KA

Az emberi lényt alkotó elemek egyike. Az irodalom nemegyszer mint az ember egyik lelkét jellemzi, bár a "lélek" meghatározás nem fedi pontosan a Ka egyiptomi fogalmát. A Piramisszövegek szerint a ká kezdetben az istenek és a királyok életerejét és hatalmát testesítette meg. Ezeknek gyakran több kájuk volt, Rének például 14. A Koporsószövegek és a Halottak Könyve szerint később már minden embernek volt kája. Ebben az időszakban a ká nemcsak életerő, hanem alteregó, "második én", amely együtt születik az emberrel, szellemileg és fizikailag elválaszthatatlanul vele funkcionál, az életben és a halála után is. Meghatározza az ember sorsát. A sírkamrákba betették az elhunytak szoborportréját, a ká tartályát és ráírták, hogy ez az illető kája. A ká elhagyhatta a sírkamrát és leszállhatott a túlvilágba. Ember alakban ábrázolták, a fején könyékben meghajlított és felfelé mutató karral. A ká létrehozójának Hnumot tartották, de az embereket óvó Hemszut istennővel is kapcsolatban volt.

KEBEHSZENUF

Ld. Hórusz-fiúk.

KEBEHUT

A tiszta hideg víz istennője, a 10. nomosz és Létópolisz oltalmazója. Kígyó alakjában személyesítették meg és Utó (Uadzset) kígyóistennővel azonosult. Anubisz leányának tartották és a halottkultusszal volt kapcsolatban: boráldozatot mutatott be az elhunytakért és segített nekik bejutni az égbe.

MAAT

Az igazság és a rend istennője. Thotnak, a bölcsesség istenének a felesége. Felhúzott térddel, földön ülő nőnek ábrázolták. A fején viselt strucctoll szimbóluma (a strucctoll az "igazság" szójelet jelképezi). Kultuszának elterjedése az Óbirodalom kezdetére tehető vissza, a Piramisszövegek is említik. A III. dinasztiától (az i. e. III. évezredtől) kezdve a fáraók Maat nevét jelzőként használják ("Maatban uralkodó" stb.). Maatot Ré isten leányának tartották, aki részt vett a világ teremtésében, amikor megszűnt a káosz és helyreállt a rend. Maat nagy szerepet játszott Ozirisz túlvilági ítélkezéseiben. A mérleg egyik serpenyőjébe az elhunyt szívét, a másikba Maat szobrocskáját tették. A mérleg egyensúlyi helyzete bizonyította az elhunyt igaz életét ("igaz volt a hangja") és így méltó lett a boldogságra Ozirisz birodalmában. Ellenkező esetben felfalta Amt (krokodilfejű és oroszlántestű Halottfaló). Maatot néha Maaténak nevezték (kettős szám), mivel két Maat nővér élt az elképzelésekben. A bírósági termet a "Kettős Igazság" termének nevezték. A bírák Maat szobrocskáját viselték emblémaként a mellükön. Maatnak a vezír volt a papja. Kultuszának középpontja a thébai nekropolisz.

MAFDET

A megtorlás istennője. Gepárd alakjában ábrázolták. A jogar és kés volt az attribútuma. A mítoszokban kígyóval harcol, néha Rével együtt (pl. a Piramisszövegekben: "Harcba száll Ré és homlokán ureusz ezzel a földből kibúvó kígyóval. Levágja a te fejedet a Mafdet kezében lévő késsel."). Mafdet betegeket segít, kígyókat pusztít, büntetőbíróként részt vesz a túlvilági ítélkezésekben és a túlvilágon gondoskodik a holtakról. Születésnapjának megünnepelése egybeesett Szesatnak, az írás istennőjének születésnapjával, lehetséges, hogy ikernővéreknek tartották őket.

MAHESZA

Vérszomjas isten, Básztet fia. Jelzői: "vad tekintetű Oroszlán", "vérnek örülő". A Későkorban a zápor, a sötétség, a szél istenének tartották. Oroszlánfejű emberként ábrázolták, koronával a fején. Az ókori görögök Miiszisznek nevezték.

MANDULISZ

Kús (az ókori Núbia) mitológiájában napisten. A görög-római korban tisztelték az ország északi részén. Kalábsai templomának a feliratai a Rével azonosult Mandulisz egyiptomi napmítoszainak epizódjait idézik. Az éjszakánként az alvilág vizein úszó és reggelente újjászülető Nap mítoszának két típusa ábrázolja Manduliszt: az egyik felnőtt emberként, a másik gyermekként. Az Ízisz, Ozirisz, Hórusz triászba iktatták be Ozirisz vagy Ízisz-fia Hórusz helyébe. Az Észak-Núbiában állomásozó római csapatok körében Apollónnal azonosulva vált népszerűvé.

MATIT

Oroszlánistennő. Kultusza a 12. felső-egyiptomi nomoszban (a Sziut közelében fekvő Deir-el-Gebraviban) terjedt el.

MEHIT

Oroszlánistennő. Thiniszben tisztelték. Onurisz feleségének tartották. A Hórusszal azonosult Inmutef isten volt a fia. Később Mehit kultuszának a központja áttevődött Behdetbe. Mehit Utóval és Muttal, Behdetben pedig Hathorral is azonosult.

MENHIT

Oroszlánistennő. Hnum felesége. Létopoliszban tisztelték, valószínüleg mint a háború istenét. Jelzője: "harcias". Szahmettel, Tefnuttal és Nebtuuval azonosult.

MENKERET

Oroszlánistennő. A Nap anyja. A Napot kisgyermek alakjában viszi fel az égre. Szahmettal azonosult. A Halottak Könyvében Menkeret viszi fel az égbe a halottakat.

MENKET

A sörkészítés oltalmazója. Rituális italáldozatokat mutatott be és kapcsolatban állt a halottkultusszal.

MENT

Oroszlánistennő. A görög-római korban Szahmettel és Tefnuttal azonosult.

MERETSZEGER

Nevének jelentése: "csendet szerető". A thébai nekropoliszt megszemélyesítő istennő. Azt tartották, hogy a temetőt és a hotlak nyugalmát vigyázta. Nő vagy kígyófejű oroszlán alakjában ábrázolták. Kultuszának központja az a település volt (a mai Deir-el-Medine vidékén), ahol a síremlékkészítők laktak. Meretszegert az ő oltalmazójuk volt.

MERIMUTEF

Nevének jelentése: "anyja kedvese". Birka alakjában ábrázolt isten, akit a 11.felső-egyiptomi nomoszban (a Sziut közelében fekvő Hatban) tiszteltek.

MERTI

A zene és a dal istennője. Főleg istenekhez szóló himnuszokat oltalmazta. Részt vett a fáraó harmincéves jubileumának ("Heb-szed") ünnepségein. Ütemesen tapsoló nő alakjában ábrázolták, az arany jelével a fején. Szentélyét "aranyháznak" nevezték.

MIN

A termékenység istene, a "termés létrehozója". Itiphallikus istenség. Egyik kezét magasba emelő, a másikban korbácsot tartó, egysíkú emberként ábrázolták, fején két tollal ékesített kornával. Min épségben maradt szobra a legkorábbi az egyiptomi istenek antropomorf ábrázolásai között. Min oltalmazta az ember születését, az állatszaporulatot (így az állattartás isteneként is tisztelték). Egyik jelzője: "fegyvert ragadó". Jelvénye a saláta és egy különleges oszlop, amelyet Min ünnepén, az aratás megkezdésének napján állítanak fel. Ezen a napon az ünnepi menet élén egy bika (Min megszemélyesítője) haladt, koronával a fején. A fáraó aranysarlóval levágta az első kéve gabonát és letette Min szobra elé. Min kultusza Hemmiszben, Koptoszban, Omboszban és Núbiában terjedt el. Amikor a Vörös-tengerhez tartozó karavánúton Koptosz lett a kereskedelmi központ, Min a kereskedelem, a karavánok és a Keleti-Erg védőistenének a vonásait is felveszi. Korán azonosul más istenekkel: nevezik "hatalmas Hórusznak", "apjáért bosszút állónak". Hóruszhoz hasonlóan Egyiptom fő egyesítőjének tartják. Más szövegek a fiának tekintik Hóruszt. Szobekkal, a vizek urával is azonosult. Íziszt egyszerre tartják anyjának (innen a jelzője: "anyja borja") és feleségének. A Középbirodalom idején Min kultusza összeolvad Amonéval, magára ölti a világteremtő isten vonásait, az "istenek királyának" nevezik. Ombosz városában, mint Min-Jah (Hold-Min) szerepel, ünnepét újhold napján tartották a "Hold házának" nevezett szentélyben.

MNEVISZ
Fekete bika alakjában ábrázolták. Héliuopolisz volt kultuszának központja. A napisten élő megtestesítőjének tartották és napkoronggal a szarvai között ábrázolták. Jelzője: "Ré közvetítője, aki Atummal közli az igazságot". A Mnevisz-bikákat különleges helyiségekben tartották, haláluk után bebalzsamozták és speciális sírboltban temették el őket. Mnevisznek Heszat-tehén volt az anyja. Bukhisszal, az istenként tisztelt bikával azonosították. Nehen (Hierakónpolisz) város bájának (lelkének) tartották.

MONTHU

Harci istenség. Emberalakban, sólyomfejjel ábrázolták, amelyen napkrongot és világoskék tollból álló kornát visel. Egyik fontos kelléke a lándzsa. Azt tartották, hogy Monthu ajándékozza a fáraóknak a győzelmet az ellenség felett. Rével és Hórusszal azonosulva, Monthu-Ré-Harahti néven harcol a Nap ellenségeivel. A Piramiszövegekben sólyom-Monthu viszi fel a meghalt királyokat az égbe. Rét-tauit és Tenenetet (Csenenetet) tartották feleségeinek. Thébában, Hermonthiszban, Medamudban, Tódban tisztelték. A XI. dinasztia (i. e. 21. század) uralkodói a panteon egyik főistenének tartották (a Mentuhotep-dinasztia uralkodóinak istenhordozó neve azt jelenti: "elégedett Monthu"). A XII. dinasztia trónra lépésével Monthu alakja összeolvadt Amonéval: Amon-Ré-Monthu. Később Amon kultusza majdnem teljesen Monthu kultuszát, amely csak Medamudban maradt meg, ahol Monthu tiszteletére ünnepségeket rendeztek.

MUT

Az ég istennője, Amon felesége és Honszu anyja. A Théba melletti Aseru-tó uralkodónőjének tartották, ennek a partján állt a temploma. Nő alakjában ábrázolták. Szent állata a tehén. Eredeti alakját a nevét jelentő keselyű ("mut") hieroglif személyesíti meg. Jelzője: "az anyák anyja". Mut közel állt a különféle anyaistennőkhöz, így Nehbethez, Utóhoz, Nuthoz. Miután Amon azonosult Ptahhal, Mut átvette Ptah feleségének, Szahmet oroszlánistennőnek az alakját és feladatkörét (Mut thébai templomában sok orszlánfejű Szahmet-szobor állt). Mut más oroszlánistennőkkel is azonosult, így Hathorral, Tefnuttal, Mehittel és Básztet macskaistennővel. Aminthogy Amon azonosult Rével, néha Mutot is nevezték Réitnek ("Ré felesége").

NEBETHUT

Nevének jelentése: "a Ház Úrnője". Görögül neve Nephthüsz. Geb és Nut legkisebb gyermeke. Nő alakjában ábrázolták, fején a nevét jelentő hieroglif jellel. Széth feleségének tartották, de a szövegekből ítélve nagyon kevéssé kapcsolódik hozzá. Lénye alig van feltárva az egyiptomi vallásos irodalomban. Nővérével Ízisszel vesz részt az Ozirisz-misztériumokban és minden mágikus halotti szertartsban. Ízisszel együtt síratja el Oziriszt, vele együtt keresi tetemét, őrzi a múmiát. A keleti égboltnál együtt találnak rá az elhunytra. A Piramisszövegek szerint Nebethut az éjszakai csónakon evez, míg Ízisz a nappaliban. Nebethut és Ízisz nőstény sólymokkal azonosultak, ezért gyakran szárnyas nőknek ábrázolták őket. Mivel Nebethutnak nincs önálló szerepe, az a benyomásuk, hogy Széth párjaként mesterségesen kiagyalt istennő. Plutarkhosz a terméketlen földekkel azonosítja (Ízisz a termékeny földeket személyesítette meg).

NEBTUU

Nevének jelentése: "a mezők uralkodónője". Létopolisz istennője, a termékenység megszemélyesítője. Hnum felesége. Azonosult Ízisszel, Hathorral, Menhittel. Később Nebtuu tuszteletét kiszorította Néith kultusza.

NEHBET

A királyi hatalom védőistennője. Kultuszközpontja Nehen (Hierakónpolisz), Felső-Egyiptom fővárosa. Szent állata a keselyű. Nő alakjában ábrázolták keselyűbóbitával a fején, Felső-Egyiptom fehér koronájában. Felső-Egyiptom szimbólumának tartották, neve bekerült az egyesített Egyiptom fáraóinak titulusai közé (akárcsak Alsó-Egyiptom istennőjének, utónak a neve). Néha azonosult Utó kígyóistennővel, s ilyenkor kígyófejű keselyűnek ábrázolták. Jelzője: "neheni fehér". A Piramisszövegek Hórusz szemének mondják, a későbbi szövegek "Napszemnek" említik. A fáraók hatalmának megszemélyesítőjeként tisztelték, azt tartották, hogy ő biztosítja a győzelmet az ellenség felett. A sivatag úrnőjeként a bányamunka (az arany- és ezüsttermelés) oltalmazójának is tartották, de anyaistennő funkciója is volt (ilyen minőségben azonosult Muttal), segédkezett a szüléseknél (ezért rokonították Hekettel). A fáraók trónra lépésének harmincéves jubileumán, a "Heb-szed" ünnepen Nehbet figuráját a fáraó csónakjának az orrára helyezték.

NEHEBKAU

Kígyó alakban ábrázolt khtonikus istenség. Az idő, a termékeynség istenét és az élelem átadóját tisztelték benne. Kapcsolatban volt a halottkultusszal, a hiedelem szerint a másvilág bejáratánál állt. A források általában Ré segítőjeként említik. A Piramisszövegek szerint Atumnak is segített a hermupoliszi lázadás leverésében.

NÉITH

Szaisz város istennője. Kultusza a Nílus-delta nyugati részén és Líbiában keletkezett és később egész Egyiptomban elterjedt, a XXVI. (szaiszi) dinasztia korában (i. e. 7-6. században) érte el tetőfokát. Nő alakjában ábrázolták, Alsó-Egyiptom koronájával a fejént, gyakran két kiskrokodilt szoptatva. Jelvénye a pajzs és két, keresztben tartott nyíl. Elephantiné szigetén és Létopoliszban (ahol kiszorította Nebtuu helyi istennőt) Hnum feleségének tartották. Néha Hathorral azonosult. Néithben egyidejüleg egyesült a férfi és a női elv, demiurgoszként tisztelték. Ő teremtette meg az emberek és az istenek ivadékát. Így nevezték: "Hatalmas Néith - Amauntet, az istenek anyja, aki megszülted Rát-tauit, a Napot szülő hatalams Ihetet", "apák apja és anyák anyja", Néith egyik jelzője: "utak megnyitója" (nyugat felé). A legősibb korban harci és vadászistennő, mint a víz és a tenger istennője, Szobek krokodilisten és általában minden krokodil anyja. Kapcsolatban áll a halottkultusszal (Néith a "balzsamozóház feje"), a szarkofágokon együtt ábrázolták Ízisszel, Nebethuttal és Szelkettel. Mágikus erőt tulajdonítottak neki: betegeket gyógyít, elűzi a gonosz erőket, ezért gyakran a fekhely fejrészén is ábrázolták. Hérodotosz Athénéval azonosította (II. 59).

NEMTI

Sólyom alakban ábrázolt isten. Kultuszközpontja a 12. felső-egyiptomi nomosz (Hierakónpolisz). A Piramisszövegek a "nomosz fejének" vagy "a keleti nomosz fejének" nevezik. Nemti a Keleti-Erg és a Vörös-tengerhez vezető karavánút istene. Óvja az utazókat, oltalmazza a fémkitermelést a Keleti-Ergben. Részt vesz Ízisz-fia Hórusznak Széthtl vívott harcában. Az ókori görögök Antaiosszal azonosították.

NEPERI

A gabona istene. Kalászokkal díszített, kövér testű embernek ábrázolták. Renenutet fia (néha mindkettőjüket Ízisszel és Hórusszal azonosították). Az Újbirodalom időszakában létrejött az őt kísésrő Nepit istennő. A korai szövegek "fiatal víznek", vagyis a földet termővé tevő áradás kezdetének nevezik Neperit. A halottkultusszal is kapcsolatban állt: megszemélyesítette a magot, amely elvetése után kel ki ("azután él, hogy meghalt" olvashatjuk a Koporsószövegekben), segít az elhunytnak az újjászületésben. A halottak élelemmel való ellátását kérő imákban Neperi úgy is szerepel, mint a sör istene, ugyanis a sör az italáldozat kelléke. Születésnapját az aratás első napján ünnepelték.

NEPTHÜSZ

Ld. Nebethut

NOFERHOTEP

Holdisten. Kultuszközpontja Théba. Nevét általában Honszuhoz kapcsolták, mint jelzőt.

NOFERTUM

A növényzet istene. Kultuszközpontja Memphisz. Ptah és Szahmet fiának tartották, de egyik-másik szövegben azt olvassuk, hogy a mezők istennőjeként a testéből nőtt ki. Ifjú alakjában ábrázolták, fején lótuszvirággal, amelyet két toll ékesít. Attribútumai a lótusz, a keletkezés és virágzás szimbóluma. A Piramisszövegek "Ré orrából való lórtusznként" említik .

NUN

Az Ősvíz megszemélyesítője, ősi kozmikus istenség. A káosznak örvénylő vizek formájában való elképzelése összefügg a Nlus évenkénti kiöntéseivel, amikor az egész folyóvölgy víz alá kerül. Nun alakjával összemosódnak a vízről, mint folyóról, tengerről, esőről alkotottt elképzelések. Nun és felesége Naunet (az ég megszemélyesítője, amelyen éjszakánként úszik a Nap) az első istenpár, tőlük származik az összes többi isten. Ők tagjai a hermupoliszi Ogdoádának, tőlük származott Atum, a héliupoliszi Enneáda feje. Nun jelzője: "istenek atyja", őt tartották Hápi, Hnum, néha Heper és Atum apjának. Memphiszben Ptahhal, Thébában Amonnal azonosult. Az emberek elpusztításáról szóló mítoszban Nun (vagy Atum) vezeti az istenek tanácsát, amelyen Hathor-Szahmet oroszlánistennőt bízzák meg a Ré ellen terveket szövő emberek megbüntetésével.

NUT

Az ég istennője. A héliupoliszi Ennáda tagja. Su és Tefnut leánya, Geb felesége és egyúttal nővére. Nut gyermekei a csillagok, amelyeknek ő és Ré, a Nap írányítja a mozgását. Naponta felfalja, majd újraszüli őket (így változik a nappal és az éjszaka). A mítosz szerint Geb összeveszett a gyermekeit felfaló Nuttal, erre Su szétválasztotta a házastársakat. Gebet lenthagyta, Nutot pedig felemelte az égbe. Héliupoliszban Ozirisz és Széth, Ízisz és Nebethut is Nut gyermekei voltak. Nut jelzői: "a csilagok hatalams anyja", "istenek szülője". Nutba nezer lélek lakik. A Piramisszövegekben ilyen szavakat intéztek a Hatalmas Nuthoz: "Ó Nut, úgy ragyogsz, mint Alsó-Egyiptom királynője és hatalams vagy az istenek felett - tiéd a lelkük, tiéd az örökségük, tiéid az áldozataik és tiéd minden vagyonuk." Mivel Nut Ízisz és Ozirisz anyja, kapcsolatban állt a halottkultusszal. Felviszi az elhunytakat az égbe és őrzi sírkamrájukat. Figuráját rendszerint elhelyezték a szarkofág fedelének belső lapján, hogy vigyázza a múmiát. Nut gyakran azonosult más anyaistennőkkel: Muttal, Taurttal, az Égi Tehenekkel, Hathorral, Ihettel és másokkal.

OGDOÁDA

Hermupolisz város nyolc ősi istene (Hemenu szó szerint "nyolc"). Négy kozmikus istenpár alkotja az Ogdoádát, belőlük keletkezett a világ. A négy istenpárból a férfi lényeket béka-, a nőket kígyófejjel szokták ábrázolni. Nevüket a Koporsószövegekből ismerjük: Nun és Naunet (Ősvíz), Huh és Hauhet (Végtelenség), Kuk és Kauket (Sötétség), Amon és Amaunet (Elrejtettség). Az utolsó párt minden bizonysággal felváltotta a Nia-Niat pár (Tagadás, Semmi). Őket a thébai papok besorolták az Ogdoádába. Amikor az Újbirodalom időszakában Amon Egyiptom főistene lett, új mítosz született, emyl szerint az Ogdoáda Thébában keletkezett Amonnal az élén. A ptolemaioszi korban Amon utazásairól született egy mítosz: az Ogdoáda szentesítése céljából lehajózott az Ogdoádával a Níluson, majd visszatértek Thébába.

ONURISZ

Anhur, inhar az egyiptomi mitológiában a vadászat istene. Harci istenként is tisztelték. Kultuszközpontja Thinisz, ahol a világ teremtőjének tartották. Felesége Mehit, fia a Hórusszal azonosult Inmutef. A mítoszokban leginkább, mint szoláris kígyóölő szerepel: Rét az Apóphisszal, Behdeti Hóruszt a Széthtl vívott harcában segíti. Abban a mítoszban is szerepel, amely a Napszem Egyiptomba való visszatérését meséli el: az egyik változat szerint Ré Onuriszt küldi el érte Núbiába (innen a jelző: "messziről idevezető"). Onurisz Hórusszal, Suval, a görögöknél Árésszal azonosult.

OZIRISZ

Ozirisz az egyiptomi Uszir, Wsir görögösített alakja. A természet termőerőinek istene, a túlvilág uralkodója. Plutarkhosz szerint a földisten (Geb) és az égistennő (Nut) idősebb fia. Testvérei: Ízisz, Nepthüsz (Nehebhut), Széth. Ízisztől született fia Hórusz. Ő volt a legősibb időkben uralkodó istenek sorjában a negyedik. Dédapja Ré, nagyapja Su és apja Geb hatalmát örökölte. Egyiptom uralkodójaként leszoktatta az embereket a vad életmódról, az emberevésről. Megatnította őket a gabonafélék (árpa, tönkölybúza) termesztésére, szőlőtelepítésre, kenyérsütésre, sör- és borkészítésre és bevezette náluk az istenek tiszteletét. Öccse Széth, a sivatag gonosz istene, át akarta venni a hatalmát, ezért elhatározta, hogy megöli Oziriszt. Ozirisz győzelmes ázsiai hadjáratáról haztérve lakomát rendezett. 72 cinkostársával Széth is megjelent a lakomán, amelyre egy díszes ládát (nyilván szarkofág) vitetett, mondván annak ajándékozza, akinek a máretáhez illik. Amikor a próbánál Oziriszra került a sor, belefeküdt a pontosan az ő méretére szabott ládába, az összesküvők rácsapták a fedelét, ólommal leforrasztották és beledobták a Nílusba. A víz parta sodorta ládát, amely fennakadt a hangabokrok gyökereiben.Ízisz, Ozirisz hűséges hitvese megtalálta férje holttestét, csodás módin kiváltotta belőle megmaradt életerejét és a halott Ozirisz fiút nemzett neki. Ezután Ízisz eltemette Oziriszt, majd elvonult a Nílus-delta mocsarai közé, ahol megszülte és felnevelte fiát, Hóruszt.
Amikor Hórusz felnőtt, harcba indult Széth ellen. Először vereséget szenvedett, sőt egyik szemét - Varázsszemét - is elvesztette, de aztán hozzá pártolt a szerencse. Legyőzte Széthet, visszavette tőle kivájt szemét és lenyelette halott apjával. Ozirisz életre kelt, de nem akart a földön maradni, földi trónját átadta Hórusznak, ő maga pedig átköltözött az alvilágba, ahol uralkodott és ítélkezett. Egy másik mítoszváltozat szerint Széth nem ládába zárta Oziriszt, hanem 14 részre darabolta a testét és szétszórta Egyiptom egész területén. Ízisz összeszedte és összeillesztette a testrészeket, amjd eltemette a holttestet. A 14 testrészről szóló mítoszváltozat valószínüleg azért keletkezett, mert magyarázat kellett arra, hogy miért is van Egyiptom több városában is Ozirisz-sírkamra. Az isten testének tehát csak egy-egy része nyugodott mindegyikben. Ennek a magyarázatnak némileg ellentmond az az elbeszélés, mely szerint Ízisz összeszedte Ozirisz phalloszán kívül (ezt egy hal lenyelte) minden testrészét és eltemette Abüdoszban. Plutarkhosz Ízisz és Ozirisz című értékezésében mind a két változatot leírja: Széth kétszer végez Ozírisszal. Némely változat szerint nem Hórusz, hanem Ízisz egyedül vagy nővére Nepthüsz segítségével kelti életre Oziriszt. Ozirisz eltemetését hol Ízisznek, hol Anubisznak tulajdonítják.
A nemzetségi szervezet korában, amikor Ozirisz kultusza keltkezett, a természet termőerőit megszemélyesítő istenként tisztelték őt. A természettel való kapcsolata megmardat Egyiptom egész trötéente folyamán. Általában a fák között ülve vagy szőlőindákkal átszőve ábrázolták alakját. A testét mindig zöldre festették. Azt tartották, hogy a növényekhez hasonlóan mindig évben meghal, majd új életre kel, mindig, még holtában is - megmaradt benne az életerő. A síremlékek ábrázolátain Ozirisz fát növeszt vagy az Ozirisz-múmiából kalászok nőnek, amelyeket egy pap locsol. Néha a sírokra rámára kifeszített vásznat helyeztek, azon kiformálták Ozirisz alakját és tönkölybúzamagot vagy árpamagot vetettek bele: ha Ozirisz földtestén kizöldül a növény - új életre kel a halott. Ozirisz eleinte csak az elhunyt uralkodókkal azonosult. A Piramiszövegekben a fáraók haláluk után Oziriszhoz hasonultak, Ozirisz a nevük jelzője lett. A Középbirodalom korától kezdve minden meghalt egyiptomi ember azonosult Ozírisszal (vagyis azt tartották, hogy az elhunyt, Oziriszhoz hasonlóan, halála után életre kel és minden későbbi halotti szövegben Ozirisz áll az elhunyt neve előtt). Mint a holtak istene a túlvilág legfőbb bírói tisztét is betöltötte. A hiedelem szerint előtte jelenik meg a zelhunyt, amikor ráteszik szívét a mérlegre, amelynek másik serpenyőjében Maat istennő szobrocskája az ellensúly. Ha az elhunyt igaznak bizonyult, a "paradicsomi-mezőkre" (Jaru-föld) került, évezte az örök életet.
Kezdetben Ozirisz alighanem csak helyi isten volt Dzseduban, a Nílus-delta keleti részében. Amikor azonosult a város másik istenével, annak jelképeivel (jogarral és korbáccsal) mutatták, ezek később minden ábrázolásban megjelentek. Miután az uralkodói kultuszban elfoglalta ezt a közponzi helyet, különösen Abüdoszban, a fáraók temetkezési helyén tisztelték, ahol felváltotta Anubiszt, a holtak istenét, aki úti- és segítőtársa lett. Mint a földisten Geb fiát, aki halála után lement a föld alá, a föld mélyének isteneként is tisztelték: az ő vállain nyugszik a világmindenség és karjának verítékéből ered a Nílus. Az Újbirodalom végétől összekapcsolódtak Ré istennel (Ré-Ozirisz), és napkoronggal a fején ábrázolták. A hellenisztikus korban kultusza összeolvadt Ápisznak, a szent bikának kultuszával ls az isten új összetett alakja, amely a Szarapisz nevet kapta (Ozirisz-Ápisz), az orszég határain túl is széles körben ismertté vált. Ozirisz kultusza az Egyiptom meghódította Kúsban (az ókori Núbiában) és más országokban is elterjedt. A görög-római korban kultusza (más görög és keleti, a ermészet elhalását és újjáéledését szimbolizáló isteneknek: Attisz, Adónisz, Tamnúz - kultuszához hasonlóan) széles körben elterjedt Nyugat-Ázsiában, Európában és a Fekete-tenger északi részén is.