A felkelő nap háza

 Mennyi csodát rejt szemed,

tengerízű könny áztatta

két napig, és mégis

messzi útra kélnék Veled.

Mészfehér csigaházak alatt,

pislog a csend délben,

majd holdfénnyé halkul, és

morajló hullámok hátán szalad.

Törékeny medúzalány a mélyben,

hajóroncs rejtekén alszik

ringatózva, míg álma

vitorlát bont a szélben.

Egyre sötétebb a táj,

fekete rózsák tüskéi

marnak sebet napomra úgy,

hogy a kimondott szó is fáj.

A jövőért mit tehetnék?

Kihűlt verandámon gyáván

dalol a mécses, és

recseg a vén karosszék.

Ám leég a hazug szavak máza,

komor felhők alól csillan

óvatosan a gondolat, indulok,

Benned él a felkelő nap háza!