Hullám leszek

 Haldokló napok múlnak,

Romjaiba dől az éj,

Tengeranyám hullámok közt szült,

Könyörgöm, még mesélj

nekem, és hallgatom,

Szavaid szikrát vetnek,

Máglyaként égnek igazat

a legjobbak, kik elmennek.

Könnycseppem a vízbe hullott,

De nem látsz, hogy félj.

Soha nem tudhatod, milyen

Mikor magába enged a mély…

A becsületnél is fehérebbek,

Az elefánt-temető csontjai,

Tudják hova kell menni a végén,

Minket gyarlóságunk romjai

betemetnek, tűzben porlunk.

Tudom, az emlék szépül,

A parton majd meglátod,

Csak egy hullám leszek végül.

Megjártam Atlantiszt, és

Viking hajókat is hoztam,

Ám a legszebb mégis az volt,

Mikor kedves bokád körbefontam.