibbadás
2005.05.16. 18:05
A zsibbadás fajtái
Az SM nagyon gyakori tünete a zsibbadás, gyakran a végtagokon vagy a törzsön keresztbe, övszerűen jelentkezik. A zsibbadást négy kategóriába lehet sorolni:
1. Paresthesia – Tűszúrásszerű, bizsergő, zsibongó, vagy nyüzsgő érzés
2. Dysesthesia – Égő érzés egy ideg mentén; az érintés vagy nyomásérzékelés megváltozása; a fájdalommentes kontaktusok fájdalmassá válnak
3. Hyperpathia – megemelkedett érzékenység a fájdalomra
4. Anesthesia – bármelyik érzés teljes elvesztése, beleértve az érintést, fájdalmat vagy hőmérsékletérzékelést.
A zsibbadás első három megjelenési formája – paresthesia, dysesthesia és hyperpathia – gyakran figyelhető meg különböző időben és eltérő fokban az SM-es betegek körében. A negyedik típus, anesthesia, ritkán jelentkezik a szklerózis multiplexesek pácienseknél.
A szenzoros tünetek megjelennek és eltűnnek a legtöbb embernél és általában jó prognózist, jeleznek, hogy nem maradnak állandóak. Gyakran, az érzékelésben történő változások csak egy bőr folt vagy meghatározott területen fordulnak elő, mint az egyik vagy minkét kéz, kar vagy láb.
Annál az embernél, akinél még nem diagnosztizálták az SM-et, a zsibbadás nem szükségszerűen jelzi a betegséget. Számos körülmény okozhat hasonló zsibbadásos tünetet. Többek között, a diabétesz, a carpal tunnel szindróma, a fogfájás, a hát és nyak problémák, a vitaminhiány, az anémia és a szoros ruházat, is okozhat hasonló tüneteket.
A zsibbadás kezelése
Amikor az SM okozza, a zsibbadás általában veszélytelen, gyakran nem vagy csak kevés fájdalmat okoz. Gyógyszereket nem általánosan írnak fel erre az állapotra, csak abban az esetben, ha fájdalmassá, vagy dysestheticussá ((fájdalom a bőr érintésekor) válik. Az SM-es személyek szerint, az erre a tünetre törtnő túlzott odafigyelés vagy gondolkodás növelheti a zsibbadásérzést, ezért a legtöbbjük megpróbálja figyelmen kívül hagyni ezeket a tüneteket.
Amennyiben mégis gyógyszer felírása válik szükségessé, a szteroidok (mint kortizon) a gyulladás csökkentésével javíthatják a beteg állapotát. Ez különösen nagy segítség lehet, ha az érzékelés hiánya már olyan mértékű, amikor az már a minden napos tevékenységekre van hatással. Általánosságban, azonban a szteroidok használatát legjobb elkerülni, amikor csak lehetséges annak érdekében, hogy használatukat súlyosabb orvosi esetre tartalékolhassuk.
A niacin (a B vitaminok egyik összetevője) időnként segít a zsibbadás csökkentésében. A gabapentin (Neurontin®), a phentonyn (Dilantin®) és a carbamazepine (Tegretol®) mind görcsoldó gyógyszerek melyeket fel szoktak írni az égető fájdalom vagy az áramütésszerű érzések kontrollálására.
Az amitriptylene (Elavil®) egy nyugtató és antidepresszáns, mely szintén hatásos lehet a zsibbadás csökkentésénél. Mellékhatásai magába foglalják az aluszékonyságot, ezért ezt a gyógyszert csak este lefekvés előtt szabad alkalmazni. Egyéb antidepresszánsokat, mint nortriptylinet (Pamelor®), vagy imipraminet (Tofranil®) is ki lehet próbálni.
Mint korábban említettük, a zsibbadást a legtöbb esetben az SM ártalmatlan tünetének tekintik. Az említett gyógyszerek ellenére, gyógyszert ritkán írnak fel erre csak erre az állapotra, ha csak a szenzoros tünetek fájdalmassá, vagy dysestheticussá nem válnak. Az SM okozta zsibbadás legjobb kezelése, ha figyelmen kívül hagyja az érzést és a figyelmét, másfelé fordítja. Mint az összes SM tünetnél, zsibbadás érzékelése esetén is a kezelőorvossal kell konzultálni, hogy biztos lehessen benne ez a tünet az SM-nek tudható be, és megláthassa a kezelőorvos akar-e további kivizsgálást vagy kezelést végrehajtani.
|