Az én világom
2005.04.25. 16:44
Felfut a függöny,
Színdarabot ír az álom...
Az én világom
Felfut a függöny,
Színdarabot ír az álom,
Kezdődjön hát a játék,
Megnyílik az én világom.
Februári hóbuckák,
Statisztáltak akkor este,
Mikor megszülettem,
Sok sírástól kékre festve.
Város szélén kis utcában,
Sárga lámpák alatt,
Eltévedt a szél, a
Botorsága miatt.
Sorsom meg van írva,
Az istenek löknek odább,
Álmaim majd gyermekeim,
Álmodják tovább.
Önéletrajz helyett,
Nézzél a szemembe,
Miért kellett elválnom,
Már nem jut az eszembe.
Messze földön éltem,
Dolgoztam, szerettem,
Megfizettem mindenért,
Hogy szabad lehettem.
Az agyam zenével tele,
Dallamokból épül a remény,
Hidd el Kedves, ezen túl,
A mosolygó koldus sem szegény.
Letérdeltem a szíved elé,
S lelkem védtelen maradt,
Csendben elhagytuk egymást,
Számít-e, vajon mi miatt…
Haragos felhők szántják az eget,
Betegség marja szét a holnapot,
Mondd, más karjában számít-e,
A gondolat, hogy hol vagyok.
Pityereg a szerelmes bohóc,
-bűneimet szánom – bánom,
Legördült a függöny,
Véget ért az én világom.
„Azt mindig is tudtam, hol a hazám,
De ez nem az én világom.” (Földes László)
(2004 nyarán)
|