Figyusz alias Észbontó

A címet nem úgy kell értelmezni, hogy szívem vágyának eleget téve, vagy az írásra buzdítok legfőbb óhaját figyelembe véve, a betegség saját magának ellentmondva marad nálam.

Az én szkleróm, ha csak másodhegedűs is - nem prímás csak szekunder - de azért rend­kívül haladó (progresszív). Mindig újabb és újabb dologgal lep meg. A múltkor, már vagy két hónapja, a negyedfordulatos hátraszaltó gyakorlása közben, amit a rossznyelvek egyszerű hanyattesésnek titulálnak, pedig tengelymenti 50%-os csavar is volt benne (orról hátra), egyszercsak egy kupac virágföld tetején találtam magam. A fő tévedés csak abban volt, hogy február közepe még nem a mákvirág ültetési ideje.

Múltkor finn fogadott nagymamámék egy rehab elektromos kerekesszékkel leptek meg, amit a kert és az utca közti 85 cm szintkülönbség miatt még csak az udvaron tudtam kipróbálni. Elmenetelükkor integet­ni szándékoztam, de amikor kifelé igye­keztem, a rollátor fogantyúja fejét elfordítva előzékenyen előreengedett. Hasmánt el is nyúltam mellette. Csak utána kívánt egy kis időt balabbik lábam becserkészése és ijedt Édesapám megnyugtatása. Végül talpra áll­tam. A sajátomra.

Azóta is az előbbiekhez hasonló akcióim eszembe-eszembe juttatják, amit az egyik sorstársnőmmel tárgyaltunk: Ha valamikor rábukkannak nyavalyánk ellenszerére és meggyógyulunk, kaszkadőriskolát kellene nyitnunk rendkívül nagy esési tapaszta­latunk továbbadására. Egyelőre csak BKV-buszsofőrt oktattam, aki készségesen megkérdezte: Hogyan tudok segíteni?!!! (Külön felhívom a figyelmet a magas szo­ciális érzékenységről tanúskodó kérdésre. Nem azt kérdezte, hogy: tudok segíteni? Hanem azt, hogy hogyan?!!!) Ezek után, kérésemre, lépcsőről lépcsőre felrakosgatta

a lábamat, s a kerekesszéket feladta utá­nam. Leszálláskor előttem ment le és akkor is segített, pedig nem végállomás volt. Mozgássérült barátomhoz csak tömegköz­lekedési eszközzel tudtam eljutni a szállítási kapacitás időszakos lehetetlensége miatt.

Mivel fontos a testedzés, különböző ravaszságokhoz folyamodik az ember. Az előbbin kívül karizomerősitést lehet végezni a kapaszkodókon bemászva a zuhany­fülkébe, a kertben, amikor pókmászásban teszem meg az „egylépést" a következő halálraítélt gazig.

Hasizomgyakorlat a lefekvés és a felkelés. Araszolva helyezkedem el.

Ezenkívül lábaim külön éjszakai szorgal­mi feladatokat is csinálnak. Néha, amikor a fáradtgőz leeresztése céljából 2 óra körül felébredek, fagyos lábaim nem engedik a visszaalvást, hanem a Galvani békacom­bokat utánozva rugdalózásba kezdenek. Kb. fél percenként rúgnak egyet. Ez fontos az izmok elsorvadása ellen.

(Egyéb testgyakorlási ötleteiteket kérem leadni a szerkesztőségben, SM Hírlevél Szerkesztősége, 2045 Törökbálint, Kazinczy F. u. 105. B.5.. Talán Pál Kati nem haragszik meg a kotnyelességemért.)

Írás és olvasás esetén, ha megunom, hogy a betűk kétfelé ugrálnak csárdásozó sze­meim miatt (nystagmus), bölcs bagoly mód­jára fél szemem becsukom, így nem kell magamnak gondolati „Oszolj-t" vezényelni, hogy követhessem őket.

A kórust kényszerűségből mégis hanyago­lom, mert nem tudnak szállítani.

De most tavaszolni készülök Piliscsabára, ahol kipróbálhatom a „villamosszéket". (Barátnőm így emlegette az elektromos kerekest, míg meg nem magyaráztam neki, hogy az előbbibe csak egyszer lehet beleülni, de felállni belőle nem szoktak.)

Mezősi György Miklós

SM Hírlevél Budapest 2001 május