A normális izomműködésnél, az ellentétes izmok ellentétes irányba dolgoznak. Ez azt jelenti, amikor egy izom húzóerőt fejt ki, vagy összehúzódik, a másik elernyed. A görcsösség egy olyan állapot, mely akkor fordul elő, amikor az egymással szemben lévő izmok egyaránt egyszerre húzódnak össze vagy ernyednek el. Ez a tünet együttes megemelkedett izomtónust okoz. A tipikus tünetek, közé tartozik az izommerevség, a koordináció hiánya, az ügyetlenség, az izomgörcsök, és az azzal kapcsolatos kényelmetlen érzés vagy fájdalom.

Mint az SM-es tünetek többsége, a görcsösség is az idegimpulzusok áramlásának megváltozásából ered, ebben az esetben a gerincoszlop mentén. A görcsösség lehet átmeneti, vagy megmaradhat örökre. A görcsösségből eredő kényelmetlen érzés az időnként érzett feszüléstől, fájdalomtól, húzódástól, vagy nyugtalanság érzéstől egészen a súlyos görcsökből eredő erős fájdalomig terjedhet. A görcsösség az SM egyik leggyakrabban tapasztalt tünete.

A görcsösség tipikus kezelési lehetőségei, közé tartozik a testedzés, fizikoterápia, mechanikus eszközök, (mint a bokarögzítő keret, vagy a „terpesztők” az ujjaknak), a gyógyszerek, a baclofen pumpa beültetés, és az idegblokkoló eljárások (súlyosabb esetekben). Bármilyen fájdalomcsillapító kezelés mellé, a kiegészítő kezelések a jobb koordináció, könnyebb mozgás, és kisebb mértékű kimerültség lehetőségét eredményezhetik, mivel a mozgás kevesebb erőfeszítést követel meg.

A sikeres testedzési program, mely a nyújtásra és egy sor, különböző mozgásra helyezi a hangsúlyt, összekapcsolva ezt a megfelelő gyógyszerekkel (ha szükséges), általában csökkenti a görcsösség tüneteit, és nagy valószínűséggel megelőzi a súlyosabb állapotok kialakulását. A görcsösség gyakran vezet az izületek megmerevedéséhez, ami a későbbiekben az izületek teljes mozgásképtelenségét is előidézheti, mely megemelkedett fertőzési kockázatot, és a korlátozott mozgásképesség miatt felfekvési fekélyeket okozhat. Súlyos izomgörcsök is lehetségesek.

Merevedések

A görcsösséggel összefüggő nehézségek túlnyomó része abból ered, hogy a görcsös izmok az izületeken keresztül húzóerőt fejtenek ki. A gyenge, vagy nem használt izmok megrövidülhetnek, és az izületek sérülhetnek és deformálódhatnak, miközben a mozgás tartomány nagymértékben csökken.

Ahogy az izületek állapota rosszabbá válik és az izmok nem megfelelően működnek, az izületek mozgásképessége elveszhet, és megmerevedhetnek. Az izületeknek ez a „fagyása” gyakran fordul elő egy merevedett (hajlított) helyzetben, de időnként egy izület úgy válik mozgásképtelenné, hogy a kar, vagy láb (kinyújtott) (egyenes) helyzetben marad. Ha a végtag ereje visszatér, a végtag mozgásképessége akadályoztatott, maradhat az izület megmerevedése miatt.

A merevedések kezelése magába foglalja a fizikoterápiát, ami lassan újra mozgásképessé teheti az izületet, gyakran használva magas hőmérsékletet vagy fagyasztást, melyet nyújtás követ a fájdalom enyhítésére és a mozgékonyság növelésére. Egy „billenő asztal” használható erre a célra. Ez egy kis fa deszka, melyet különböző szögekbe lehet állítani a földhöz képest a boka és az alsó lábszár izmainak a nyújtásához. A boka támasz (merevítő) használata szintén hasznos lehet, a szöget fokozatosan állítva az izom további nyújtásához és fejlesztéséhez. Görcsösség oldó gyógyszereket lehet felírni, bár néhány orvos javasolhatja kortizon injekció beadását egyenesen az izületbe a gyulladás csökkentésére és a mozgékonyság növelésére.

Amikor a merevedések súlyossá válnak, és a mozgás nehézzé válik, nyomáskelések (szintén ismertek, mint decubitusok vagy felfekvések) keletkezhetnek a mozgás hiányából. Ez akkor fordul elő, amikor a véráramlás megáll, vagy lelassul egy nyomásnak túl hosszú ideig (gyakran egy székben vagy ágyban) kitett bőrterületen. A keringés hiánya hólyagosodást okoz, mely végeredményként fertőzéssé alakulhat. Ha kezelés nélkül marad, ez a kelés mélyen kiterjedhet a szövetekbe és elérheti a csontot is. Az ilyen fertőzéseknek meg van a lehetőségük, hogy tályoggá vagy krónikus csontfertőzéssé váljanak.

A nyomáskelések mellett, a csökkent mobilitás növeli az egyéb fertőzések kockázatát is. A tüdőgyulladás mindig nagy kockázatot jelent, amikor valaki hosszú időt tölt el ágyhoz kötötten. A húgyúti rendszer fertőzései szintén gyakoriak, és vesefertőzésekhez és akár a veseműködés leállásához is vezethetnek, ha nem kezelik megfelelően.

Ezen fertőzések bármelyike – nyomáskelések, tüdőgyulladás, és vese problémák, súlyos, akár az életet veszélyeztető állapothoz is vezethet, ha nem elég agresszíven felügyelik és kezelik ezeket. A fizikoterápia, a megfelelő étrend, és a gyógyszeres kezelések egyaránt szerepet játszanak ezeknek a merevedések és a görcsösség által előidézett komplikációknak az elkerülésében.

Görcsök

Az időszakos görcsök a görcsös izmok önkéntelen összehúzódásai vagy megnyúlásai. Ezek leggyakrabban a lábakban fordulnak elő, többnyire éjszaka. Ezek általában fájdalmasan és nagy hatással lehetnek egy személy egyensúlyára járás közben.

A tónusos görcsök, melyeket paroxysmális görcsökként is ismernek, akkor fordulnak elő, amikor egy egész végtag – kar vagy láb – hirtelen húzódik egy merev összerándult helyzetbe, vagy rögzül egy megnyúlt, merev pozícióban. Amikor mindkét alsóvégtag ily módon válik érintetté, ezt az állapotot feszítő vagy hajlító görcsnek nevezik. Ezek a görcsök olyan súlyosak lehetnek, hogy valakit akár a székéből is kilökhet. A kezelés - beleértve a fizikoterápiát, a gyógyszeres kezelést, vagy akár a sebészeti beavatkozást - kötelező erre nyilvánvalóan veszélyes állapotra.

Fizikoterápia

Egy tapasztalt fizkoterapeutával kell konzultálni bármilyen fizikoterápiás kezelést megelőzően. Az ilyen kezelések az izületek megfelelő pozícióba történő visszaállítását, és a rájuk nehezedő stressz és trauma csökkentését, az izmok rugalmasságának megteremtését célozzák, miközben csökkentik a merevséget, és végső soron elérik a maximális mozgásképességet. Az ilyen nyújtó és egyenesítő gyakorlatok segítik az elvesztett képességű végtag használhatósági fokának visszaállítását.

A legkönnyebb és gyakran a legsikeresebb típusú fizikoterápia a görcsösségre a passzív nyújtás. Ez a módszer lassan pozícionálja a görcsös izmokat és az érintett izületeket, majd körülbelül egy percig nyújtják őket. A terapeuta általában a bokánál kezdi, és úgy halad fel az ágyék felé. Érdekes, de először a lábikra izmainak nyújtásával, az összes görcsös izom tenziója csökkenthető. Egy billenő asztalon állva két-három percig szintén elősegítheti az izmok relaxációját a lábikra izmainak nyújtásával.

Gyakran a nyújtógyakorlatok átfogó programját írják elő a görcsösségben szenvedő pácienseknek. Nagyon sok gyakorlatot lehet fekvő vagy ülő helyzetben végrehajtani, és néhányhoz szükség lehet olyan segédeszköz használatára, mint egy nadrágszíj, vagy törülköző, amivel húzást lehet kifejteni a nyújtóztatni akart izmokkal szemben. Egy strandlabdán történő hasalás, és előre-hátrahintázás szintén előnyös hatású lehet.

Az úszómedence terápiás célra történő használata egyszerre lehet szórakoztató és hatékony. A vízben való testgyakorlás nyújtja az izmokat és a mozgások szélesebb skáláját, lehet végrehajtani. A lassú és ritmikus calisthenikus gyakorlatok ideálisak a vízben végrehajtott testedzésre. A víz hőmérsékletét 29^oC körül, vagy az alatt kell tartani, hogy elkerülhetővé váljon a túl meleg víz, okozta kimerültség.

A tai chi és az aikido távol keleti harcművészeti ágak, melyek lassú, túlzott erőkifejtést nem igénylő gyakorlatokból állnak. Ezek segíthetnek kinyújtóztatni az izmokat. A kezelőorvossal vagy fiziko terapeutával minden esetben konzultálni kell, mielőtt bármilyen új fizikai tevékenységbe kezdene. Az instruktort is értesíteni kell bármilyen olyan állapotról, mely korlátozhatja a résztvevők részvételi lehetőségeit a gyakorlatok végrehajtásában.

Időnként újratréningezés válhat szükségessé azoknál, akiknél a görcsösség nehézségeket okoz a napi feladatok végrehajtásában. Időnként olyan banális feladat, mint egy székre történő leülés, vagy felállás kihívást jelenthet egy olyan személy számára, aki nem teljes mértékben ura a mozgásának. Az újratréningezéssel az emberek új módszereket sajátíthatnak el a normális tevékenységek végrehajtásához saját korlátaikon belül.

A relaxációs tréning, mely gyakran a különböző izomcsoportok megfeszítésének és ellazításának kombinációjából áll speciális légzésgyakorlatok és vizualizálási technikák használata mellett, hasznosnak bizonyulhat a görcsösség kezelésénél. Függetlenül attól, hogy melyik kezelést találja a páciens a legelőnyösebbnek, a közös cél, hogy a fizikoterápiával közösen növeljék a rendelkezésre álló mozgások számát és típusát, a legkevesebb erőfeszítés kifejtése mellett.

A személyre szabott eszközök, vagy ortopédiai segédeszközök, arra lettek tervezve, hogy segítséget nyújtsanak a korlátozott vagy görcsös mozgást tapasztaló személyeknek. Ezek a segédeszközök, melyeket lábujjakra, kézujjakra, lábfejre, bokára vagy csuklóra lehet felhelyezni, a görcsösség vagy merevség csökkentésére szolgálnak, miközben növelik a mozgékonyságot.

Egy gyakran alkalmazott készülék a boka-lábfejmerevítő (AFO). Ez egy kezelési lehetőség azok számára, akik járás közben húzzák a lábukat (a láb dorsiflexorainak gyengesége miatt – melyet gyakran neveznek „lábfej-ejtésnek”). Ez a vékony keret körülöleli a sarkat, és a járáshoz megfelelő szögben rögzíti a lábfejet a talajhoz képest. Az a készülék lehetővé teszi a viselőjének a kényelmes járást, és könnyedén becsúsztatható a cipőbe és a nadrágszár alá.

A botok, mankók és sétapálcák kiegészítő biztonságot és támaszt nyújtanak. A fűzők és merevítők különböző típusai is elérhetők azok számára, akik hát problémákkal vagy hátfájással küszködnek. Ezek használatát nem szabad túlzásba vinni, mivel a helyes testtartáshoz szükséges izmok elgyengülnek, ahogy függővé válnak az ilyen készülékek, nyújtotta támasztástól.

Gyógyszerek a görcsösségre

A pácienseknek és kezelőorvosoknak szükségessé válhat néhány különböző gyógyszer és adagolás kipróbálására, mielőtt megtalálnák, melyik a leghatékonyabb megoldás. Néhány gyógyszer egyenesen a központi idegrendszerre hat, míg mások az izmokat befolyásolják, máshol fejtik ki működésüket vagy egyszerűen csak a gyulladást csökkentik.

A baclofen (Lioresal^®) a leggyakrabban alkalmazott gyógyszer a görcsösség ellen. Ez egy görcsoldó anyag, mely a gerincvelőben hat és megállítja a görcsösséget a karokban és a lábakban. Orálisan szedve, a baclofen napi adagja az 5 mg-tól a napi négyszer beszedett 40 mg-ig változhat. Amennyiben túl kis adagban szedik, ez a gyógyszer nem bizonyulhat hatásosnak, míg túladagolása izomgyengeséget és általános kimerültséget okozhat

A gyógyszert felíró orvosok nagy elővigyázattal ellenőrzik az adagolását és hatásait, hogy biztosíthassák az optimális előnyöket a páciens számára. A baclofen adagolását általában egy kis dózissal kezdik, melyet fokozatosan növelnek, míg egy olyan pontot elérnek, amikor a tünetek enyhülnek, de mellékhatások még nem tapasztalhatók. A teljes dózissal történő kezdés gyengeséget, aluszékonyságot és hányingert okozhat. A magas dózisú baclofen megszakítását nem szabad hirtelen végrehajtani, mivel szélütést (rángógörcsöt) okozhat.

A vérkép ellenőrzését rendszeresen végre kell hajtani a baclofent szedő személyeknél. Ez a gyógyszer elősegítheti a májfunkció változásait, és az orvosoknak figyelemmel kell lenniük a lehetséges gyógyszer kölcsönhatásokra.

A tizanidine (Zanaflex^®) egy újabb gyógyszer, mely hatásos a görcsösség kezelésében. Ez a gyógyszer kisebb valószínűséggel okoz gyengeséget, és görcsrohamok kialakulásáról nem érkeztek jelentések. Hipotenzió, májfunkció rendellenességek, és hallucinációk előfordultak ezzel a gyógyszerrel, ezért a tizanidinet szedő személyeket rendszeresen ellenőrizni kell.

A legnagyobb kihívást jelentő mellékhatás a szedálás lehet, ezért kis dózisban (napi 2-4 mg) kell kezdeni, és javasolt lassan növelni az adagot (2 mg naponta), míg az optimális reagálást elérik. Az adagokat általában elosztják három egyforma dózisra, és naponta háromszor kell szedni. Nagyon sok ember tapasztalja úgy, hogy optimális adagja kevesebb, mint 24 mg naponta, és 36 mg-ot tekintenek maximális napi limitnek. Néhány orvos a tizanidinet a baclofen mellé is adja, amikor az egyik gyógyszer magában nem bizonyul hatásosnak.

A görcsösség olyan súlyos eseteinél, mely már nem reagál a hagyományos kezelésre, bőralatti baclofen pumpa implantátum beültetését lehet alkalmazni. Ez a pumpa a bőr alá kerül beültetésre, és a baclofen komputervezérelt dózisait juttatja egyenesen a gerincvelő folyadékba egy a gerinccsatornába ültetett apró katéteren keresztül.

A baclofen adagolásának ez a módja sokkal alacsonyabb adagokat használ és sokkal kevesebb mellékhatással jár, míg nagyobb hatékonyságot kínál. Ez a procedúra nagyon költséges és hordoz magában kockázatokat, beleértve a vérzést és fertőzést. Ezek miatt az okok miatt, a baclofen pumpát csak olyan súlyos görcsösség esetén veszik számításba, mely nem reagál az egyéb kezelési módokra.

A dantrolene (Dantrium^®) a baclofen és a tizanidine egyik alternatívája, ha az utóbbi két gyógyszert nem hatásos vagy nem tolerálható. Szedáció, változások a vérképben, allergiás reakciók, végül májkárosodás, folyadék felgyülemlése a mellkasban lehetnek a dantrolene lehetséges mellékhatásai. Ez egy erős gyógyszer, mely közvetlenül az izmokra fejti ki hatását. Gyengeség előfordulhat, mivel megzavarhatja az izomrostok összehúzódását. Az orvosok általában kísérleti alapon írják fel ezt a gyógyszert, annak meghatározására, hogy a páciensnek származik-e bármilyen előnye a gyógyszer szedéséből.

A botulínium A méreg(Botox^®)egy erős idegméreg, melyet egy baktérium termel. Amikor injekció formájában adják be, ennek az anyagnak nagyon kis adagja hatásos lehet olyan állapotok kezelésére, melyek izomgörcsöket okoznak. Míg a Botox^® injekciók ideiglenesen enyhíthetik az SM-es görcsösséget, minden injekció nagyon drága, és minden érintett izomba külön-külön kell beadni. Továbbá, a hatásuk csak egy hónapig tart, majd az egész procedúrát meg kell ismételni.

A görcsösség éjszakai kezelései

A clonazepam (Klonopin^®) nagyon hasonló a diazepamhoz és gyakran alkalmazzák epilepsziára. Szintén hasznos a fej és karok remegéseinek kezelésében, a clonazepam jelentős mértékben ellazítja az izmokat. Ezt a gyógyszert legjobb este, lefekvés előtt bevenni, Nyugtató tulajdonságai miatt ez a gyógyszer segítséget nyújt azoknak, akik depressziósok vagy szoronganak, de nyugtató hatása miatt legjobb lefekvés előtt bevenni, és toleranciát vagy függőséget okozhat a gyógyszerrel szemben.

A diazepam (Vallium^®) különösen hasznos azok számára, akik éjszaka tapasztalnak görcsösséget. Nem csak a merevséget csökkenti, hanem olyan nyugtató hatása is van, mely elősegíti az alvást. Nyugtató tulajdonságai miatt ez a gyógyszer segítséget nyújt azoknak, akik depressziósok vagy szoronganak, de nyugtató hatása miatt legjobb lefekvés előtt bevenni. Mellékhatásai közé, tartozik az álmosság vagy szédülés. A diazepam folyamatos használata gyógyszerfüggőséget okozhat.

A chlordiazepoxide (Librium^®), csakúgy, mint a diazepam a merevség csökkentésével javítja a mobilitást. Érzékenység, letargia és álmosság a gyakori mellékhatások. A cyclobenzaprine (Flexeril^®) egy másik gyógyszer, mely segíthet a végtagok görcseinél, de gyakrabban hat a hát görcseire. Orvosi irányítás mellett mindkét gyógyszer szedhető az egyéb görcsösség elleni gyógyszerekkel együtt.

A carbamazepine (Tegretol^®) egy rángógörcs ellenes gyógyszer, mely segíthet a tónusos vagy paraoxymális görcsök enyhítésében. A kortizon szintén hatásos, de csak rövid távú kezelésekben lehet alkalmazni.

Nagyon sok a görcsösség enyhítésére használt gyógyszer kevésbé hatásossá válhat, ahogy a betegek „toleránsabbá” válnak velük szemben. Amikor ez megtörténik, a gyógyszer adagját vagy növelni lehet, vagy időlegesen le lehet állítani adagolását, és egy későbbi időben újra lehet kezdeni, amikor a kezelés újra hatásossá válhat.

Amikor a fájdalom a görcsösségből, vagy az ínak megerőltetése által okozott görcsökből, izületsérülésekből, vagy izomhúzódásból ered, gyulladás gátló gyógyszerek szedését írhatják elő. Ezek közé tartozhat az ibuprofen (Motrin^®, Advil^®, Nuprin^®), a naproxen (Naprosyn^®, Anaprox^®), a piroxicam (Feldene^®), és a diflunisal (Dolobid^®).

Az illegális kábítószerek, mint a marihuána, a kokain, és a „crack”, gyakran szennyezettek egyéb kábítószerekkel, gyomirtókkal, vagy kártevőirtókkal. Még ezek nélkül a potenciálisan mérgező anyagok nélkül is, az ilyen kábítószerek SM-re kifejtett hatása nem ismert és használatuk általánosan nem javasolt az SM-es betegeknél. Mivel az összes a központi idegrendszerre fejti ki hatását, ezért potenciálisan bennük van a lehetőség a betegség állapotának súlyos károsítására.

A cannabisszal (marihuánával) utóbbi időben végrehajtott tanulmányok óvatos optimizmussal számoltak be hatásosságáról a görcsösséggel, és a vele, kapcsolatos fájdalmakkal szemben. De újra, ez a szer potenciálisan erősítheti az SM tüneteket, különös tekintettel az egyensúly és kognitív problémákra. Amíg több tanulmány nem áll rendelkezésre, mely használatát alátámaszthatja, a cannabis használata nem javasolt az SM kezelésére.

Idegelpusztítás

Amikor a súlyos görcsösség kezelésére minden más lehetőség csődöt mondott, visszafordíthatatlan orvosi beavatkozás válhat szükségessé, hogy végleg megszüntessék a görcsösséget és az azzal összefüggő fájdalmat és komplikációkat. Az érintett izmokhoz kapcsolódó idegeket el lehet pusztítani egy vegyi anyag (phenol) izomba fecskendezésével (a „motor pont blokkolásaként” ismert) vagy az ideg sebészeti úton történő átvágásával.