A Fekete Lámpás

Ez a ránézésre egyszerű holmi furcsa hatalommal bír, noha nem nagyobb, mint egy közönséges lámpás. Ismeret­len, fe­kete fémből készült; magassága mindössze egy arasz. A te­tejére erősített, vésetek borította karika segítségével le­het felemelni, felépítése, megmunkálása és díszítése azon­ban olyan idegen és furcsa, hogy már az első pillantásra ré­mü­letet kelt. A ~ benne lobogó tűz világát két apró, vasalá­son mozgó fém ajtócskával lehet szabályozni, s mivel más mód­ja nincs a fény kioltásának, ha már nem kívánjuk hasz­nál­ni, azokkal kell elrekesztenünk útját. A lámpa eredete is­me­retlen, akárcsak a mód, mellyel a benne lobogó zöldes lán­got életre keltették. A lángnyelvek álomszerűen billeg­nek, mintha más síkról börtönözték volna őket a lámpásba. Ha a lámpás használója ezt a fényt tartja maga előtt, miköz­ben alászáll egy veszélyesnek tűnő aknába, vagy átfürkész egy termet, melyben valami olyasmi lapul, amitől tartania kell, a lámpás jelezni fog neki: Ötven lépésnyi körzetben minden; a tulajdonosára leselkedő veszélyt megmutat, jóval ponto­sabban, mint ahogyan azt a papok Szent fény varázs­lata te­szi. Nem csak a fény színe változik vérvörösre, de a lángok is abba az irányba fognak hajladozni, ahonnan a ve­szély közelít. A lámpás jelezni fog minden ártó szándékú lényt és csapdát, de megmutatja tulajdonosának azokat a helyeket is, ahol figyelmetlensége sodorhatja veszedelembe. Ilyenkor a lángok színe nem változik, csupán a lobogásuk lesz inten­zívebb. Közvétlenül a lámpáshordozóra irányuló támadá­sok előtt nagyot villannak; s mintha felmordulnának, mi­közben a levegőbe" marnak, így a lámpa hordozóját - per­sze csak akkor, ha a kis ajtók nyitva vannak - lehetetlen meg­lepni. Másik tulajdonsága eredeti birtokosát nyilván nem zavarta, viszont sok kellemetlenséget okozhat újdonsült gazdáinak. Az igazi tulajdonos feltehetőleg valamely síkok között kóborló lény lehetett, aki számára bizonyára nem je­lentett problémát, hogy a lámpás nem csak ezen a síkon vi­lágít. Valahányszor a lángot takaró kicsiny ajtókat felhajt­ják, világítótoronyként villan fel a belső síkokon, maga kö­ré vonzza az ott tartózkodókat, akiknek - amíg nyitva az aj­tó - lehetőségük van a lámpás fényén keresztül átszivárog­ni a való világba. Hogy milyen teremtmények pillantják meg a fényt, az teljesen véletlenszerű, eldöntésére a KM hi­vatott. A gonosz helyeken a felbukkanó asztrál- és mentál­lények vélhetően maguk is hasonlóan mocskosak lesznek, míg más helyeken ez kevésbé valószínű. Minden, a lámpás fényében eltöltött körrel 5%-kal nő annak az esélye, hogy valaki felfi­gyel a síkok közti lámpás fényére. Ez az érték az első körben 15 százalék. A lámpás természetes fénytávolsá­ga az anyagi síkon tíz, a belső síkokon ötszáz lépés. (Nem innen látható, ezt a távolságot világítja be!)

A lámpás fényére az asztrál- és mentálsík lakói, öntu­dattal bíró lények és egyszerű entitások egyaránt jelentkez­hetnek. A láng nem meghatározó a felbukkanó lények jelle­me szempontjából, ám megjegyzésre érdemes, hogy a rossz­indulatú; ártani vágyó "szellemek" gyakrabban gyűlnek a ;lámpa fénye köré, s próbálkoznak hordozójának befolyáso­lásával. Annak esélye, hogy inkább az ő kísérőire akaszkod­nak, mindössze 25 százalék.

A belső síkok különböző lényeinek leírásánál a Bestiariumban meghatározott kategóriák közül csak azokat jegyeztük le, melyek játéktechnikai szempontból fontosság­gal bírnak. Az összes többi nem értelmezhető, így számsze­rű meghatározása fölösgleges. E síkok lakóira a hagyomá­nyos asztrál- és mentálmágiával hatni lehetetlen, ellenük felvenni a harcot kizárólag olyan varázslatokkal lehet, me­lyek közvetlenül az adott síkon fejtik ki hatásukat.

Az asztrál- és mentálsíkok lakóit egy lar-dori asztrálmá­gus, Skrih leírása alapján három csoportba oszt­hatjuk az intelligenciájuk illetőleg az asztrállények esetén az ennek megfelelő kiegyensúlyozottságuk alapján.