„Minden alkalommal, amikor az önsegítő csoportba látogattam, az összes

kerekesszéket vagy elektromos kiskocsit használt. Mindig zavarban éreztem

magam, ha a problémáimról kellett beszélnem, mivel ezek elenyészőknek tűntek

azokéhoz képest, akik már nem képesek járni többé.”

- Allen Godfrey, Raleigh Észak Karolina

Nagyon lényeges, hogy az emberek ne fojtsák el szorongásaikat a láthatatlan tünetekkel szemben. A chat csoportokban és az önsegítő csoporttalálkozókon, a bizalmas személy szükségességét újra és újra elismétlik a szklerózis multiplexes emberek. De a kommunikáció tud és kell is, hogy szelektív legyen.

Ha tüneteink rejtettek, a legtöbb ember nem fog tudomást szerezni krónikus betegségünkről – és a legtöbbjüknek valószínűleg nem is kell megtudnia. Minden szklerózis multiplexes személynek szüksége van néhány emberre, akik tudják, mi történik, akikkel képesek nyíltan megbeszélni a problémákat. Egy jó bizalmas segíthet annak eldöntésében is, hogy mennyit – és mikor – mondjunk el más embereknek.

Az elmúlt évtizedben, a kevésbé látható tüneteket érzékelő szklerózis multiplexes emberek önsegítő csoportjainak száma jelentősen megugrott az országban [fordító megjegyzése: az Egyesült Államokban]. Nagyon sokat a tárgyról kiadott eredeti anyagról neveztek el, ami a tárgyban, 1983-ban publikált InsideMS című anyagban jelent meg.

Néhány embernél, akik a „Pedig olyan jól nézel ki” csoportokba járnak, nemrégen diagnosztizálták a szklerózis multiplexet. Mások már 10-15 élve élnek együtt a láthatatlan SM-mel.

Ezeknek a csoportoknak a tagjai azt mondják, megértik egymást – és ez képes létrehozni a különbséget, hogy szembe lehessen nézni egy olyan világgal, amelyik folyton erősködik „Pedig olyan jól nézel ki…”