Levél a pokolból

Ördögnek öltöztem, Lucifer álarcosbálján,

Rémisztő fények égtek, némelyik vasvilláján.

Beálltam a sorba, táncoltam pokolfajzatokkal,

Egy voltam közülük, kemény álszarvakkal.

Üstbe dobni azonban, nem tudtam senkit,

Részeg ördögök között, nem vedeltem semmit.

Kénköves füst szállt fel, röhögtek a vadak,

Nem segítettek senkin, a mennyei szavak.

Lassan elegem lett a képmutatásból,

Hogy élvezetből áll a kín, semmi másból.

Ki is szúrták persze, hogy hamis a szarvam,

Rákérdeztek egyből, vajon, mit is akartam?

Börtönbe zártak, nincs sok időm hátra,

Térden állva kúszok, az ítéletre várva.

Egy levelet írhattam, pusztán kegyelemből,

Éhezem, morzsát nyalok mindkét tenyeremből.

Vértől foltos rongyokból áll az ágyam,

Siessetek Barátaim, kezd nőni a szárnyam!