Így lettem

Így lettem törpe,

szelíden körbe járó,

dalos kobold egykoron,

naivan csókra váró.

Az erkély csupa piszok,

Júlia elment, titok marad,

Rómeó bezárt világ,

soha nem lesz szabad.

Így lettem ember,

ki szállni nem mer a napba,

farkasokkal üvöltöttem,

sosem hagyjuk abba.

Kavicsként mélybe hulltam,

elfeledni zajos múltam nem szabad,

tovább játszom akkor is, ha

legszebb filmem a vége előtt elszakad.

Így lettem a Tiéd,

ki gyönyörű szívét adta,

csókokba bujtatott,

s szerelmem elfogadta.

Szirmait más világban bontja,

nevemet nem kimondva él,

remegő ajkain hintázom,

szótlanul nyugtatom, ha fél.

Így lettünk végül egy pár,

a sors titkot szült, már kértem,

kertedben gyémánt rózsák nyílnak,

nem másért, hanem értem.